Zrínyi Miklós válogatott levelei

 

 

 

{7} 1.

 

BATTHYÁNY FERENCNÉ POPPEL ÉVÁNAK

Csáktornya, 1627. február 5.

Generosa ac Magnifica Domina Mater nobis Charissima! Servitiorum nostrorum paratam commendationem.

Látogassa meg Isten Nagyságodat jó egészséges és szerencsés hosszú élettel. Szeretettel vettük az Nagyságod levelét, kiből, hogy mindenben hozzánk való szeretetbeli indulatját mutatja Nagyságod, megértöttük; adja Isten megszolgálhassuk jövendőben rólunk való gondviselését Nagyságodnak. Ugyanazon hozzánk való jó szándékját végig continuálja Nagyságod, azon szeretettel kérjük Nagyságodat. Egészségünk, Istennek neve dicsértessék, mastanában tűrhető állapattal vagyon.

Az vásárfiát megszolgáljuk Nagyságodnak, melyet jó névön vévén az Nagyságod egészségéért elköltük. Bottyány Ádám bátyánk uramnak szolgálatunkat mondja Nagyságod, űkegyelmét rövid nap visszavárjuk Csáktornyára.

Nagyságodnak Megyureczki uram és mesterünk ajánlják alázatos szolgálatjokat, és az mit Nagyságod űkegyelmeknek parancsol az körűlünk való szolgálatból, örömest megcselekeszik. Kancellárius uram az több tutor urakkal együtt ma délután indultak meg innen Csáktornyárul. E mellett Nagyságod nekünk, árva gyermekinek parancsoljon és viselje gondunkat, kit mi tudjunk Nagyságodnak teljes életünkben megszolgálnunk. Tartsa meg Isten Nagyságodat sokáig jó egészségben.

Chiaktornian, die Februarii quinta anno 1627.

Generosae ac Magnificae Dominae Vestrae servitores filii orphani

Nicolaus Comes a Zrenio

Petrus Comes a Zrjnio

 

 

{8} 2.

 

GIOVANNI CORNARÓNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1627. szeptember 29.

Fenséges Fejedelem és Urunk, Igen Tisztelt Urunk! Szolgálatunkat engedelmesen Fenséged kegyelmébe ajánljuk.

Nemes Girolamo Girardini, akit Fenséged dalmáciai és epirusi helytartója Fenséged parancsára kegyes atyánk tisztességének díszéül küldött, az erős szelek, a folytonos esőzések okozta alkalmatlanságok és a vizek kiáradása miatt, amelyek abban az időben olyan kiterjedtek voltak, hogy más, innen sokkal kisebb távolságra levő barátaink jelenlétét is nélkülöznünk kellett, a gyászszertartás kezdetén nem tudott részt venni, mégis azután az ő nálunk igen kedves jelenlétéből látszott, hogy semmi sem maradt el a legtekintélyesebb, legtudósabb és legnemesebb férfi részéről való tisztességadásból, aki méltán megérdemelte, hogy egy olyan nagy fejedelem ilyen föladatra kiválasztotta. Ebből eléggé, sőt fölötte megismertük Fenségednek és egyszersmind a Fenséges Köztársaságnak irántunk való kegyes és valósággal atyai jóindulatát, és azt véljük, kötelességünk lesz ezért minden törekedésünket, őseink nyomdokait követve, arra irányítani, hogy mindenki előtt világossá legyen, hogy mi örökké hálás készséggel emlékeztünk meg Fenséged és a Fenséges Köztársaság irántunk való jóakaratáról. Reméljük, Fenséged és a Fenséges Köztársaság jóságát a jövőben sem fogjuk nélkülözni. Egyébként kérjük a Mindenhatót, hogy Fenségedet és a Fenséges Köztársaságot a keresztény világ díszéül és védőjéül őrizze, védje és gyarapítsa.

Kelt Csáktornya várunkban az Úr 1627. esztendejében, szeptember utolsó előtti napján.

Fenséged odaadó hívei

Nicolaus et Petrus

Comites a Zrinio

 

{9} 3.

 

GIOVANNI CORNARÓNAK ÉS A VELENCEI KÖZTÁRSASÁGNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1627. december 2.

Fenséges Fejedelem és Nemes Köztársaság!

Miképpen atyáink mindig megőrizték a jó szomszédságot és jóakaratot Fenséged és a Nemes Köztársaság elődeivel, úgy mi is törekedvén követni az ő nyomdokaikat – annál is inkább, mivelhogy ismerjük a hajlandóságot, amellyel Fenséged és a Nemes Köztársaság viseltetett irányunkban legjobb emlékezetű, felejthetetlen atyánk gyászos halála alkalmával – minden igyekezettel azon leszünk, hogy ebben a kölcsönös jóindulatban és szomszédságban megmaradjunk. Egyébként szükséges volt, hogy Fenségedet és a Nemes Köztársaságot ezzel a levelünkkel megkeressük, jelezvén, hogy az elmúlt hónapokban – mivel alkalom nyílt gabonaeladásra a Szentséges VIII. Orbán pápa uralma alatt álló területek számára – megparancsoltuk Martin Zandricsnak és Andreas Rassauernek, tengerparti birtokaink kapitányainak, hogy engedjenek át bizonyos mennyiségű gabonát a miénkből Federico Martellini és Giovanni Della Casa ferrarai kereskedőknek, mégpedig buccari vámosunk, Octaviano Carina útján. Most pedig nevezett kapitányaink arról értesíttettek minket, hogy megbízottunkat, Jeronim Polesicset, a maga hajójával és három másik azzal együtt haladó hajóval, melyek a mi gabonánkkal voltak megrakva, föltartóztatták és elfogták a kegyelmes isztriai generális rendeletére, azután pedig a gabonát három fölfegyverzett bárka Velencébe szállította. Ezért Fenségedet és a Nemes Köztársaságot, nekünk ajánlott jóakaratukban bízva, nyomatékosan kérjük, hogy ne csak az említett gabonát szolgáltattassák vissza hiánytalanul, hanem arról is biztosítsanak bennünket, hogy a jövőben velencei területen mentek leszünk az ilyen föltartóztatástól, nehogy a jövőben a mieink szabad járása (még kevésbé a köztünk és kereskedőink közt kötött megegyezés) akadályoztassék – mivelhogy a köztünk levő kölcsönös jóakarat fönntartása céljából az elmúlt években mi is bizonyos föltételek alatt kegyesen megengedtük birtokainkról nemcsak a gabonakivitelt, a favágást háromsorevezős hajók készítéséhez a velencei szigeteknek és magának Velencének, hanem mostanáig ennek a sóbérlőnek a marhakivitelt is. Erről a jóakaratról mindig megemlékezve, minden igyekezettel és készséggel törekedni fogunk kiérdemelni Fenségednek és a Nemes {10} Köztársaságnak nekünk tett minden szolgálatát. Tisztelettel üdvözölvén, a mindenható Istentől minden boldogságot kérünk Fenséged és a Nemes Köztársaság számára.

Kelt Magyarországon, Csáktornya várunkban, az 1627. év december 2. napján.

Fenségednek és a Nemes Köztársaságnak jóakaratú szomszédai

Nicolaus et Petrus fratres

Comites perpetui a Zrinio

 

4.

 

BATTHYÁNY FERENCNÉ POPPEL ÉVÁNAK

 

Grác, 1629. március 31.

Sok szerencsés jóknak kívánása után alázatos szolgálatunkat ajánljuk Kegyelmednek mint szerelmes anyánk asszonynak.

Elvettük az Kegyelmed küldte ajándékot, és az mellett az Kegyelmed hozzánk való jóakaratját is megértettük; kit igen köszenünk Kegyelmednek, és minthogy kívánja Kegyelmed tudni, mint s hogy legyünk, mostan hála Istennek mindketten jó egészséggel bírunk, melyet hogy Kegyelmed is kedvére sok esztendőkig bírjon, kívánjuk. Az Kegyelmed hozzánk való több jóakaratja között azt is jelentette Kegyelmed, hogy ha miből szűkelkednénk, adnánk tudására Kegyelmednek. Azért nincsen, Istennek neve dicsírtessék, még most semmi oly fogyatkozásunk, mindazonáltal az anya tudja, miből szűkelkedjenek legyen efféle ifjak, mi az Kegyelmed hozzánk való jóakaratjában semmit nem kételkedünk. Isten áldása legyen Kegyelmeddel, mind az mi szerelmes nénénk asszonyomékkal egyetemben, kiknek és az mi ismeretlen sógor urunknak, Csáky László uramnak sok szolgálatunkat ajánljuk.

Datum Graecii, ultima Martii 1629.

Kegyelmednek szeretettel, míg él, szolgáló két atyafi

P. S. Praefectus uram Kegyelmednek, mint kegyelmes asszonyának alázatos szolgálatját ajánlja.

Zrini Miklos

Zrini Peter

 

{11} 5.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

 

Csáktornya, 1638. október 17.

Illustrissime Comes et Frater Observandissime! Salutem ac servitiorum meorum paratissimam oblationem.

Isten Kegyelmedet sok jókkal, kedves jó egészséggel áldja meg. Az Kegyelmed levelibül, mit írjon Kegyelmed, megértettem az szegény Karlovic rab segítsége felyül. Bizonyára, hogy eddig sem tartottam minden nemben ellent, hanem jóakaratját s minden kegyelmességét hozzája. Ennek utána is Kegyelmed kedvéért még több jóval hozzája leszek; az öcsém uram ha meggyün horvátországi jószágunkbul, őkegyelmével egyetértvén, szegín rabot, mennyibül lehet, megsegítsünk, avagy netalán, ha arra való leszen, egy rabot elrendelünk.

Továbbá nyilván megemlékezheti Kegyelmed, hogy Kegyelmed énnekem egy pár agarat igírt volt, kérem, hogy megküldené Kegyelmed, mert szintén szükségem volna az agarakra, tudom is, hogy megküldi Kegyelmed; s nekem parancsolván, nagyobb dologbul Kegyelmednek igyekezem szolgálnom. Ezzel Isten éltesse Kegyelmedet jó egészségben.

Datae Chiaktorniae, die 17 Octobris 1638.

Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater addictissimus

Comes Nicolaus a Zrin

 

6.

 

BABONOSICS BOLDIZSÁRNAK

(Fordítás horvátból)

Csáktornya, 1640. március 8.

Mi Zrínyi Miklós úr, Zrin örökös grófja, a Császári és Királyi Felség kamarása és lovászmestere, tudatjuk mindazokkal, akik ezt a mi nyílt levelünket olvassák, hogy a mi nemes szolgánktól, Babonosics Boldizsártól – egyenként száz dénárral számítandó – száz magyar dukátot kaptunk, in specie az alább megnevezett jobbágyokra, akikre mi a rendelkezési jogot Frangepán Istvántól háromszáz magyar aranydukátért megszereztük. Ezért, látván az ő hűséges szolgálatát és illendő kérését, Zágráb vármegyében, Ozaly várunk uradalmához tartozó, Novigrad alatt lévő alábbi birtokot, az {12} összes kis- és nagyjövedelmeivel együtt, amiként az első bevallásban áll, Babonosics Boldizsárnak és mindkét nembeli utódainak adományozzuk. Nevezetesen: Jaksetics nevű falut, amelyben Ivan Resetar él, egy másik falut, amelyben Jure Resetar lakik, és a Jaricha mezőt, melyhez öt falu tartozik, s ezeken Grubisa Lorkovics, Ivan Lorkovics vannak; egy másik falut, amelyben Juraj Grubisics, Ivan Stedulla, Juraj Glucsics, Mihal Glovinics vannak; egy falut, amelyben Stipe Sluncsics és Marko Pusics élnek, és a kaszálót a Mala Vracsinán, Dobra Voda mellett. Ezeket sem mi, sem utódaink nem válthatják vissza, és annak használatában őket nem is háborgathatjuk, csak ha őket három hónappal Márton napja előtt erről előre nem értesítjük, és ha a hasznos beruházásaikat figyelembe véve, az egész pénzösszeget vissza nem adjuk. A birtokot másképpen nem vehetjük vissza.

Erre vonatkozóan e levélbeli bevallásunkat kiadtuk, és annak nagyobb hitele kedvéért, saját kézírásunkkal és pecsétünkkel is megerősítettük, és így adtuk ki.

Kelt a mi Csáktornyánkon, 1640. március 8.

Comes Nicolaus a Zrinio

 

7.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1641. február 2.

Illustrissime Comes Domine et Frater mihi Observandissime! Salutem et servitiorum meorum addictissimam paratissimam commendationem.

Isten sok jókkal, jó egészséggel áldja meg Kegyelmedet, boldogságosan. Akarám Kegyelmedet tudósítani ez itt való állapat felől, hogy itt igen-igen nagy gondban vagyok és vigyázásban, holott az török majd minden nap rajtunk kolompoz, az mint hogy az elmúlt keddön az minemő faluban voltam kvárterban, majd ötezer török reám jütt volt; az mint lehetött, egy ideig harcoltunk velők. Az Mura penig úgy beállott, hogy akár álgyúkat vontathat rajta. Mire adja Isten dolgunkat, azt Isten őfölsége tudja, Kegyelmednek inned egyebet nem kedvesködhettöm. Tenger mellől elérkezvén, az minemő vadnak szerét tehettem, abbul ím Kegyelmednek is részt tettem; egy vad kecskét küldtem Kegyelmednek, és egyéb tengeri marhában is. Kegyelmedet kérem mint jóakaró Bátyám Uramat, jó {13} néven vegye Kegyelmed, Kegyelmed parancsoljon, szolgálok szeretettel Kegyelmednek. Isten sokáig éltesse egészségben Kegyelmedet.

Datum Chyaktorniae, 2 die Februarii 1641.

Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus

Comes Nicolaus a Zrin

 

8.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

1641. március 6. előtt

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Alázatos alattvalói szolgálataimat Legszentebb Felséged kegyelmébe ajánlom.

A Haditanács Nagyságos és Kegyelmes Urai által tett és szolgálattevőimtől vett ígéretet a puskák, lőpor, ágyú és ólom rendelkezésemre bocsátásáról (jóllehet ez három erősség felszerelésére is alig elegendő) a köteles alázattal és a legnagyobb hálával fogadtam. S mivel a pénzbeli segítség dolgában – tudniillik amelyből el kellene végezni száz lovaskatona összeírását, és részben Csáktornya várát is, az egész sziget központját meg kellene erősíteni – az említett, oly régóta odafel időző embereim semmiféle választ sem kaptak, ezért ismét kénytelen vagyok Legszentebb Felségedhez folyamodni, kérve kérvén, méltóztassék Legszentebb Felséged kegyesen intézkedni: jóllehet az országgyűlés Kanizsa eleste előtt végzett korlátozó rendelkezései értelmében a tartomány semmire sem köteles, mégis a fenyegető veszedelem miatt, a szomszédság diktálta együttérzéstől vezetve, mégis a jelenlegi szükségben gondoskodjék mind a pénzbeli segítségről (legalább a Grácba vezényelt Pamairter építőmester és a többi munkás körülbelül négyezer forintra rúgó fizetségéről), mind pedig tekintse meg a szigetnek és vidékének térképét, amelyet papírra rajzolva az alaposabb tájékoztatás kedvéért megküldtem, és vegye fontolóra, hogy Kanizsa egész környéke Radkersburgig már a török adófizetője, ezért a magyarok és osztrákok onnan igen kevés bevételhez jutnak, s nem veszik magukra az onnan kilenc mérföldre eső sziget védelmének és megsegítésének gondját, hanem a védelem teljes terhét ránk hárítják. Pedig ha az {14} annyira hatalmas ellenségnek megfelelően ellenállni nem volnánk képesek (amitől Isten sokáig óvjon), és a mondott sziget az ellenség kezére jut, akkor a stájer tartomány, saját védelme érdekében, szükségképpen kénytelen lesz vagy Luttenberg és Friedau várát megfelelően megerősíteni, vagy újonnan más erősséget építeni, ott nagy költséggel katonaságot tartani, s neki kell majd a luttenbergi vidéket Stájerország más részeivel egyetemben, valamint a Dráva és a Mura folyókat megóvnia a török dühös pusztításától. Márpedig, ha most nyújt valamit (csekély pénzt és hadianyagot, úgymint az erősségek részére feltétlenül szükséges szakállaspuskákat és mozsárnak mondott bombavetőket), akkor a mérhetetlen költséget a jövendő veszedelemmel együtt elkerülheti. Alázatosan kérem tehát Legszentebb Császári Felségedet, hogy fontolóra véve és alaposan áttekintve az előadottakat, a nemes tartomány cselekedje meg mindezeket, nem azért, mert régi jó szokás és rendtartás miatt meg kell lennie, hanem mert a sürgető és közelgő szükség hajtja rá, és ezáltal elébe megy a felettébb veszedelmes áradatnak, amint teheti: ilyenképpen a szomszéd tüzet oltva tudja a legjobban biztosítani a maga házában a közönséges és nyugodalmas megmaradást. Ezt a kegyet, míg élek, törekedni fogok rá, hogy hű szolgálataimmal kiérdemeljem. A jó és nagy Úristen tartsa meg Legszentebb Felségedet boldog és hosszú kormányzásában és uralkodásában.

A Legszentebb Császári és Királyi Felség alázatos szolgája

Comes Nicolaus Zrinio

 

9.

 

ROSSAUER ANDRÁSNAK

(Fordítás horvátból)

Csáktornya, 1641. július 7.

Mi Zrínyi Miklós, Zrin örökös grófja, ő szent császári és királyi felségének kamarása, királyi főlovászmester, Lágrád várának örökös főkapitánya etc. Tudomására adjuk ezen nyílt levelünkkel mindenkinek, akiket illet, hogy a mi nemes szolgánktól, Rossauer Andrástól és házastársától, Komornik Zsuzsanna asszonytól kölcsönképpen négyszáz tallért kaptunk (jó pénzben) oly módon, hogy mi megígérjük a fent nevezett Rossauernek vagy házastársának, hogy az említett négyszáz tallér összeget egy év múlva visszafizetjük. Ha az említett határidőig nem adnók vissza – mi vagy utódaink a fent említetteknek vagy utódaiknak –, azt ígérjük, hogy ez az {15} összeg mindig együtt fog számíttatni azzal az első összeggel, amely rá van táblázva arra a birtokra, amelyet ők elődeinktől és tőlünk is már birtokolnak. És ha mi vagy utódaink tőlük vagy utódaiktól valaha vissza akarnánk váltani, ezt az összeget és az első összeget együttesen kell visszatérítenünk. Erről ezt a levelünket adtuk az említett Rossauernek és házastársának, Komornik Zsuzsannának és utódaiknak, megerősítve azt saját kezű aláírásunkkal és közönséges pecsétünkkel.

Kelt Csáktornya városunkban, az Úr 1641. évében, július 7-én.

Comes Nicolaus a Zrin

 

10.

 

MEGJEGYZÉS GRISANI FALU JOBBÁGYAINAK KÉRELMÉRE

(Fordítás horvátból)

Bribir (?), 1641. október 23.

1641. október 23-án Bribirben ezt a kérelmet megvizsgálták, és a kérelmezők ügye mindaddig maradjon úgy, ahogy Cosmus páter elhatározta, amíg a mi prefektusunk ide nem jön a tengerre, akkor a mi prefektusunk tesz majd igazságot köztük.

Comes Nicolaus Zrini

 

11.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1641. december 2.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Uram, Legkegyelmesebb Uram! Szerény szolgálataimat alázatosan Legszentebb Felséged kegyelmébe ajánlom.

Hogy a nagyhatalmú Isten Szent Császári és Királyi Felségedet a birodalmiakkal való elhúzódó béketárgyalás okozta annyi kimerítő munka után egész Magyarország óhajtásának megfelelően szerencsésen, győztesen, épen és sértetlenül visszavezette ide Bécsbe, örökös, sőt a kegyes és a legjobb császár örökösével díszített hazájába, én legeslegelőször szívem legmélyebb érzéseiből szerencsét kívánok. Kívánván Legszentebb Felséged jelenlegi és jövendő származékának is, aki a földön éljen túl mindenkit, hogy ellenségei felett győzedelmeskedjék, és ellenségei lába sarujává legyenek, és ne {16} fogyatkozzék meg benne az élő Isten örök áldása. Hogy pedig mi volt az oka és indítéka annak, hogy én sem nem követtem Felségedet szolgálatok vállalására a birodalomba, amint fölajánlkoztam, sem el nem utaztam ugyancsak Legszentebb Felségeddel, mellékelt legalázatosabb kérelmemből Legszentebb Felséged meg fogja érteni. A legalázatosabban könyörgök, hogy ennek a levélnek a tartalmára nézve méltóztassék kegyesen és valóban határozni. Hogy én is megszabadulva ezektől a bonyodalmaktól és zaklatásoktól, mivel az itteni szigeti ügyeket intézésre és vezetésre kaptam, Felséged szolgálatára mind jobban ügyelhessek és parancsait alázatosan fogadhassam. Ezek számára is őrizze meg a mindenható Isten Felségedet nemes házával együtt boldognak, örök életűnek és győzedelmesnek, irántam pedig kegyelmesnek.

Kelt Csáktornyán az Úr 1641. évében, december 2-án.

Ugyanazon Legszentebb Felségednek legalázatosabb szolgája

Comes Nicolaus a Zrin

 

12.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1642. április 14.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Kegyelmes Uram! Hűséges szolgálataimat alázatosan ajánlom Legszentebb Felséged kegyelmébe.

Hogy a most folyó béketárgyalások alatt milyen hitszegéseket követett el ezen év február havában a kanizsai végek természetes ellensége, mind a nádornak, mind pedig azoknak a biztosoknak világosan tudtára adtam, akiket Legszentebb Felséged ezekre a béketárgyalásokra kiküldött. Azt tudniillik, hogy a kanizsai törökök éppen a tárgyalások idején megtámadták a muraközi uradalomban Krisóc falut, egy vajdát lefejeztek, hármat halálra sebeztek, 15 embert élve elfogtak s Kanizsára hurcoltak. Öt nappal később, egy éjjel váratlanul rátörtek a Mura mellett fekvő Marof falura, két embert lenyakaztak, tizet élve elfogtak és magukkal hurcoltak.

Ugyanabban a hónapban Légrád mellett, közvetlenül a város alatt, magának a Dráva folyónak a partján egy házból éjjel egy asszonyt raboltak el két fiúval. Hasonlóképpen március 14-én nagy csapattal és zászló alatt akarván behatolni a Muraközbe, mivel {17} tábori őrségeink észrevették őket, Bánffy gróf úr birtoka felé vették útjukat, ott néhány mit sem sejtő hajdút találtak; kettejüket elfogták és magukkal hurcolták.

De még ezzel sem elégedtek meg, hanem hitvány rablószomjukat azzal elégítették ki, hogy a kotori erődből, mivel a lakosoknak nem tudtak ártani, állatokat hajtottak el.

És bár így minden jog ellenére, az említett béketárgyalások idején megsértették a fegyverszünetet, még egyáltalán nem elégedtek meg azokkal a gaztettekkel, amelyeket elbeszéltünk, hanem április 4-én éjjel, már a béke megkötése után, tizenhárman váratlanul megrohantak egy házat Gibina faluban, az említett Muraközben, egy embert lenyakaztak, egyet halálos sebbel, félholtan hagytak, három férfit fogolyként elhurcoltak.

A Légrád melletti mezőkről körülbelül ugyanebben az időben két embert fogtak meg és hurcoltak el, akik fát vágtak ott vagy állatokat őriztek, és nem sokkal később, ugyancsak Légrád közelében elfogták a vajda fiát. Napról napra büntetlenül történnek ezek, a nép tehát még rosszabbaktól fél, és a Mura közelében már sem lakni nem mer, sem gazdaságára vigyázni, hanem házát, vagyonát, földjeit elhagyva a hegyekbe húzódik vissza. Igaz ugyan, hogy itt, a Mura mellett az őrállomásokon a legéberebben őrködnek, mégis – mivel az őrállomások közt nagy távolság van – megkockáztatják a tilalmas dolgokat, és vakmerően végre is hajtják föltett szándékaikat, mert látják, hogy a mieinket szigorú tilalom tartja vissza.

Megbosszulnánk magunkat, de mivel Legszentebb Felséged megtiltotta, tehetetlenül kell tűrnünk a siralmas károkat. Ha Legszentebb Felséged idejében nem méltóztatik elhárítani ezt a bajt, Isten ajándékából veleszületett bölcsességének megfelelően, vagy el kell vesznie ennek a szerencsétlen Muraköznek, vagy magának kell, ahogy tud, szembeszállnia. Hogy ezzel kapcsolatban mit kell tennem, Legszentebb Felséged kegyes határozatától várom. A Mindenható Isten őrizze meg azért Felségedet felséges uralkodóházával együtt az egész földön mindig győzelemben és szerencsében.

Kelt Csáktornyán, az Úr 1642. esztendejében, április hó 14-én.

Legszentebb Felséged alázatos és hű szolgája

Comes Nicolaus a Zrin

 

{18} 13.

LUTTENBERG POLGÁRAINAK

Luttenberg, 1642. augusztus 29.

Adjuk tudására mindeneknek, az kiknek illik, kiváltképpen kapitányinknak, hadnagyinknak, zászlótartóinknak, tizedesinknek és közönségesen az egész seregnek, miképpen előnkbe jőnének luttenbergi polgárok, könyörögvén, hogy tovább való qvartelozásról felszabadítanánk. Mi is azért az jó szomszédságot tekintvén, megcselekedtük. Hagyjuk azért és parancsoljuk minden renden való tisztviselőinknek, úgymint kapitányinknak, hadnagyinknak, zászlótartóinknak, tizedesinknek és hasonlóképpen az egész fölyül megnevezett seregnek, hogy senki miutánunk reájok ne szállhasson, se pediglen semminemő contributiót ne vehessen. Melynek nagyobb bizonyságára adtuk ez pecsétes levelünket kezünk írásával megerősítvén.

Kelt Luttenberg városában, 1642. augusztus 29.

Comes Nicolaus a Zrinio

 

14.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Radkersburg, 1642. szeptember 2.

Illustrissime Comes, Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Isten Kegyelmedet kivánsági szerint való sok jókkal áldja meg. Értem az Kegyelmed leveléből, mit írjon Kegyelmed, hogy tudniillik az Kegyelmed jószágán és Forgách Zsigmond uram őkegyelme jószágán népemmel együtt által akarok menni. Ma szinte Regedén által költöztettem népemet és magam egy kis alteratiót érezvén, az doctor kedveért betértem, és igyenesen az németségen felmegyek.

Bizonyosan azért elhigyje Kegyelmed, hogy csak szándékomban sem volt, hogy az Kegyelmed jószágára utamot fordítottam volna, mert tekintvén az jó atyafiúságos barátságot, inkább egynehány felfölddel tovább kerölni akartam, hogynem mint Kegyelmednek ebbéli dolgában véteni igyekeztem volna. Kegyelmed énnekem {19} parancsoljon, valamiben tudok és az alkalmatosság engedi, Kegyelmednek örömest szolgálok. Isten Kegyelmedet sok esztendeig tartsa jó egészségben.

Datum Rakaspurgi, 2 Septembris, anno 1642.

Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus

C Nicolaus a Zrin

 

15.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

[1642.]

Illustrissime Domine Comes Domine Frater Observandissime! Im mindjárt fölkerestetem, ha itt lesznek az Kegyelmed szolgái lovai, de Kegyelmed engemet avval ne fenyegessen, hogy erővel vonyatja el Kegyelmed tűlem, mert ha más respectusom nem volna, megvárnám, hogy vonnák el tűlem. Magyarországban sem tartok jobbat annál, az ki valamit erővel vonjon tűlem. Valamint könnyűnek tartja Kegyelmed az erővel való vonyást. Mindazonáltal megkerestetem, és ha itt lesznek, megadatom. Isten Kegyelmeddel. Kegyelmednek szeretettel szolgál

Groff Zreni Miklos

 

16.

 

ESTERHÁZY MIKLÓSNAK

Csáktornya, [1643.] június 12.

Nagyságos Uram! Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint Kegyelmes Uramnak.

Noha az Nagyságod én reám való neheztellését igen jól eszemben veszem, és noha érdemetlenül azt is többel együtt szenvedem, mindazonáltal, hogy Nagyságod lássa igaz lelkiismeretemet, és hogy confundáljam az én ellenségimet, az kik hamisságábul az dolog így esett, vagy veszi vagy nem veszi Nagyságod szolgálatomat, ugyan szolgálnom akarok Nagyságodnak. Én Nagyságodnak mindenkor szolgálni igyekeztem, ha nem szolgálhattam, attul volt, hogy erőm nem ért oda, az hova Nagyságod méltósága, azonban az én irigyim Nagyságodnál úgy beadának, hogy Isten látja, halálommal is kész lettem volna megbizonyítani hamisságokat. De Nagyságod {20} azon kűul is nem sokáig eszében veszi. Én penig, az Úr Isten bizonságom, Nagyságodnak mindenben eddig is kész lettem volna szolgálnom, csak parancsolt volna.

Mastani írásomra, Kegyelmes Uram, készerített az töröknek sok csatázása, szüntelen kártétele, s nem tudom, mihöz tartsuk magunkat, ha mi meg mernénk fogunkat mutatni, nem volna semmi nyavalyánk, de félek, hogy űfölsége haragjába esünk, kérem alázatosan, provideáljon az aránt felőlünk Nagyságod.

Császár űfölsége, az mi kegyelmes urunk parancsolta mastanában, hogy ismeg személyem szerént az armadában menjek, de én nem resolváltam magamat reá, mert tudom, az előbbeni állapotra fognának, itt is nagy károkat vallanak török miatt, mint azelőtt, mindazonáltal jó conditiókkal nem vonyom meg magamat az szolgálattul.

Nincs egyebet mast Nagyságodnak írnom. Az olaszországi hírekrül, tudom, Nagyságod tudós, hanem alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint Kegyelmes Uramnak, Isten Nagyságodat tartsa sok esztendeig jó egészségben.

Chaktornian, 12. Junii.

Nagyságodnak alázatos szolgája

Groff Zrini Miklos

 

17.

 

PALINOCZY MÁTYÁSNAK

Csáktornya, 1643. június 13.

Mi Zrini Miklós örökös gróf, az Ferdinánd harmadik római császár és király urunk űfelsége tanácsa, komornikja, és magyarországi király urunk űfelsége lovászmestere, az légrádi végvárának főkapitánya és örökös ura, adunk tudására, hogy jüve elünkben az mi jámbor szolgánk, Palinoczy Matthias, aliter Vámos, azon kérvén bennünket, hogy mi megtekéntenénk az ű eleinek az mi eleink alatt való lakását és jámbor, engedelmes szolgálatjukat, és maga is azon ajánlja, hogy maga is bennünket és maradékunkat míg él, jámborul, híven akar szolgálni, és hogy arra tekéntve mi űneki valami kegyelmességel lennénk, és provideálnánk felőle, valami kevés jószággal megsegétenénk. Azért is mi megtekéntve az ő méltó könyörgését, és bizonyosan tudván és látván is maga jó viselését és emberséges fölső hadakban is űfelsége szolgálatján, adtunk neki az mi jóakaratunkbúl is Muraközben, az mi csáktornyai várunkhoz {21} való jószágunkban, Zala vármegyében levő torchischai mezőfaluban, az kit Horvatics János deák bírta, és melyet most Horvát János az mi engedelmébül bírja: úgymint három egész helt és másfél fertál[t] is, ezeket adtunk az mi felül megnevezett jámbor szolgánknak, úgymint Palinoczy Matthiasnak, aliter Vámos, földeivel, rétéivel, erdőivel és mindennemő illendő ususával. Mely megnevezett jószágra ű is adott, úgymint Palinoczy Matthias, aliter Vámos mi nekünk kétszáz magyar forintot, mind azon jóféle, jó mértékű aranyúl, ily ok és conditiók alatt: hogy ű, Palinoczy Matthias, aliter Vámos és az ű maradéki avagy valakinek ű azt a megnevezett jószágot hadnája, szabadon békével bírjon és bírhasson és bírhassák, valameddig mi avagy mi maradékunk az fölyül megnevezett kétszáz magyar forintot le nem tesszük nekije, Palinoczy Matthiasnak, aliter Vámosnak avagy az ű maradékinak, avagy kinek ű hagyja azt az jószágot avagy summa pénzt; hogy addig se mi, se az mi atyánk fiai közül, se az mi megmaradékunk soha az megnevezett jószágot el ne vehessük, se tolok soha el ne foglalhassuk, se hozzá ne nyúlhassunk semmi ok alatt, se másnak ne adhassuk, valameddig mi vagy mi utánunk valók maradékink meg nem adunk, avagy le nem teszünk az megnevezett kétszáz magyar forintot, mind azon jó aranyúl Palinoczy Matthiasnak, aliter Vámosnak, avagy az ű maradékinak avagy kinek ű hadja. Jámborul és híven szolgálván bennünket vagy mi maradékunkat az ü maradékja, tartozunk pedig űtet és megmaradékját oltalmazni és igazságban megtartani az fölyül megnevezett jószágában mindennemő iniuriáiban porosok ellen, és mikoron mi avagy mi maradékink az fölyül megnevezett jószágot akarnánk tűle vagy maradékjátul váltani, tartozunk Szent Márton nap előtt három egész holnappal előbb admoniálni az ű summa pénzével, és úgy az ű summa pénzt letévén, ű is avagy maradéki az megnevezett jószágot kezünkben visszaereszteni minden perpatvar nélkül. Kinek nagyobb bizonságára adtuk az mi levelünket kezünk írásunkkal és az mi saját pecsétünkkel megerősítvén.

Datum in Arce nostra Chaktornja, Decima Tertia die Junij, Anno Domini Millesimo Sexcentesimo quadragesimo tertio.

Com Nicolaus a Z

 

{22} 18.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Németújvár, [1643.] július 29.

Szolgálatom ajánlása után az Úr Istentül kívánok Kegyelmednek minden jókat adatni.

Én az Kegyelmed szolgálatjára nagy dolgaimat elhagyván siettem, és úgy volt értésemre, hogy Kegyelmedet az Isten idehozza, itt akartam Kegyelmedet megvárni, mert egyébaránt szintén Rohoncra mentem volna Kegyelmedhez, de mivelhogy ad 2. Augusti otthon kell lennem, nem mehetek immár mastan Kegyelmedhöz, még ma azért itt leszek, mivelhogy mast is biztat az Kegyelmed tiszttartója, hogy Kegyelmed ma megjün.

Palatinus uram űnagysága levelében azt írja, hogy valami száz lovast vinnék föl melléje, és Kegyelmeddel abbul az dologbul egyetértsek. Nem tudom, űnagysága miképpen gondolta meg, hogy az véghelyt üresítsük, holott nem kisebb szükségünk az itthon való vigyázás, az szerént az Kegyelmed tetszését is örömest értettem volna, mind szándékját, hogy ha el kellene is mennünk, Kegyelmednek társoságommal szolgálhatnék. Úgy reménlem azért, hogy az öcsém uramnak nem volna annyi akadékja az elmenetelben, mint énnekem, mivelhogy nehezleném szabású is csak száz lovassal mennem, sokkal penig kárunkra is eshetnék az török szomszédok miatt, az melyek bizony avval meg nem szűnnek (az mint palatinus uram űnagysága írja), hogy az légrádiak levágtak bennek.

Más az, űnagysága jó[l] emlékezhetik reá, az mit országunk szabadságáért én általam Kegyelmednek izent, talán nem ártana azt is elfelejtenünk teljességesen, az űnagysága izenetén kűvül is, melyet az mastani fölülésünkkel nem kevéssé láttatunk letörni csak egy particularisnak hasznáért, az mint értem.

Ezekrül szüvem szerént akartam volna ha Kegyelmeddel beszélhettem volna, de ha alkalmatosságom mostan nem volt, azt vélem másszorra halasztotta az szerencse, mindazonáltal kérem Kegyelmedet mint kedves Bátyám Uramat levelével is engem tudósítson, mivelhogy aszerént akarok én is cselekedni, az mint Kegyelmed jobbnak itíli, ugyanez szolgám által. De reliquo én az Kegyelmed szolgája vagyok, szolgáltasson velem kérem minden üdőben. Isten éltesse Kegyelmedet.

Datum Ujvar, 29. Julii.

Kegyelmed igaz jóakaró szolgája s öccse

Groff Zrini Miklos

 

{23} 19.

 

DANICS GÁSPÁRNAK

Csáktornya, 1643. augusztus 24.

Mi gróf Zrini Miklós örökös gróf, császár urunk őfelsége főlovászmestere, komornikja és tanácsa, légrádi főkapitány valljunk ez mi levelünknek rendibe, hogy mi az nemes és vitézlő Danics Gáspár úr emberségét megesmérvén, engedtünk meg ő [neki], hogy Vlahovics Miklós özvegyétül kiválthassa az jószágot, minémő igazságát az első possessor bírta, és micsodás summa volt jószágán, szintén olyan igazságát és summáját ő kezében engedtünk, és evvel az levelünkkel confirmáljuk, úgy, hogy az megnevezett Danics Gáspár uram is szolgálattal tartozzék tűle és az ő maradéki minekünk és az mi maradékinknak. Melynek nagyobb bizonságára magunk kezével magunkat alatt írtuk és pecsétünkkel megerősítettük.

Csáktornyán 24 Augusti 1643.

Groff Zrinij Miklos

 

20.

 

IVANOVICS TAMÁSNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1643. szeptember 1.

Mi gróf Zrínyi Miklós, magyarországi királyi főlovászmester, ő szent császári és királyi felségének kamarása, tanácsosa, ezredese és Légrád örökös főkapitánya stb. adjuk tudomására mindenkinek, akiket illet, hogy a néhai Zadravecz Györgynek és Petronicka nevű feleségének egy bizonyos Previdi szőlőskertjét, mely Zala vármegyében a Prekopa hegy tetején található, és amely egykor, a fent említettek magvaszakadása folytán törvényesen hozzánk és a mi földesúri rendelkezésünkre jutott és került, birtokaink igazgatójának, gróf Ivanovics Tamásnak és örököseinek, két hold ottlevő földdel együtt és két frissen telepített, Gaynak nevezett szőlővel együtt, sőt még a többi odatartozó birtokkal együtt is, melyet az említett örökös nélkül elhaltak birtokoltak, száz magyar forintért, az éves földadójának részletére, hogy azt tőlünk örök és visszavonhatatlan joggal megtartsa, eskü mellett és teherátvállalással adtuk és írtuk rá, {24} sőt adjuk és írjuk rá az oklevél hitelének bizonyságául pecsétünket és sajátkezű aláírásunkat.

Kiadatott Csáktornya várunkban, az Úr 1643. évében, szeptember hó első napján.

C Nicolaus a Zrin

 

21.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

1644. július 5. előtt

[…] Harmadszor, a katonafogadás idejére kvártélyul Kőszeget, Sopront és környéküket jelöljék ki. Negyedszer, foglalják pátensbe, hogy azokat, akik legszentebb Felségednek eme szükségében nem mulasztják el a segítségnyújtást, Felséged teljes császári és királyi kegyébe fogja fogadni, és szolgálataikat majd figyelemre méltatja, ha Magyarországon valamely javak konfiskálása esedékes lesz; továbbá azt is, hogy mind jómagam öcsémurammal egyetemben (aki ez idő alatt a Muraközt védelmezi majd a törökök becsapásai ellen), mind pedig azok, akik velem lesznek, semmiféle törvényszék alá ne tartozzunk, sőt inkább minden ügyünk halasztást nyerjen erre az időre.

 

22.

 

KŐSZEG VÁROSÁNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1644. július 21.

Mi Zrínyi Miklós gróf, a Magyar Királyság főlovászmestere, ő szent császári és királyi felségének tanácsosa, kamarása, nemkülönben az összes horvátországi mezei könnyű hadak tábornoka, Légrád várának örökös parancsnoka, e levelünkkel adjuk emlékezetül mindenkinek, hogy mi Kőszeg szabad királyi városának oltalmi jogot adunk és felmentjük attól, hogy a jelenleg vezetésünk alatt álló katonaság magát oda vagy a külvárosba beszállásolja, vagy pedig bármi módon zaklassa. Melynek bizonyságára szolgál e levelünk.

Kelt Csáktornyánkon, az Úr 1644. évében, július 21-én.

C Nicolaus a Zrin

 

{25} 23.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Locsmánd, 1644. augusztus 20.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Alázatos szolgálataimat tisztelettel ajánlom Legszentebb Felséged kegyelmébe.

Már nap mint nap haladok előre, Legkegyelmesebb Császár, azon ötszáz lovassal, akiket ígéret szerint Legszentebb Felséged szolgálatára toboroztam, s akikhez udvari népeim közül is százötven lovast adtam hozzá. Hogy pedig Legszentebb Felséged kegyelmes akaratának, amelyet Legszentebb Felséged legutóbb vett leveléből tisztelettel értettem, hűségem szerint eleget tegyek, a maradék ötszáz toborzását és összegyűjtését is, hogy teljes ezrednyi lovasregimentem legyen, a legalázatosabban magamra vállalom, így tehát, míg én Legszentebb Felséged szolgálatára sietek, hátrahagyom nemzetes Paraminzky János ezredes urat, aki ezt az ügyet kézben tartja, és akinek Legszentebb Felséged a pénzt a mondott ötszáz katona toborzására kegyelmesen méltóztatik majd kiutalni. Egyedül azon könyörgök mély alázattal Legszentebb Felségednek, hogy a tisztek számára azon pénzösszegen kívül, amelyet az előbbi lovasság összeszedésére kegyelmesen adni szándékozik, méltóztatna Legszentebb Felséged még ezer tallért kiutalni, valamint ez ágrólszakadt nép iránti könyörületből Óvár körül kvártélyt kijelölni, és új pátenseket kegyelmesen kibocsátani nemcsak a magyar, hanem Legszentebb Felséged belga kancelláriája által is. (Ausztriában ugyanis, Legmagasztosabb Császár és Morvaország határvidékén a horvát nemzetnek nem kevés veterán katonája található.) Ennek utána legalázatosabb szolgálataimat örökre Legszentebb Császári és Királyi Felségednek ajánlva és kegyelmes válaszára tisztelettel várakozva leghőbb kívánságaimmal óhajtom, hogy minél szerencsésebben tartsa meg Isten Legszentebb Felségedet hosszú életűnek és győzedelmesnek a keresztény világ üdvére.

Kelt […]

 

{26} 24.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

[1644–1645. január]

Illustrissime Domine Comes, Domine et Frater Observandissime!

Az új esztendőben minden jókkal áldja meg Kegyelmedet az Úr Isten.

Soha bizony nem hittem volna, hogy ennyi nem jóakaróim legyenek Magyarországban, holott én mindennek szolgálni igyekezem; immár egynéhány helet jóakaróimnál behazudtak, az kiken mind sem búsulok annyit, mint azon, hogy Kegyelmedet is, közel való atyámfiát s az kiben én legtöbbet bíztam és bízom is, tökéletlen hazug nyelvekkel elidegeníteni akarják tűlem. Az Isten engem ne szerencséltessen, ha Kegyelmed felöl én rosszat szóltam s ha Kegyelmed igaz barátja mindenkor nem voltam. És noha én Kegyelmednek sok hozzám való idegenségét láttam, mindazáltal csak vállal vontottam. Soha bizony Kegyelmedrül gonoszt nem szóltam; mert tudom, hogy nem férfiembernek, hanem asszonynak illendő dolog az, hogy mást rágalmazzon háta megett. De édes Bátyám Uram, én Kegyelmedet az Isten kedvéért is kérem, ha az én kedvemért nem akar, jelentse meg nekem azt az embert, az ki Kegyelmednek azt mondta. Bizony, ha száz mérföldre leszen is, de megkeresem s megbizonyítom, hogy hazudott, mint az eb.

Énnekem is Kegyelmedrül sokat mondtak, hogy mikkel gyaláz, de én arrul nem tehetek, ha Kegyelmed az én szolgálatommal élni nem akar. Kérem Kegyelmedet, édes Bátyám Uram, ne mutasson Kegyelmed ennyi idegenséget hozzám, mint ekkoráig, hanem szolgáltasson velem, meglátja Kegyelmed, hogy nemcsak bátyja, hanem hű szolgája

Zrini Miklos

 

25.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, [1645.] január 30.

Szolgálok Kegyelmednek édes Bátyám Uram. Az Úr Isten áldja meg Kegyelmedet minden jókkal.

Ím, édes Bátyám Uram, Nárai uramat Kegyelmedhöz küldtem, megmondja szóval Kegyelmed, mennyi reménségem vagyon az Kegyelmed atyafiúságos szeretetiben, sok ígéreteiben és készségében, {27} mellyel hazánk dücsőségét nevelni kívánja. Tudom, hogy ebben az nagy igyekezetemben, melyet magam eleiben vettem, nem találok akadályt az Kegyelmed idegenségétül, sőt minden assistentiát és segítséget, úgy, hogy mind hírrel, mind nyereséggel legyen Kegyelmed együtt velünk osztályos. Szükségem vagyon három vagy négyszáz lovasra, az kik közt legyenek azok az németek, kik az Kegyelmed véghelyén vannak, aztot, kérem Kegyelmedet, küldje hozzám, ha többet küld is Kegyelmed, igen jó. Bizony, édes Bátyám Uram, evvel mutatja meg Kegyelmed hozzám való szeretetit, és az mint régi eleink egymással voltak dücsőségesek, úgy hiszem, mi is nem leszünk azoknál alábbvalók. Itt vagyon öcsémuram is nálom, együtt közlöttük az dolgot, mind az kettőnket megkötelez Kegyelmed az maga szolgálatjára. Hiszem az Istent, Kegyelmed is megdicséri szándékunkat, de még jobban, ha véghöz vihetjük. Kiben az Isten szerencséltessen és Kegyelmedet tartsa jó egészségben, szűbül kívánjuk. Nárai uramra többet bíztunk szóval, higyje meg Kegyelmed, és küldje vissza hamar-hamar és jó választtal kérem, maradok Kegyelmednek

Datum Chaktorniae, 30. Januarii

kész szolgája s öccse

G Z Miklos

Tizenegyedik napján februariusnak szerdahelyi révnél legyenek az katanák, másnap Murán által jühetnek.

 

26.

 

STEPAN FERENCNEK

Csáktornya, 1645. április 29.

Mi Zrinyi Miklós örökös gróf, Zala és Somogy vámegyéknek főispánja etc. Adjok mindeneknek értésére, kik ez mi levelönket látják […], hogy az nemes és vitézlő Váradi Stepan Ferenc Uram nálunk öt lóval szolgálván, esztendeit jó becsölettel, emberséggel kitöltvén, becsü neve [?], jamborol ment el mitőlönk, másutt is látni, hallani, tanulni és próbálni igyekezvén. Ennek bizomságára adtok neki ez mi kezönk iratával megerőséttetött levelönket, kérvén minden rendeket szeretettel, hogy Stepan Ferenc Uramat jártában, keltében lássák jó szemmel, és ahol kívántaték, szolgálatját vegyék bízvást, jó kedvvel, miérettönk és az mi barátságunkért.

Íratott Csáktornyán, 29. Aprilis Anno 1645.

Z Miklos

 

{28} 27.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1645. május 17.

Legszentebb Felség, Kegyelmes Uram! Szolgálatainkat alázatosan ajánljuk.

Legszentebb Felséged előtt bizonyára ismeretesek azok a sanyargatások, szorongattatások és nagy károk, amelyeket a szomszédos törököktől szenvedünk, mind pedig az a folyamatos őrködés, amely sem éjjel, sem nappal nem engedi, hogy más dolgainkat intézzük. Tudjuk, hogy ezek a siralmas panaszok nem kellemesek Legszentebb Felséged fülének, annál is inkább, mivel olyan sok országának gondja középért ezek a legkisebbek, és ezek a zavaros idők sem engedik, hogy Felséged most megfelelően orvosolja bajainkat. Mindazonáltal most, Legkegyelmesebb Uram, hogy Legszentebb Felséged rendeletéből általános fölkelés hirdettetett számunkra, Felséged külön megbízóleveléből alázatosan értesülünk, hogy rögtön, minden késedelem nélkül vonuljunk csapatainkkal Köpcsénybe.

Legalázatosabban esedezünk Legszentebb Felségednek ezen levelünk által, ne rója föl bűnül nekünk, hogy ezt lehetetlen megtennünk. Isten a tanunk, hogy semmit sem tennénk szívesebben, mint hogy Szentségednek minden alkalommal kimutassuk legalázatosabb szolgálatainkat. Legyen meggyőződve Felséged, hogy ha mi innen elmegyünk, elveszünk; mivel nincs egy hét, sőt még egy olyan nap is ritkán van, hogy a kanizsaiak ne háborgatnának minket. Ezekről kellett most Legszentebb Felségedet a legalázatosabban értesítenünk. Egyébként szívből kívánjuk, hogy Legszentebb Felséged sokáig éljen szerencsésen.

Kelt Csáktornya várunkban, az Úr 1645. esztendejében, május hó 17. napján.

Legszentebb Felséged alázatos alattvalói

Comes Nicolaus a Zrin

Comes Petrus a Zrin

 

{29} 28.

 

ESTERHÁZY MIKLÓSNAK

Csáktornya, [1645.] augusztus 22.

Nagyságos Uram! Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak.

Jüvének hozzám az én regimentembül két officier, panaszolkodván sok nyavalyájokrul és szegénységekrül, az melyet annál nagyobb szánakodással értettem, mentül inkább gondolom, hogy magam is s népem is vagyon illyen contemptusban. Isten látja, akárminemű jóakarata szolga is elkedvetlenedhetnék, mikor sem böcsületit, sem fizetését nem látja. Én immár az sok igérettel megrakodtam, meg is elégszem. Csak több ne legyen, de ezek szegények, az melyek minden órában készek urok szolgálatjára életeket föláldani, nem tudom mért fizetetlenek.

Micsodás conscientiával lehet szolgáltatni vélek, ha szolgálatjoknak jutalmát sem nem reménlik, sem nem veszik. Lengyel, magyar hórul hóra veszi fizetését, ezek penig, hogy nem, két oka lehet. Vagy hogy az én mortificatiómért és hogy magam odamenjek, vagy hogy az ű készségekért, és talán, talán oly gondolatban vannak felölök, hogy fizetés nélkül is meg kell maradni nekik.

Az elsőre azt mondom és magával bizonyítom Nagyságoddal, hogy száz difficultásom vagyon, az kiért el nem mehettem, az másikra azt írom Nagyságodnak, hogy legnehezebben vegyék eszekbe, hogy az űk állandósságáért nyomorultok, bizony mindjárt megváltoztatják állapotjokat, bizony oda mennek, ahun tisztességek s kenyerek.

Olyat is hallok, Nagyságos Uram, hogy más regimentek alá akarják űket reformálni, szintén ez lesz az én szolgálatomnak jutalma. S bizony, ha úgy leszen, másoknak is, nekem is elég gondolkodásra való matériám leszen.

Azért kérem alázatossan Nagyságodat mint Kegyelmes Uramat, ha többet nem érdemlettem is szolgálatomért, csak bár azt nyerjem meg, hogy ne halljam sok panaszokat. Szóljon Nagyságod a hercegnek, űfölségének, kegyelmezzen rajtok, ne terhelje maga lölkiismeretit is vele, fizettessen meg nekik, mely Nagyságod hozzám való jóakaratját teljes életemnek rendiben megszolgálni igyekezem.

Chaktornian, 22. Augusti.

Nagyságodnak alázatos szolgája

G Zrini Miklos

{30} Az török armadája candiai portuson ki akarván szállani, megharcoltak velencésekkel, 8 ezer török veszett, velencések kevés kárával, és így re infecta ismég Navarinumban szállott vissza a török.

 

29.

 

FRANCESCO ERIZZÓNAK

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, 1645. október 10.

Fenséges Fejedelem!

Néhány éve rendkívüli hajlandóságom és szándékom van arra, hogy egy hadtesttel átmenjek a Fenséges Köztársaság szolgálatába, amint erről Fenséged értesült a mi legbizalmasabb és legszeretettebb emberünk, Galli százados úr útján – értékes lovag, nagy katonai becsülettel és tapasztalattal –, akinek teljhatalmat adtunk arra nézve, hogy megállapodjék nemcsak a mi személyünket illető föltételekről, hanem egy helyettes parancsnokra vonatkozólag is, akit majd meg fogok nevezni, és ki fölfogadta a katonákat. Őt majd időről időre a Fenséges Köztársaság szolgálatára fogom küldeni, és az én távollétemben minden előforduló ügyben rendelkezni fog. Ezért úgy láttam jónak, hogy mindenben és mindenre nézve arra hagyatkozom, amit az említett Galli úr az általam ráruházott teljhatalmával élve tárgyal és végez majd. Kérvén Fenségedet, hogy e lovagot fogadja szívesen, és kegyeskedjék gyorsan elintézni az ügyet, hogy mielőbb megtudjam, mi lesz a feladatom, amivel szolgálhatom Fenségedet, aki előtt a legalázatosabban meghajtom fejem.

Csáktornya 1645. október 10-én.

Fenségednek odaadó szolgája

C Nicolo di Zrin

 

30.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

(Fordítás latinból)

Luttenberg, 1646. január 29.

Nagyságos Gróf Úr, Tisztelt Atyámfia! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom.

Mivelhogy az Istennek üdvösséges szándéka, valamint az anyaszentegyháznak rendelése szerint, rokonaim és barátaim tanácsából {31} nagyságos gróf trakostyáni és luttenbergi Draskovics Gáspár úrnak, a császári és királyi felség tanácsosának és kamarásának egyetlen hajadon leányát, Draskovics Mária Euzsébia grófnőt életemnek örök társául magamhoz veszem – a gyűrűváltás és a kölcsönös eskü letétele már előbb megtörténvén –, nem maradt más hátra, mint hogy ez a szentség méltó menyegzői ünnepséggel ékesíttessék. Ennek véghezvitelére a mieink egyértelmű beleegyezésével a nevezett nagyságos gróf úr Praunek nevű várában a most következő február hónap 11-ik napját jelöltük ki. Amiért is nagy szeretettel kérem Nagyságos Uraságodat, hogy a megjelölt napon és helyen kedves feleségével és gyermekeivel együtt tisztelje meg számunkra jelenlétével ezt az ünnepséget. Jelen lévén idejében aznap a vacsorán, másnap a reggelin. Ezt a jóakaratát, amíg csak élek, törekedni fogok teljes igyekezetemmel megszolgálni. Egyebekben kívánom, hogy Nagyságos Uraságod éljen sokáig boldogan.

Kelt Luttenberg várában, 1646. január 29-én.

Nagyságos Uraságodnak készséges szolgája és atyjafia

C Nicolaus a Zrin

Ui. Mivel pedig ezeket szándékom és kívánságom ellenére kissé megkésve írtam, annál kedvesebb lesz mindnyájunknak Nagyságos Uraságod eljövetele. Ugyanis egészen a mai napig nem tudtam őfelségétől elszabadulni, még kevésbé ide jönni.

 

31.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1646. április 6.

Illustrissime Comes Domine Frater Observandissime! Salutem et meorum servitiorum paratissimam commendationem.

Sok jókkal, kedves jó egészséggel boldogságosan áldja meg Isten Kegyelmedet hozzátartozóival. Akarám Kegyelmedet biztomban ez levelemmel megtalálnom, mivel most ez jövő hétfőn Körmendre meg köll indulnom az nemes Zala vármegye gyűlésére, mely leszen praesentis mensis Aprilis 12 die ugyanott Körmenden, minek okáért Kegyelmedet mint jóakaró Bátyám Uramat azon kérem, az én szolgálatomért egy vagy két napra ott az Kegyelmed várában való szállást meg ne tiltsa Kegyelmed tűlem; Kegyelmed is énnékem az miből parancsol, szeretettel mint jóakaró Bátyám {32} Uramnak szolgálni igyekezöm. Választ várván Kegyelmedtől, Isten sokáig kedves jó egészségben éltesse Kegyelmedet. Dátum Chyaktornya, 6 die Aprilis 1646.

Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus

C Nicolaus a Zrin

 

32.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, [1646.] július 1.

Illustrissime Comes Domine et Frater Observandissime! Salutem servitiorum paratissimam commendationem.

Nem akartam ez alkalmatosságot is elmulatnom, hogy Kegyelmedet ez levelemmel meg ne látogassam, és az magam szolgálatját Kegyelmednek ne ajánlanám, mint jóakaró Bátyám Uramnak. Hírek semmi olyasok nincsenek, az olaszországi posta minden jót hozott, az talán azért nem volna ked[v]ünk szerént, hogy ha velencések törökkel megbékélnének, az mint kézzel-lábbal rajta is vannak. Münsterben, úgy hallom, az katolikusok consentiáltak az egyházi jószágoknak alienatiójára, csak az békesség meglenne, de még semmi sincs benne. Ha Kegyelmednek valami hírei lesznek, kérem velem is közölje. Továbbá az Isten éltesse Kegyelmedet, maradok azonban

Kegyelmednek szeretettel szolgáló öccse szolgája

Chaktorniae, 1. Julii

Groff Zrini Miklos

 

33.

 

DESICS FARKASNAK

Csáktornya, 1647. február 19.

Mi gróf Zrínyi Miklós, Zala és Somogy vármegyéknek főispánja, az hatalmas római császár és koronás király urunk őfölsége Magyarországban főlovászmestere, tanácsa, komornikja, mezei generálisa és légrádi főkapitánya. Adjuk tudtára mindenkinek az kiknek illik, hogy mi az mi jámbor főember szolgánkat, az nemes és vitézlő Desics Farkast lovászmesterré választattuk, kinek adtuk ez alá megírt instructiónkat megnevezett tisztére.

{33} Minden lovaimra, ménesemre, szekerimre és lóra való és katona szerszámimra gondot viseljen.

Mindent meginventáltasson, kicsintől fogva nagyig szorgalmatosan gondot viseljen.

Az lovaim abrakbul meg ne fogyatkozzanak, az mely ha csak egyszer volna, tartozzék minket róla admonialni.

Az mi az lovak orvosságára vagy szerszámokra vagy lovászok ruházatjokra és tartásokra szükséges volna, vagy heányul volna, arról is tartozzék minket megtalálni.

Senkitől mástól dependentiaja ne legyen, hanem mitőlünk.

Az füvellő rétekre, az vár mellett való kaszálló rétre lovászokkal vigyáztasson, az vadkertre legfőképpen, azmelyben csak egy szál fát se hadjon levágni, sem alvárbíró, sem praefectus parancsolatjára. Fizetése készpénz hungari floreni 60, ruházatjára gránát avagy skarlát rókamál vagy hat gerezna.

Datum Chaktornio die 19. Februarij 1647.

C Nicolaus a Zrin

 

34.

 

LIPPAY GYÖRGYNEK

Csáktornya, 1647. augusztus 3.

Illustrissime ac Reverendissime Domine, Domine mihi Gratiosissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Isten sok jókkal áldja meg Nagyságodat. Én az Nagyságod parancsollatjáról el nem feledkeztem, noha bizony igen későn, akaratom kívül, küldém meg Nagyságodnak az csigákat. Isten látja, Nagyságos Uram, eleget voltam rajta, hogy hamar meghozathassam Nagyságodnak az csigákat. De hogy háromszor is hoztak Velencébül rosszakat, szintén belső Olaszországban kellett értek küldenem, noha ezek sem szintén ollyasok, az mint én kívánnám. Kérem Nagyságodat, nem az ő qualitásokat, hanem az én Nagyságodnak szolgálni való jóakaratomat vegye jó néven, szolgáltasson velem más dologbul is, mindenkor kész szolgát talál Nagyságod.

Nem volt még alkalmatosságom, hogy Nagyságodnak megköszönjem hozzám való jóakaratját, mellyel az őfölsége maga szájábul hallottam, hogy Nagyságod commendálta az muraközi kétszáz emberre való fizetést, melyre nézve őfölsége is minden jóval ajánlotta magát, immár az dolog csak abban maradván, talám füstbe {34} is megyen, ha Nagyságod még egy kis gondviselése nem fog accedálni. Kérem Nagyságodat alázatosan, legyen promotora ennek az dolognak. Én míg élek, meg igyekezem Nagyságodnak szolgálni. Isten éltesse Nagyságodat sok esztendeig jó egészségben.

Datum Chaktor. die 3. Augusti anno 1647.

Reverendissimae et Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor devotissimus

C N a Zr

P. S. alázatosan kérem Nagyságodat, ezen levelemet küldje meg Nagyságod Wesselény Ferenc Uramnak.

 

35.

 

LIPPAY GYÖRGYNEK

Csáktornya, [1647–1648.] október 3.

Nagyságos Uram!

Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, áldja meg Isten Nagyságodat.

Az mely emberemet Olaszországban küldtem volt, Nagyságos Uram, mindenféle virágokért, megbetegedvén az útban, most is valahol közel Florentiához fekszik. Én bizony azt tudtam, hogy meg is holt. Csak harmadnapja, hogy Rómából írták meg, az hova szolgám az levelet elküldte volt. És így későn érkezett azokért az virágokért, kiket ősszel kellene elültetni, az kikeleti virágokat, ha meglábolhat, bizonyossan elhozza.

Azonban, Nagyságos Uram, florentiai herceg énnekem egy igen szép ajándékot küldött, egy szép apatika ládát és egy scatola virággyükereket, én bizony mindjárt Nagyságodnak elküldtem volna, de az kertészim és gróf Lesli is assecuráltak, hogy ha ma s holnap el nem ültetik, az idén semmirekellők lesznek, és mind elvesznek, és így, Nagyságos Uram, el kellett ültetnem, de bizony inkább küldtem volna Nagyságodnak. Írt florentiai herceg, hogy kikeletieket is küld. És ha megküldi, Nagyságodnak udvarlok véle.

Azonban Nagyságodnak alázatossan megszolgálom az virágokat, kiket küldött, és én is igyekezem, hogy Nagyságodnak küldjék kikeletre, mivelhogy szolgáim akkorra bemennek Florentiában az herceghöz valami török lovakkal. És reménlem, hogy szépeket küld, mert az mastaniak mind inkább giunkiliákbul állanak, Giunkilia di Persia és odoratissima és grossissima. Hiacintusok is az szerint. {35} Tulipán három, odorato, di Persia és Vedova remaritata. Híreket Nagyságodnak mast semmi újakat nem tudok írnya, hanem az én alázatos szolgálatomat ajánlom és maradok

Ciak. 3. Octobris.

Nagyságodnak alázatos szolgája

G Z Miklos

 

36.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, [1647.] október 27.

Kész és köteles szolgálatom ajánlása után kívánok Istentül Kegyelmednek minden jókat megadatni.

Örülve láttam az Kegyelmed levelét és az jó szerencséjét. Isten szaporítsa sokra és tegye ezerre. Annyival inkább lehet Kegyelmednek örömére ez, mindnyájunknak, az Kegyelmed jóakaró szolgáinak ez az Kegyelmed szerencséje, mennyivel ártalmasabb profetiákkal jüvendöltek az Kegyelmed irigyi avagy ellenségi. Istennek adjunk hálákat mindenekrül. Én is szolgáimmal Berzence alá jártam az elmúlt csütörtökön, az Isten nem rendelte volt nagy szerencsénket, mert noha szintén az kapubul hozták ki az katanák egy 5 esztendős gyermeket, ugyan nem akart kijünni bolondul az török utána, hanem mind az berek mellett gyalogával együtt, úgy, hogy 6 jó lónál többet nem nyerhettünk, mert gyalog futott el az urok az berekben, és egy törököt, az gyermeknek az atyját. Evvel békességesen hazatértünk.

Édes Bátyám Uram, az Isten ilyen szép preludiumot adott az mi nagy szerencsénknek, ne hagyjuk abban, kövessük az szerencsét meddig friss, nem fogyatkozunk meg az Isten irgalmában, az mely meghagyá látnunk az fölfuvalkodott ellenségünknek gyalázatját. Én Kegyelmedtül várok valamit, valamiképen és valahová parancsol Kegyelmed, punctualiter szolgálok Kegyelmednek, s mentül hamarébb cselekszik Kegyelmed, annál jobbat reménlhetünk; kérem Kegyelmedet, ne hagyjon el magátul, hanem szolgáltasson velem.

Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben.

Chaktorniae, 27 Octobris

Kegyelmednek míg élek vagyok szolgája s öccse

G Z Miklos

 

{36} 37.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Újudvar, 1647. november 26.

Sok szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek mint énnekem mindenkor jóakaró Bátyám Uramnak.

Az Isten áldja meg Kegyelmedet minden jókkal. Tegnapelőtt Kanizsárul jütt ki egy pribég, egy körösztény rabot szabadított ki, azmely pribégtül az török állapotjárul sokat tudakoztam, beszéli, hogy szántalan török, talán 3 vagy 4 ezerén voltak Andráshídjánál, de által nem mehettek az Zalán; beszéli, hogy az Rábán egy hidot akartak megvenni, és Körmendhöz az mely három falu legközelebb vagyon, azokat akarták megrabolni, de mivelhogy nem vihették véghöz, úgy végeztek, hogy attul fogva tized napra ismég öszvegyüljenek ismég azon helyre. Én mindazonáltal nem hiszem, hogy mostanában ilyen sötétben és rossz útban oly messzi mehessenek, talán lehetetlennek is gondolom, hanem ha az hódvilág egész éjjel fog szolgálni, vagy hideg vagy meleg leszen, bizony azt tartom, bizonyosan akkor eljünnek.

Az török, az ki annyira megyen fáro[d]t, ale[l]t, egy szóval nem harcra való csak fele is, mast is hogy visszatértek, oly szakadozva mentek, hogy száz jó lovasnak is lett volna nyeresége az utolsó résziben.

Édes Bátyám Uram, ezek így lévén, hazánkat, köröszténységünket tekintvén, gondoltam magamban jónak lenni, hogy evvel az levelemmel megtaláljam Kegyelmedet, noha bizony jó[l] tudom, hogy minden ember biztatásánál többre viszi az maga jó híre neve; s köröszténségnek szolgálni való buzgó kívánsága, és magárul is maga lesz Kegyelmed másnak nemcsak biztatója, hanem példa adója, s nem akarja látni szerelmes hazánknak utolsó füstölgő üszökét bosszúállás nélkül. Azért én, édes Bátyám Uram, ha Kegyelmed így gondolja jónak, én így végeztem magamban.

Én mihánt az töröknek gyülekezetit meghallom Kanizsára, mindjárt postán egy lovas által tudtára adom Kegyelmednek Lentibe, Kegyelmed ottan hagyja meg, hogy Körmendre vigyék postán az levelet, vagy az hírt, de legjobb volna, ha nyugodt lovat adnának Lentibe az én katanámnak, az mely szóval is informálni tudná Kegyelmedet.

{37} Nemcsak hírt adok én Kegyelmednek, hanem magamat is minden tehetségemmel, mentül több lovast, gyalogot kaphatok, Lentibe sietek előbb, hogysem az török megindul Kanizsárul, ha lehet. Immár édes Bátyám Uram, kívántatik az, hogy Kegyelmed mihánt az én katanámtul az hírt meghallja vagy levelemet látja, mindjárt nagy sietséggel Lentibe jüjjön mentül több lovassal s gyaloggal, előbb ha lehet, hogysem az török addig jünne, de hogyha olyan hamar nem lehetne is, bár elmenne föl az török, mindjárt, mihánt hallaná Kegyelmed, hogy fölment az török, főképen Szentgotthárd felé, mindjárt utána eljühetne Kegyelmed Lentiben, és ott egyezhetnénk meg együtt Kegyelmeddel, ha penig ott Körmend táján menne által az Rábán az török, úgy semmi félelem nélkül elgyühetne Kegyelmed Lentiben. Minden fundamentuma ennek az dolognak az hamarságon áll, és az titkon, ha egyikben ezek közül fogyatkozás esnék, semmi jót nem várhatnánk belőle.

No immár, ha az Isten úgy engedné, hogy megegyezetné[n]k Lentiben, lassan utánamennénk, az üdő, az alkalmatosság és az Isten megtanítaná, tovább mit kellene cselekednünk.

Ez az én discursusom, édes Bátyám Uram, az melyhöz ha Kegyelmednek kedve vagyon, kérem sietséggel tudtomra adja, és ha immár egyszer elvégezi magában, az élő Istenért senki szovátul, tanácsátul ne hagyja magát elverni, nem mindenkoron jobbak az különböző tanácsok, hanem az mint Sándor mondotta, diu delibera, cito fac.

Az Úr Isten úgy adjon mindenhöz jó szerencsét, ha ezeket, az melyeket megírtam Kegyelmednek, mind megtartom, s viszont rontson el, ha meg nem állom, csak viszont Kegyelmed énnekem erre feleljen.

Még egynihány particularitásrul kell Kegyelmednek írnom, egyik, hogy Kegyelmed Lindván, Lentiben és Szécsiszigetiben megparancsolja, hogy mind éjjel, mind nappal engemet beeresszenek és hogy Lindvárul Szécsiszigetibül velem eljüjjenek az hová szükséges, egyszóval, nekem adja Kegyelmed az comendát ennek az három helynek pro hac occasione, az meddig Kegyelmeddel lehetek szemben.

Másodszor, hogy mihánt első fertálya lesz az hódnak, Kegyelmed Körmendre gyűljön minden népével, és ott legyen az utolsó fertályig.

Harmadszor, hogy egymást gyakorta tudósítsuk, az ki mi hírt hall. Negyedszer, hogy ha lehet, ezt az végezésünket senki ne tudja.

{38} Én magam akartam Kegyelmedhöz mennem, de azt mondák, hogy Rohoncon vagyon Kegyelmed, énnekem pedig az messzi út, ha Kegyelmednek ehhöz az fölyül megírt dolgokhoz kedve leszen, és valahová közelebb jün, én mindjárt Kegyelmedhöz jüvök. Az Isten áldja meg Kegyelmedet és ezt az mi szándékunkat.

Datum Uiudvar, 26. Novembris 1647.

Kegyelmednek igaz szolgája míg él és alázatos öccse

G Z Miklos

Muraiszombatba is hagyja meg Kegyelmed, mikor hírt adok én nekik, mindjár[t] jüjjenek oda, az hova én megírom.

 

38.

 

WENZESLAUS LOBKOWITZNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1648. február 5.

Nagyságos és Kegyelmes Herceg Uram és Tisztelt Pártfogóm! Üdvözletemet és legodaadóbb szolgálataimat ajánlom.

Néhány nappal ezelőtt megtudtam, hogy ő császári felsége, a mi legkegyelmesebb urunk a báni méltósággal kegyeskedett megtisztelni engem, és mivel tudom, hogy a magam érdemei csekélyek, tudom azt is, hogy őfelségének ezt a kegyét nem ezekkel érdemelhettem ki, hanem szerencsémet egészen pártfogóim ajánlásának tulajdonítom. Mivel pedig ezek közt Excellenciás Uram a legnagyobb, a lehető legnagyobb hálámat fejezem ki, és amíg csak élek, örökös szolgálataimmal igyekszem megszolgálni. Arra fogok törekedni, hogy Excellenciás Uram sohase bánja meg, hogy őfelségének ajánlott engem. Lelkemből kívánom, hogy Excellenciás Uram sok évig boldogan éljen.

Kelt Csáktornyán, 1648. február 5-én.

Nagyságos és Excellenciás Uraságodnak ragaszkodó és lekötelezett szolgája

C N a Zrin

Ui. Excellenciás Uramhoz küldött bizalmas emberemre szóban is rábíztam ezt, és más dolgokkal is megbíztam.

 

{39} 39.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1648. február 22.

Szent Felség, Uram, Legkegyelmesebb Uram!

Legszentebb Felséged legkegyesebb parancsolatát néhány nappal ezelőtt kaptam meg, és megértettem Felséged akaratát, hogy tudniillik azt a Keglevicset, aki a minap törvényes ítélettel letétetett a kapitányságról, és már azon fáradozik, hogy katonákat toboroz az országból való kivitel céljából, fogattassam el. Én eléggé fölindultam, és mindenütt nyomoztattam, hogy folytatja-e még a katonák toborzását, de mindenkitől azt hallom: abbahagyta a toborzást, és Felségedhez küldött engedély szerzése céljából. Márpedig, mivel nemeseket csak tettenérés esetén lehet elfogni, előbb tájékoztatni akartam Felségedet erről az ügyről. Fölmerült ezenkívül egy nagyobb nehézség: az, hogy én természetesen nem gyakorolhatom a báni joghatóságot a beiktatás előtt, rosszakaróim egész tábora szenvedélyesen fölzúdulna ugyanis ellenem.

Ezeket akartam Felségednek a legalázatosabban írásban jelenteni, mert ha Felséged továbbra is ezt fogja parancsolni nekem, akkor kész vagyok minden meggondolást félretéve azonnal engedelmeskedni Felséged parancsának. Szívből kívánom, éljen és győzedelmeskedjék Felséged sok évig a legszerencsésebben.

Kelt Csáktornyán az 1648. évben február 22-én.

Legszentebb Felséged legalázatosabb és örökös szolgája

C Nicolaus a Z

 

40.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1648. április 6.

Szolgálok Kegyelmednek mint jóakaró Bátyám Uramnak.

Az minemő szerencsét adott a jó Isten kanizsai török ellen két nap egymás után, tudom, eddig hírével vagyon Kegyelmednek. Az egész kanizsai török ellen megharcoltunk pénteken, csak az udvari és dragonéros seregeimmel, noha azok is az harc után érkeztek; nem tudjuk még, kik vesztek török közül, mi mindnyájon egészségben jüttünk meg, két sebes esett közöttünk; noha nem sok nyereségünk vagyon, de nagy szerencsén mentünk által.

{40} Ezeket mint Uramnak s jóakaró Bátyámnak tudtára akartam adni. Kívánok Kegyelmednek Istentül nagyobbakat ennél és láthassa ellenséginek gyalázatját, maradván

Kegyelmednek, míg él, szolgáló öccse

G Z Miklos

Egy szál kardot küldtem Kegyelmednek. Szépnek is, jónak is itílem lenni. Kegyelmed az én jóakaratomat vegye, ne az ajándékot. Chak. 6. Aprilis 1648.

 

41.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1648. április 11.

Illustrissime Comes Domine et Frater mihi Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Adjon az Úr Isten Kegyelmednek sok húsvét napját érni jó egészségben. Becsülettel vettem édes Bátyám Uram az Kegyelmed levelét, melyben hogy Kegyelmed az maga jó egészsége felől tudósét, örömest hallom, hogy Kegyelmed egészségben vagyon, kiben hogy Isten megtartsa Kegyelmedet szíből kívánom; legyen hála az Istennek, én is mostanában az Kegyelmed szolgálatjára egészségben vagyok. Hogy Kegyelmed az törökök felől való híreket velem közlötte és tudtomra adta Kegyelmed, megszolgálom Kegyelmednek, énnekem mostanában semmi olyas híreim nincsenek melyeket Kegyelmednek tudtára kellene adnom, ha azért valami oly híreim lesznek, el nem mulatom, azonnal tudtára adom Kegyelmednek. Én az Kegyelmed szolgája maradok mindenkor. Ezzel Isten éltesse Kegyelmedet sokáig jó egészségben.

Datum Csaktorniae die 11 Aprilis anno 1648.

Illustrissimae D. Vestrae servitor et frater paratissimus

Szemlátomást látjuk az Isten irgalmát, hogy minden jóakaratját elvette az törökrül, mind magunkon, mind másokon experiálhatjuk. Mast ismég, mikor írom ezt, hírem jüve, hogy számtalan török ment föl Ördöglika felé, de bizony engemet rá nem vesznek; édes Bátyám Uram mast, mikor az szerencsétlenség mindenütt forr az törökre, serényen tartsuk magunkat, de okosan mindazáltal, és el ne bízzuk magunkat; Kegyelmed gonosz néven ne vegye, hogy ilyeket írok Kegyelmednek, ha egy conventiós szolgájának tanácsát csöndest {41} füle hallhatni, tahát engemet, az ki örökös szolgája vagyok Kegyelmednek

G Z Miklos

Édes Bátyám Uram kérem Kegyelmedet ezt az levelet valami bizonyos ember által küldje kegyelmed Bécsbe kezében.

 

42.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

[1648. április]

Szolgálok Kegyelmednek mint jóakaró Bátyám Uramnak.

Az tör[ö]kök reám jó okkal nem haragudhatnak, mert én sem rájok nem mentem, sem csatát nem bocsáttam, avval is megbizonyosodik, hogy első nap egy ló terh bőrhajót nyertünk tülök, az kiben által járván, két domasinci hajdút vágtak le. Úgy vártam meg Ördöglikánál, mind kétszer ott vertem meg űket, ezeket Kegyelmednek azért írom, hogy Kegyelmed ne higyje azt, hogy Olaj bég azért ment volna alá, hogy segítséget kérjen, mert még az mi harcunk előtt aláment volt, mivelhogy valami özvegy asszony marhájáért citáltatta Budára az vezér, az hol talán fejét is elveszti.

Az bizony dolog, hogy én is abban az opinióban vagyok, hogy minden mesterségeket reá vesztik, hogy megtérítsék az kölcsönt, de az Isten jó és az ü szerencséjek rossz ez idén. Alihoz az mi vigyázásunk is accedáljon.

Én az Kegyelmeddel való végezésem szerént, ahhoz tartom magamat, s nem fogyatkozik meg bennem s az én szómban Kegyelmed, de tudtára akarom Kegyelmednek adni, hogy király és császár urainktul Bécsben vagyok citatus, az esküvés letéteke, s ha akkor történnék valami az én itt nem létemben, Kegyelmed ne itílje szóm meg nem tartásának, mindazonáltal előbb, hogysem innen meginduljak (mert Gerécre megyek), Kegyelmednek tudtára adom s ameddig Kegyelmednek elmenetelem felől nem írok, Kegyelmed bizonyosan az végezésünkhöz tartsa magát, én is azonképpen.

Egy általog malosát, egy általog olajt, egy darab parmazánt és valami friss tengeri halat küldtem Kegyelmednek Rakicsánra, Kegyelmed kérem, vegye jó néven s ne ítíljen meg érte, mert tudom, Kegyelmednek nem szűkös anélkül, de avval is akarom mutatni, hogy vagyok Kegyelmednek mint jóakaró Bátyám Uramnak

szolgája s öccse

{42} Jó volna Kegyelmed irásaként rávenni mast az törököt, de meddig az fiion föl nem veszik az lovak magokat, nehéz volna, de Kegyelmed valamint akarja, ihon kész az szolga

G Z Miklos

 

43.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

[1648.] június 12.

Szolgálok Kegyelmednek, édes Bátyám Uram.

Horvát György udvari hadnagyomat Kegyelmedhöz küldtem úgy, hogy vegye az Kegyelmed parancsolatját, és énnekem referálja. Enníhán rendbeli módom vagyon nekem is, hogy az kanizsai törököt rávegyem, de Isten látja, mindeneket örömest hátrahagyom annak az kedvéért, hogy Kegyelmeddel együtt egyszer szolgálhassak hazánknak, az mint hogy mindnyájon az mi egyességünktűl várnák is, illik azért, hogy egyesen derekast valamit cselekedjünk. Én valahova Kegyelmed mondja, oda megyek, mivel Kegyelmednek mintegy lehetetlen Muraközön által haddal jünni, csak az gyorsaságban van ennek is successusa, mindazonáltal valami 3 napot nekem is adjon Kegyelmed készülésre. Most mind fű, mind üdő vagyon, valamint magunk kívánjuk, ha penig Kegyelmednek történet szerént modgya nem volna, kérem, azt is adja tudtomra, mert én innen ugyan próbálni akarok, és mindazonáltal míg élek maradok

Kegyelmednek kész szolgája

G Z Miklós

12 Junii

Szóval is izentem Kegyelmednek.

 

44.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

[1648.] június 15.

Szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek mint énnekem jóakaró Uramnak és Bátyámnak.

Minthogy Kegyelmed úgy gondolta lenni jónak, hogy az holdvilág töltéig halasszuk utunkat, azért én is megnyugodtam azon. Azomban ugyan leszen nekem innen módom az próbálásban, mivel {43} engem sem sötétség, sem rossz út innen meg nem tartóztathat, közel lévén Kanizsához.

Azért édes Bátyám Uram, az én továbbá való szolgálatomért mutassa Kegyelmed oly jóakaratját hozzám, és mához egy hetire küldjön Kegyelmed 300 jó lovast ide Muraközben, vélek együtt hadd próbáljam meg az kanizsai leventákat. Noha nem az én kezemben van az szerencse, de bizony meglátja Kegyelmed, leszen haszna fárodságunknak. Mához egy hetire, úgymint másik hétfőn legyenek Ráckanizsán, de Regedére jüjjenek, és kérem Kegyelmedet, magoknak se mondja meg Kegyelmed, hogy hova van az szándék, csak elég az, hogy Muraközben jüjjenek, éntülem várjanak tovább való rendet. Mast Kegyelmednek igen szép módja vagyon az katanák hír nélkül való ideküldésében, mert csak azt hirdesse Kegyelmed, hogy az gyűlt török eloszlott Kanizsárul, melyre való levest kellett Kegyelmednek összvehozni az hadat, és azért hazamehetnek az katanák; csak azokat, az kik ide jünnek, mindjárt expediálja Kegyelmed.

Ha Kegyelmed maga is mulatságért ide el akar jünni, igen akarom; talán úgy adja az Isten, hogy örömére és mindnyájunknak tisztességünkre fog fordulni ez az út. Kegyelmed, ha ezt az gratiát meg akarja hozzám mutatni, kérem Kegyelmedet, éjjel-nappal tudósítson felőle; ha nem is, mindenképpen maradok Kegyelmednek szolgája

G Z Miklós

15 Junii, szent Vid napján

Mához egy hétire kell lenni az katanáknak Ráckanizsán, azaz 22 Junii, de megbocsásson Kegyelmed, confidenter írok, kenyeret hozzanak, mert bizony kenyerünk kevés vagyon, bort és húst találunk.

 

45.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1648. június 22.

Illustrissime Comes Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Becsülettel vettem édes Bátyám Uram az Kegyelmed 18. Junii írt levelét, kiben írja Kegyelmed, az üdőnek rossz volta miatt ez mostani szándékunknak hogy el kelletett múlni, arról engemet követ Kegyelmed, azért, édes Bátyám Uram, abban semmi vétek és fogyatkozás nem esett, mert azt jól tudja Kegyelmed, hogy az vitézség {44} nem az földi emberek, hanem az hatalmas Istennek dispositióján áll, kitől még várhatunk oly jó és alkalmatos üdőt, mely Istennek kegyelmességéből az töröknek gyalázatjára s veszedelmére eshetik; hanem kérem Kegyelmedet, énnekem Kegyelmed parancsoljon, mindenben kész szolgáló atyafia vagyok és maradok Kegyelmednek míg élek. Ezzel Isten éltesse Kegyelmedet jó egészségben.

Datum Chaktorniae, die 22 Junii 1648.

Illustrissimae Dominationis Vestrae

C N a Zrin

 

46.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1648. július 5.

Szolgálatom ajánlása után kívánok Istentül Kegyelmednek minden jókat, mint jóakaró Bátyám Uramnak.

Két rendbeli levelét vettem Kegyelmednek egy óra alatt, de az előbbeni későbben érkezett, noha három nappal indult előbb. (Édes Bátyám Uram, ha mi valami jót akarunk végezni, ezt az dolgot remediálnunk kell, mert mind ebben áll az dereka az hadakozásnak, hogy hüvséggel és hamarsággal az hír hordoztassék.)

Édes Bátyám Uram, azelőtt is megírtam Kegyelmednek, hogy nem vettem gonosz néven Kegyelmedtül, hogy az előbbeni úttal nem adhatott segítséget Kegyelmed, sőt mast is azt írom, és nem is volt okom reá, mert én magam is tudom, hogy egy kis akadék nagy állapotot ronthat, azért egy hadviselő embernek nem kell oly fundamentumot tenni az maga szándékában, hogy ha az elbomlik, maga is utána meghagyja magát; mi nem vagyunk Isten, hogy az mit akarunk azt cselekedhessük, hanem emberek vagyunk, fáradnunk, szorgalmatoskodnunk kell, úgy, hogy ha egyik, másik, harmadik szándékunk el múlik is, ne essünk kétségben, hanem mindaddig törjük magunkat, hogy valamelyik végtére jó legyen, és az többit is megfizesse, az melyeket elmúlatott az ember.

Én rossz tanácsadója vagyok Kegyelmednek, de mivelhogy az ember az bolond szavábul is tanulhat, itílem, hogy nem veszi gonosz néven Kegyelmed, hogy olyan bizvást írok Kegyelmednek.

Az mastani dologban minthogy az én vékony itíletemet kéri Kegyelmed, én Kegyelmednek mint igaz jóakaró szolgája s atyafia, tiszta szűbűl megírom, az mit gondolok jobbnak.

{45} Az bizony dolog, hogy eddig az mit cselekedtünk volna az török ellen, ha ugyan nagyot is, mind mentséget találtunk volna helyette, de mast mivelhogy űfölsége két rendbeli levelében is keményen parancsol contrariumot, és az török is nem ad semmi oly okot, nem tudom miképpen hálózhatnánk be űfölsége előtt, és miképpen tennénk dicsiretessé az világ előtt is az mi cselekedetünket. Ha az török osztán derekasan hadakozni akarna is, és más okokért, nem csak ilyen aprólékért (az minthogy bizony olyan reménységbe vagyok, hogy nem sokáig tart ez az békesség), az egész világ ránk adná az okot, hogy mi vagyunk azok, az kik az jó békességet fölforgattuk, és ha volna is akkor igaz mentségünk, és nem igaz volna is az, melyet mireánk kiáltanának, mindazáltal rajtunk maradna az híre mind örökké, még az históriákban is.

Rosszul vagyon mast mindenfelé az mi állapotunk. Holcopfl 3000 magával elveszett, Lamboit mast ismég Coloniánál fölverték, majd nem lesz semmi tartalékja az ellenségnek. Ha az haidlbergi herceg 6000 magával, az mint bizonyosan írják, segítségére érkezik az svecusoknak, bizon nem tudom, mint állunk helyt, ha mast is tántorgunk. Bavaria mast romlik, spanyor királynak nagy búja van Napolis miatt, az hova az francuz tengeri armadája immár közel van, Lengyelország az utolsó tatárok győzedelme után király nélkül lévén, fejjel lábbal öszve vagyon, egyszóval, egy köröszténi szeglet nincsen, azhol jól volna az dolog.

Ezek így lévén, véli-e Kegyelmed, hogy az török ilyen alkalmatosságot látván, békességet ne csináljon velencésekkel, és arra ne menjen, az melyet lát, hogy legkönnyebben meggyőzhet, és azok mi vagyunk, mert legerőtlenebbek, egyenetlenebbek és rendetlenebbek vagyunk, az neve van inkább országunknak, hogysem valósága. Talán azt mondja valaki nekem, hogy erős kötésünk, végezésünk vagyon az törökkel, nem lehet mód nélkül fölbontani, de én erre azt felelem, hogy nem az végezés, sem az tracta tartja meg az fejedelmeket, hanem az lehetetlenség. Azt pedig az törökben nem találhatjuk, mert nagy tehetsége vagyon, és hamar okot talál az hova akar, és azért édes Bátyám Uram, nem volna jó, ha azt mondanák, hogy Botyáni és Zrini elvesztették az országot, ük adtak okot reá. Az mi üdőnk olyan, hogy hallgatva kell vesznünk, nem szabad jajgatnunk, az doctorok az mi nyavalyánkat nem hiszik, avagy ha hiszik is, nem találnak orvosságot.

Noha, ha más részrül akarunk szólani, micsoda veszt el bennünket, mint ez az rossz békességnek füsti, melynek árnyéka alatt rabol, éget, ront az török bennünket? Ha egy jó hadakozásunk volna, {46} nem volnánk ily nyomorultak, mert ha az gubát húznák, az guba is húzna, kitörnénk valamelyik fogát mi is az töröknek, mikor marna minket, és ha nem egyéb hasznunk volna is benne, az volna, hogy tanulna ismég az vitézlő nép valamit, az régi virtust elővennék, és megmutatnánk az egész világnak, hogy semmi héával nem vagyunk, hogy az régi híres magyarok lehessünk, hanem csak az egyesség és jó hadakozás: evvel mentek az mi eleink elöl, evvel bírtak meg annyi királyságokat, evvel böcsültették meg az egész világon magukat az magyarok. Volt azelőtt minekünk sok fegyverünk, sok hadviselő emberünk, mást ahelyett nem fér egy könyvben decretumunk, kettőt kellene építeni, de még az is kevés; az egész ország procatorbul áll, melynek nincs haszna hadakozásban, hanem otthon ülve, hamis bizonyságokat és apellatiókat tanulván bizonyos benne, hogy meggazdagodik, de az mastani végbeli szegény vitéz legény bizonyos benne, hogy éhen hal meg, ha nem lop és foszt.

De édes Bátyám Uram, kevés egy kakukk egy nagy erdőben, akármint kiáltsunk mi ketten, ugyan csak mi vagyunk mind vertek, mind vétkesek. Patientia, sok jó ló hal meg az hám alatt.

Ezért édes Bátyám Uram, ha jól consideralja Kegyelmed vagy akárki is, talán közel kétséghöz vihetne, de ne; sőt minekünk azt kell magunk előtt hordoznunk, hogy ha az egész ország is mind hivatala kűvül cselekeszik, mi nem, valamíg az lélek van bennünk, melyet Isten országunk szolgalatjára rendelt mi belénk; tűzben az arany, szélvészben az jó kormányos esmerszik meg.

Az én pennám oly confidens Kegyelmedhöz, hogy nem végezheti el ott, az hun akarja, egyikrül másikra ugrik; Kegyelmed megbocsássa, és csak maga alkalmatosságával olvassa ezt az levelemet, avagy mulatságért.

Térjünk meg az mi szomszédinkhoz, kanizsaiakhoz, mert ezek azok az szálkák, az mely miatt nem nerhetünk [?], ezek azok, azmelyek ha épek, mi csonkák vagyunk. Bizony igen mesterséggel kell bánnunk ezekkel, hogy az mi magunk hírünket vele el ne rontsuk, és mivelhogy immár mi ünekik okot adni nem akarunk, keressünk módot benne, hogy űk adjanak nekünk, és in fl[agranti] vérén találjuk űket.

Én azt tartom, hogy soha jobb mesterséget nem találhatunk erre, hanem így. Mivelhogy immár az török nem tud hova menni rabolni, mert mind jobbára meghódult az egész föld, Kegyelmed cselekedje azt, hogy két vagy három falunak, az melyek Kanizsához messzi vannak, avagy ha többnek is, parancsolja meg, hogy semmi adót az töröknek ne adjanak, és egyáltalánvéggel ne hóduljanak; de ez az {47} parancsolat keményen legyen, mivel Kegyelmedtül meglehet, mind maga, mind más jószágában, úgy mint generálistúl. Meglátja Kegyelmed, hogy kevés üdő alatt meg nem tűri az török magát, menten megyen reá, és akkor mi valamint akarjuk, úgy reá vehetjük, csak azt jól disponalja Kegyelmed, hogy oly messzi legyenek az faluk, az melyekre mi mindketten mindjárt ráérkeznénk.

Talán azt mondhatná Kegyelmednek valaki, hogy más ember jószágának nem parancsolhat abbúl, mivelhogy ez nem illet ius militare; más az[t], hogy az békesség ellen volna; de könnyű mindkettőre az felelet. Mert először, semmit jobban nem illet, mint az hadi gondviselést ez az holdulás, holott evvel nevelkedik ellenségünknek jüvedelme, evvel ereje, evvel tudják meg az mi legbelsőbb titkainkat, és az mi magunk jószágunk jüvedelmével hadat viselnek ellenünk.

Másodszor, hogy ez békesség ellen volna, én azt mondom, nincsen békességünk; volt, mikor űk meghódították azokat és rablották; miért hát minekünk nem szabad visszakérnünk az magunkét? Egyszóval, édes Bátyám Uram, ha nem tudom mint elmélkedünk is rajta, soha jobbat nem találunk valami derék dolognak véghöz vitelére. Mi nem kicsiny emberek vagyunk, kicsiny csatázás és haszontalan járás, ha ugyan valami haszonnal van is, minekünk nemigen tisztességes; nagy vízben kell halásznunk, és nagy fába kell vágnunk az fejszénket, az mely ellenségünk romlásával és nagy hírrel dűljön le.

Ez az én tetszésem, édes Bátyám Uram, az mely ha Kegyelmednek kedve szerént vagyon, kérem Kegyelmedet, adja értésemre, és mindjárt tegye executióban, de mentül titkosabban, mert ha tudnák, mi végre vannak megtartva az hódulástul az faluk, elkerülhetnék az megvetett hálót. Kegyelmednek az Isten mind módot, mind okosságot adott, és legtöbb módja vagyon benne mikínt ellenségünknek árthasson és hazánknak szolgálhasson Kegyelmed, csak az Istenért, kegyelmed ezt igen titkos okos emberekkel közölje. Ha penig Kegyelmednek ez az én tanácsom nem tetszik, én arra kész vagyok, az melyet Kegyelmed jobbnak talál, és maradok az

Kegyelmed igaz jóakaró szolgája öccse

G Z Miklos

Chaktornya 5. July

Ha akarnám is, nem érkezhetnem az Kegyelmed terminusára, az mely holnap leszen, hanem ha másképpen rendeli Kegyelmed, adja tudtomra, s mindjárt kész az szolga.

 

{48} 47.

 

TURJÁK KANONOKNAK

(Fordítás horvátból)

Csáktornya, 1649. február 27.

Minthogy sokféle irat jön hozzánk őfelségétől, hogy okvetlenül elmenjünk a pozsonyi magyar gyűlésre, elhatároztuk, hogy először bejárjuk és megvizsgáljuk báni és országos végeinket, megkérem azért Nagyságodat, szíveskedjék vitéz embereinek megparancsolni, hogy jövő hó március 6-ra a lehető legnagyobb számban pontosan jöjjenek el Berkisevinába. Nagyságodnak ezt a szívességét a káptalani urak iránti nagyobb szolgálatkészséggel fogok iparkodni kiérdemelni. Isten tartsa Nagyságodat jó egészségben.

Kelt a mi Csáktornyánkon, 1649. febr. 27.

Főtisztelendőségednek készséges szolgája és barátja

C Nicolaus a Zrin

 

48.

 

ISMERETLENNEK

(Fordítás latinból)

Ozaly, 1649. március 6.

Tekintetes és Méltóságos, nekem igen Tisztelt Uram! Üdvözletemet küldöm és legkészségesebb szolgálataimat ajánlom.

Nem kétlem, Kegyelmed tudja, hogy a báni méltóságnak és a kupái végek kapitányságának elvállalása után a gondoskodás és intézkedés ezekről a végekről rajtam nyugszik. Mivel pedig ezek nem csekély időt kívánnak, ha időközben a jelenlegi magyar országgyűlésre későbben mehetnék mint kívántatnék (bár nem fogom elmulasztani, hogy ott legyek mielőbb, a mondott végek ügyeinek elintézése után), a magam nevében Lipics Márton, Budor Gáspár és Sámbár György nemzetes urakat küldtem a mondott országgyűlésre; kérvén Kegyelmedet, szíveskedjék elfogadni őket követeimül, és kétségtelen hitelt adni szavaiknak és szavazataiknak az előforduló dolgokban – akár az ügy mellett, akár ellene. Egyébként kívánom, éljen sokáig jó egészségben.

Kelt Ozaly várában, az 1649. évben március hó 6. napján.

Ugyanazon Kegyelmednek legkészségesebb szolgája

Comes Nicolaus a Zrin

 

{49} 49.

 

VARASD VÁROS BÍRÁJÁNAK ÉS ESKÜDTJEINEK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1649. június

Kiváló, Nemes, Bölcs valamint Körültekintő Urak, Tisztelt Barátaim és Szomszédaim! Üdvözletemet küldöm és magamat ajánlom.

Mivelhogy a pozsonyi országgyűlés végül is eloszlott, és mi magának Szlavónországnak oda kiküldött követeivel együtt Isten akaratából épen és sértetlenül visszatértünk onnan, s azt tapasztaltuk, hogy ebben az országban vannak az ország közönséges javát illető különböző ügyek, amelyeket az országlakók egyetértő beleegyezésével kell eldönteni, azért szükségesnek láttuk, hogy országgyűlést tűzzünk ki és hirdessünk Zágráb szabad királyi városban június hónap 30-ik, vagyis utolsó napjára, és ha szükséges lesz, július 1-jére is, amelyen szokás szerint a közönséges jó megőrzéséről kell tanácskoznunk és határoznunk, s többek közt az említett követek jelentése a szokásnak megfelelően megtörténjék és meghallgattassék. Ennélfogva Kegyelmeteket különösen fölhívjuk és nemkevésbé intjük, buzdítjuk a ránkruházott hatalomnál fogva, hogy alkalmas és megfelelő emberüket vagy követüket küldjék és rendeljék, aki ugyanennek a gyűlésnek kitűzött idején és helyén idejében megjelenhessék, és ugyanott a közönséges jóról tanácskozhassék más országlakó urakkal együtt. Amit nem kétlünk, hogy Kegyelmetek meg is fognak tenni. Egyébként kívánjuk, éljenek jó egészségben.

Kelt Csáktornyán, 1649. június [?] napján

Ugyanazon Kegyelmeteknek jóakaró barátja

C Nicolaus a Zrin Banus

 

50.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1649. augusztus 22.

Édes Bátyám Uram, az Úr Isten áldja meg Kegyelmedet az maga kegyelmességével és legjobb áldásival.

Mind atyafiúság, szomszédság, mind más országunk javára nézendő dolgok annyi vagyon közöttünk, hogy ajánlás nélkül is el kell hinnünk (minden irigyink bosszuságára), hogy szolgálunk egymásnak. És ha Kegyelmed elméjében hozza az én Kegyelmedhöz való járásimat, követségeimet és írt leveleimet, megtapasztalja Kegyelmed, {50} hogy nincs az világon magyar, az kinek örömesben szolgálnék, mint Kegyelmednek. Én nem cifrázom beszédemet, nem csinálok cégért kívánságomnak, de ha Kegyelmed szolgálatját látnám, ahhoz az Kegyelmed akaratját, hitemre, mindennek előtte véghöz vinném. Az mely órában Kegyelmed ezt elhiszi felőlem és el kezdi hinni, azon órában minden ellenségimnek szarvok fog kezdeni tompulni és mind kettőnknek böcsületi magasabban hágni; hogy eddig is nagy dolgokat véghöz nem vittünk, én nem tudom kinek tulajdonítani, hanem ha Isten büntetni akar avval, hogy nem szállít valami generositást szüvünkbe.

Édes Bátyám Uram és Generális Uram, hogy az török Magyarországban olyan rablásokat cselekszik, nem csuda, ottan sem ember, sem tisztviselő nincs elegendő. Az Isten Kegyelmedet sok jó szolgával megáldotta, jó bátor szűvel és katanaságra való alkalmatossággal és kedvvel, és énnekem is mind ezekbül az jókbul adott az Isten keveset, keveset. Immár ha mi ketten hazánknak nem szolgálunk, hanem henyélünk, vélje Kegyelmed, hogy mind Isten, mind világ ezeknek az talentumoknak elröjtéséért nem pirongat és fed meg bennünket.

Én Kegyelmednek ennél többet nem írok, Kegyelmed okos és keveset is megérti Kegyelmed. No, immár hogy elvégezem levelemet s azt mondom, hogy ha mi szándékja van Kegyelmednek, izenje vagy írja meg Kegyelmed, s mindjárt azt cselekszem; ha azt akarja Kegyelmed, magam menjek Kegyelmedhöz, mindjárt azt cselekszem, csak kérem Kegyelmedet, közeljebb jűjön Kegyelmed egy kevéssé, ha penig másképpen, mindenképpen kész vagyok, arra is kérem Kegyelmedet, hogy egy héttel előbb adja tudtomra, mert jobban szolgálhatok Kegyelmednek. Ez az Kegyelmed levélhozó szolgája igen hirdeti az Kegyelmed szándékját, nem jó, hogy tudják az ilyen emberek, én maradok az Kegyelmed

22 Augusti 1649. Chaktornian

igaz tökéletes szolgája s öccse

Groff Zrini Miklos

 

{51} 51.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Vlaria, 1650. január 26.

Illustrissime Comes Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum paratissimam commendationem.

Én Kegyelmednek mind az két ezüstmíves ládámat szeretettel elküldeném, de bizony Horvátországba vagyon az egyike, és még az elmúlt nyáron ott való lételemkor hagyattam ottan; hanem az egyiket ezen Kegyelmed emberitül elküldettem, és ha az másika itt lett volna, azt is szeretettel elküldettem volna Kegyelmednek. Hogy penig Kegyelmed engemet iterato az maga szolgálatjára és látogatására hív, arrul Kegyelmedtül bocsánatot várok, hogy el nem mehetek, minapiban is megírám Kegyelmednek, hogy Horvátországban nem kicsin dolgaim vannak, az melyeket az praefigált terminusokrul el nem halaszthatok; más az, hogy öcsém uramat őkegyelmét is várom, őkegyelménél is az köztünk való osztálynak azon terminuson kell decidálni és elvégezödni, melyet ha elmúlatnék, ötven avagy hatvanezer forint kárt vallanék, s ezokáért ment legyek Kegyelmednél. Én ezenkívül is az Kegyelmed szolgája s atyafia maradok mindenekben, valamiben parancsol Kegyelmed. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben.

Vlaria 26 Januarii 1650.

Illustrissimae D. V. servitor et frater paratissimus

G Zrini Miklos

Mivelhogy én bornemissza vagyok, az táncrul is fogadásom vagyon, nem vélem, hogy vigasztalhatnám Kegyelmedteket, sőt talán bánkódásra materiát adnék, énnekem Kegyelmed más dolgokban parancsoljon, mert az én elementumom az Kegyelmed szolgálatja.

 

52.

 

KEGLEVICS PÉTERNEK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1650. április 24.

Tekintetes és Méltóságos Uram, Igen Tisztelt Atyámfia! Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom.

Méltóságod levele elegendőképpen kinyilvánította kívánságát néhai Vuragovics György kapitányságával kapcsolatban, amely az {52} ő halála folytán betöltetlen. E tekintetben valóban semmi sem maradt volna el, ha valamivel előbb tudomásomra jutott volna, és hacsak Malenics György már mások előtt nem kért volna meg engem, emlékeztetve egy régi ajánlatomra, hogy az első üresedés alkalmával ilyen tisztséget adok neki; de még az ajánlatom se akadályozott volna, és a magam szándékának és Méltóságod óhajtásának eleget tettem volna, hacsak már rá nem ruháztam volna magát a kapitányságot az előbb mondott Malenicsre. Tanácsosabbnak is vélem, hogy Méltóságod fia-ura ne kötelezze magát ilyen tisztségre olyan érett korban, aki többre pályázhat előbb, és súlyosabb dolgokkal tehet kísérletet; nem kétlem, hogy több hasonló és nagyobb tisztség is akad majd számára, és amennyiben lehetséges lesz, magam is nagyon szívesen rajta leszek, hogy mindenben kedvében járjak Kegyelmednek mint igen tisztelt uramnak, atyámfiának, kérvén, hogy mentségemet a jelenlegi esetben szíveskedjék elfogadni, és tartson meg engem hívének. Egyébként kívánom, éljen Kegyelmed soká boldogan, jó egészségben.

Csáktornya 1650. április 24.

Méltóságodnak készséges szolgája és rokona

C N a Zr

 

53.

 

ZÁGRÁB VÁROS BÍRÁJÁNAK ÉS ESKÜDTJEINEK

(Fordítás latinból)

Varasd, 1650. június 2.

Nemzetes, Jeles, Nemes, Bölcs és Körültekintő Urak, Tisztelt Barátaim! Üdvözletemet küldöm és magamat ajánlom.

Mivelhogy az őfelsége, valamint ennek az országnak a részéről is kiküldött biztosok a vlach-bizottság dolgának folytatása és végső elintézése céljából velünk együtt itt vannak Varasdon, és előrehaladást remélünk az ügyben: hogy ez akadálytalanabb legyen, komolyan intjük Kegyelmeteket, szíveskedjenek kijelölni és ide küldeni emberüket, a dolgokban jártasat és értelmeset, nyilvánítsák ki követeléseiket, ha vannak ide vonatkozóak, nehogy ennek elmulasztása folytán valamiféle kárt szenvedjenek és az országnak ebből valami alkalmatlansága származzék. Másként ne cselekedjenek.

Varasdon, 1650. június 2. napján.

Ugyanazon Kegyelmeteknek jóakaró barátja

C Nic a Zrin Banus

 

{53} 54.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás horvátból)

Csáktornya, 1650. augusztus 23.

Igen Tisztelendő Uraim, Barátaim! Tiszteletre méltó Szomszédaimnak üdvözletem küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom.

Elhatároztuk hogy portyázásra indulunk, mert az időt alkalmasnak találjuk; így szeptember 3-án szándékozunk Isten akaratából Sziszeknél átkelni embereinkkel. Kapitányainknak megparancsoltuk, hogy keljenek át ugyanazon a napon Petrinjánál, mivelhogy fölösleges volna ide fáradniuk. Hogy szándékunkat minél szerencsésebben végre lehessen hajtani, mivel a mostani béke miatt kevés emberünk van, kérjük Kegyelmeteket, ne vonják meg a mi megsegítésünktől saját embereiket, sőt ellenkezőleg, parancsolják meg nekik, akik hozzá vannak ehhez szokva, hogy csatlakozzanak hozzánk, jöjjenek Sziszekig, s keljenek át velünk. Reméljük, hogy fáradozásunk nem lesz hiábavaló. Egyébként tartsa meg az Úristen Kegyelmeteket egészségben.

Csáktornya, 1650. augusztus 23.

Kegyelmeteknek készséges szolgája és barátja

C Nic a Zrin

 

55.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás horvátból)

Csáktornya, 1650. október 3.

Igen Tisztelendő Uraim, Barátaim! Tiszteletre méltó Szomszédaimnak üdvözletem küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom.

Közöltük, tudtára adván kapitányunknak, hogy két vitézünk jelen október hó 13. napján Túrmezőre érkezzék, és tőlünk Bénák előtt várjon további parancsra. Ezért Kegyelmeteket is kérjük, hogy a közönséges jó érdekében Kegyelmetek parancsolja meg saját embereinek, hogy siessenek oda a végekre, s ők is jelenjenek meg a fönt említett napon Túrmezőn, és tőlünk, miképpen a többi kapitányok is, parancsot kapjanak, hogy mit fogunk közösen tenni a kereszténység ellenségeivel szemben. Az Isten tartsa meg Kegyelmeteket egészségben sok éven át.

Csáktornya, 1650. október 3. napján.

Kegyelmeteknek készséges barátja és szomszédja

C Nicolaus a Zr

 

{54} 56.

 

ZÁGRÁB VÁROSÁNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1650. október 3.

Jeles, Nemes, Bölcs és Körültekintő Urak, Barátaim és Igen Tisztelt Szomszédaim! Üdvözletem küldöm és ajánlom magam.

Bizonyos okoktól indíttatva, amelyek az ország javát illetik, amit most kell előmozdítani, szükségesnek tartottuk, hogy ezen ország összes rendjeinek országgyűlést hirdessünk jelen október 21. napjára Zágráb szabad királyi városban. Amiért is ugyanazon Kegyelmeteket kiváltképpen fölhívjuk, s nem kevésbé a rajtunk nyugvó hatalomnál fogva intjük és buzdítjuk, hogy emberüket szíveskedjenek kirendelni, mégpedig okos és az ország ügyeiben járatos férfiút, aki abban az időpontban és helyen, amit a gyűlés számára kitűztünk, idejében megjelenhessék, és ott a többi országlakó urakkal együtt a közönséges jóról tanácskozhassék. Amit, nem kételkedünk, hogy mint a haza jó polgárai meg is fognak tenni.

Kelt Csáktornyán, 1650. október 3. napján.

Ugyanazon Kegyelmeteknek készséges barátja és szolgája

C Nic a Zrin Banus

 

57.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1650. október 8.

Igen Tisztelendő Urak, nekünk Tiszteletre méltó Barátaink! Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom.

Kilátásba helyeztük, hogy a most következő napokban a kupai végeken keresztül portyázást kísérlünk meg, azért Kegyelmeteket is barátságosan megkerestük, és kértük, hogy végbeli embereik csatlakozzanak hozzánk. De mivelhogy Isten, akinek kezében van minden, a vizek igen bőséges áradása által másként rendelkezett velünk, és elvette az alkalmat a próbálkozástól, meghajlunk akarata előtt, és a vállalkozástól elálltunk; Kegyelmeteknek, amint teljes bizalommal voltunk, irántunk való jóságáért hálát adván. Egyébként {55} kívánjuk, éljenek Kegyelmetek sokáig boldogan, tetszésük szerint. Csáktornyán, 1650. október 8. napján.

Kegyelmeteknek készséges szolgája és barátja

C Nic a Zrin

 

58.

 

A MURAKÖZI URADALOM KATONAPARASZTJAINAK

Csáktornya, 1650. október 25.

Mi gróf Zrini Miklós örökös gróf úr, szentelt vitéz, Dalmáciának, Tót- és Horvátországoknak bánja, az hatalmas harmadik Ferdinánd római császár és magyarországi koronás király urunk őfölsége tanácsa és komornikja, Magyarországban fősztrása- és lovászmestere, Szala és Somogy vármegyének főispánja, Kuppa melléki véghelyeknek fő, és egész Muraköznek és Légrádnak örökes kapitánya. Mindeneknek, az kiknek illik, adjuk tudtokra ez levelünknek rendiben, hogy mi tekentvén hazánk javát, hasznát és előmenetelét, és ennek az mi Muraközünknek török ellen való állását és könnyebbségét, adtunk goricsanyi, gyurgyanci földeket és hudosáni tizenkilenc fertált az mi faluinkban lakozandó katonáinknak, közenségessen illyen szabadságot, hogy tudniillik Tarrodi Farkas, Bálint kapitány Uraimék és az mi csáktornyai udvarbíránk az megnevezett faluink földeit az katonák köziben egyenlőképpen kiosszák, megparancsoltuk, hogy minden egy-egy lovó katona egy jó lovat, egy pár pisztolt és ahhoz egy karabint tartson, hogy török hírkor szükségnek idején, éjjel avagy nappal, az hova kivántatik, azonnal felülvén, jobb módjával tehetsége szerént az töröknek ellene álljon és álhasson. Az megnevezett szántóföldeket és heleket, hogy ki-ki szabadon élhesse és bírhassa, várunkhoz mindennemű jövedeliunk [?] beszolgáltatása és robotolása nélkül, adtuk és megengedtük, hozzá adván azt is, hogy minden katona idején meglássa, hogy ha ezután is oly találtatnék, aki ló vagy fegyver nélkül lenne és az szolgálathoz elégtelennek találtatnék, mink ezután is az ollyantúl az jószágot elvesszük, az ki helette szolgálhat és érdemes leszen, annak adjuk és eresztjük, kinek nagyob bizonságára adtuk kezünk írásával megerősíttetett és szokott pecsétünkkel bepecséltettetett levelünket.

Datum in nostra Csaktornya die vigesima quinta Octobris, Anno millesimo, sexcentesimo, quinquagesimo.

Comes Nicolaus a Zrin Banus

 

{56} 59.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1651. szeptember 22.

Illustrissime Domine Comes, Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum paratissimam commendationem.

Csak ezt akartam Kegyelmednek tudására adni, hogy az mint ennek előtte megtalált volt engemet Kegyelmed szécsiszigeti gondviselés felől, én is, hogy egy ideig gondot viselek reá, ajánlottam volt magamat Kegyelmednek, mastan immár hogy német compániák Lentiben érkeztek, nem hogy Szigethez való épületre valami segétség volna, az mint Kegyelmed reménséget adott, de sőt inkább az egész szigeti jószágot Lenti épületre hajtják az németek. Azért, édes Bátyám Uram, én annak az helynek sem épületire, sem vigyázására egyáltalán véggel nem viselhetek gondot, mert ha magam jószágát is más épületekre hajtják, soha nem tudom, miképpen kell cselekednem, hogy Sziget pusztán ne maradjon, más az, hogy egy főember szolgámat is ilyen állapatra be nem küldhetem, Kegyelmed provideáljon, amint legjobban tudja, mert én ezután az várához egyáltalán véggel semmi közömöt nem ártom.

Azt is adhatom Kegyelmednek tudására, hogy egy héttel ezelőtt négyszáz török jütt volt az Murapartra, ottan kiválogatván magok közül az jobb-jobb lovast, által küldették az kotori mezőre, szintén történet szerént ott találtam űket akkor lesni. Hála Istennek, jó szerencsét adott az Úr Isten, oda basát hármat fogtunk, más köz törököt is egynéhányat, le is vágtunk bennek, alig szaladott hírmondónak egy vagy kettő. Az én katonáimnak is, hála Istennek, jó szerencséjek vagyon, csaknem minden nap hordják az törököt. Ezt az includált levelemet, kérem Kegyelmedet, palatinus uramnak őnagyságának küldje meg Kegyelmed. Ezzel Isten tartsa meg Kegyelmedet jó egészségben.

Datum Chyaktorniae, die 22. Septembris 1651.

Illustrissimae D. Vestrae servitor et frater paratissimus

C Nicolaus a Zrin

 

{57} 60.

 

KEGLEVICS LÁSZLÓNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1651. október 9.

Nagyságos, nekem Igen Tisztelt Uram!

A határnapot, amelyet ő legszentebb királyi felsége bizonyos parancslevelének Kegyelmetek Pápóc vagy Bedekóc nevű, Krapina várához tartozó és Varasd megyében fekvő nemesi lakóhelyén történő megvitatására jelen október hónap 29. napjára és a következő napokra – az ő szent királyi felsége parancslevelének már előbb megküldött másolatában megnevezett kezdeményező és felperes úrnak kérésére, aki a fönt említett Varasd megye egyik szolgabírája vagy alszolgabírája útján Nagyságod ellen panaszt tett – kitűztünk, bizonyos közbejött meggondolások és okok folytán elhalasztjuk a most következő november 12. napjára, és ha szükséges lesz, további, közvetlenül következő törvénykezési napokra, a korábbi értesítésünkben meghatározott helyen, megfelelő helységben és megyében, vagy ahol ugyanott a közelben alkalmasabbnak látszó hely lesz, és az említett parancs megvitatása után és amilyen mértékben jogosnak látszik, a Kegyelmed birtokaiból való arányos végrehajtásra is újra más határnapot tűzünk ki, amely határnapra Kegyelmed a maga ügyeiről tudni fog gondoskodni. Eegyébként kívánjuk, éljen jó egészségben.

Kelt Csáktornya várunkban, 1651. október 9. napján.

Kegyelmeteknek készséges barátja

C Nic a Zr

 

61.

 

FRANCESCO MORLINNAK

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, 1651. november 4.

Fenséges Fejedelem!

Fenséged nemes lelkének bizonysága volt az értesítés, amelyet nekem egy hercegi leiratában kifejezett, hogy hajlandó irántam jóindulatra abban, amit páter Francesco Cosiminek, teológusomnak és megbízottamnak kellett az én nevemben alázatosan előterjeszteni, és ami a Mennegonikkal és Forinikkal való peremnek gyors és kedvező elintézésére vonatkozott. De azután nemcsak a Fenséged {58} kegyességének megfelelő végrehajtást késleltették az ellenfelek szőrszálhasogató kifogásai, hanem még magát az én teológusomat is letartóztatta az igazságszolgáltatás bizonyos rágalom alapján, amit pedig egy másik peres ügyemre alapoztak. Ilyen eset, ami gyalázatomra válik, igen nagy gondot okozott volna nekem, ha nem hittem volna, hogy Fenséged szándékán és teljesen tudtán kívül történt, akinek jóindulatához, remélem, mindig ajtót nyit majd az én nem szűnő hódolatom és szolgálatkészségem a Fenséges Köztársaság irányában. Ezen okoktól hajtva bátorkodom alázatosan kérni Fenségedet, gondoskodjék arról, hogy a Mennegonikkal és Forinikkal való említett perem halogatás nélkül elintézést nyerjen, és egyúttal járjon el az én teológusomnak személyében történt visszatartásával kapcsolatban, abban az értelemben, ami sokkal inkább megfelel Fenséged igazi szándékának, amely iránt a legalázatosabb tisztelettel vagyok.

Csáktornya, 1651. november 4.

Fenséged legalázatosabb és legodaadóbb szolgája

C Nicolo di Zrini

 

62.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1652. július 24.

Illustrissime Comes, Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum paratissimam commendationem.

Örömest értettem Kegyelmed levelébül az Kegyelmed egészségét, az kiben Isten sokáig tartsa meg Kegyelmedet. Bizonyára örömest láttam volna Körmöndön, ha szembe lehettem volna Kegyelmeddel; ugyan avval az szándékkal hirdettem is gyűlést, hogy Kegyelmeddel egynéhány rendbeli dolgomat végezhessem el, de Kegyelmed más foglalatossági miatt kellett elhaladni mostani kivánságimnak. Megértettem, mit írjon Kegyelmed az comissarius uraim kívánságárul, úgymint hogy szekereket küldjék az fizetés alá, csudálom, hogy magok őkegyelmek énnekem nem írtanak errül, és hogy őkegyelmek ilyen újságot akarnak kezdeni, énnekem nincsen módom benne, hogy az posztóért küldjék, nem is akarok első lenni, az ki ilyen újságot kezdjek; vagyon commissariusoknak arra rendelt kőtségek s talárnak elég szekeret azért. Bánom, hogy búsétanom kell Kegyelmedet, de kételen vagyok vele, holott ha hasznát akarom venni az jobbágyomnak, oltalmaznom is kell, maradhatatlanok {59} Kegyelmed szentpéteri hajdúi miatt, szegény szigeti jobbágyságom, ím, mast is rá találván ispánomra, Mónár Peti és Dávid Istók több tolvaj társaival együtt Dobraföldén, az én falumba, addig verték szegényt, csak meg nem holt belé, kérőm Kegyelmedet büntesse meg Kegyelmed űket az többinek példájára, hogy mindnyájan megesmerjék, hogy nem az Kegyelmed akaratjábul vagyon, mert elhigyje Kegyelmed, szenvedhetetlen dolgok az kiket cselekesznek. Im, gróf Pucham uram számára még egy lovat szerzettem, az őkegyelme hagyásábul az Kegyelmed kezéhez is küldettem, kérem Kegyelmedet, jó alkalmatossággal küldje meg Kegyelmed őkegyelmének levelemmel együtt. Isten éltesse Kegyelmedet jó egészségben.

Datum Chaktorniae, die 24. Julii 1652.

Illustrissimae D. Vestrae servitor et frater paratissimus

C Nicolaus a Zrin

 

63.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1652. október 20.

Illustrissime Domine Comes et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum meorum commendationem.

Elvettem az Kegyelmed levelét szeretettel, és megértettem az Kegyelmed kívánságát, én Kegyelmednek oly igaz atyafia s szolgája vagyok, hogy ha száz mélyföldön laknék is Kegyelmed, legkisebbik kívánságára mindjárt odasietnék Kegyelmedhez, az mint ekkoráig is mindenkor cselekedtem.

Azért csötörtökön megindulok Ráckanizsárul, és ha lehet, az nap Szentgotthárdra megyek hálni, és mivelhogy postaképpen megyek, kérem Kegyelmedet, vagy hintót vagy kocsit küldjön Kegyelmed onnan Szentgotthárdra az nap, másnap osztán valahun leszen Kegyelmed, megkeresem Kegyelmedet, és mivelhogy tovább is akarok Kegyelmedtül menni, szeretettel kérem Kegyelmedet, hogy Újhelyig osztán adasson Kegyelmed alkalmatosságot. Ha valamikor szükséges volt az magyar urak között az egyesség, most szükséges, én rajtam semmi nem múlik, s elhittem, hogy Kegyelmed is azonképpen semmit el nem mulat, bővebben mindenekrül magam fogok Kegyelmeddel beszélleni. Isten éltesse Kegyelmedet jó egészségben.

Chaktornya, 20 Octobris 1652.

Illustrissimae D. Vestrae servitor et frater paratissimus

{60} Édes Bátyám Uram, az nemzeteknek nevetsége lettünk, mi szegény magyarok, nincsen az ki szánjon bennünket, ha mi henyélünk, oda vagyunk, és csak emlékezetünk sem leszen a földön.

C Nicolaus a Z

 

64.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1653. június 23.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram!

Mivel tudom Legkegyelmesebb Uram, hogy kötelességem jelenteni Legszentebb Felségednek a Felséged által gondviselésemre bízott országaiban előforduló legnagyobb jelentőségű ügyeket, ezt legalázatosabban a mostani alkalommal sem akartam elmulasztani. Gróf Erdődy Imre jobbágyai, különösen pedig a határőrök, nem lévén megelégedve uruk parancsaival és uralkodásával, pártoskodásba és lázadásba fogtak, és már jelentékeny fegyveres erővel kezdtek szervezetten összegyülekezni; minthogy ez súlyos és veszedelmes dolog, s attól kell tartani, hogy a szomszédaik és mások is összeesküsznek velük, elhatároztam, hogy minden jobb módon, amennyire képes vagyok, megakadályozom és lecsendesítem a mutatkozó bajokat, és mielőbb országgyűlést hirdetek; mindazonáltal megfelelő tekintetekből akartam Szent Felségedet a legalázatosabban értesíteni. Amennyiben rajtam fog állani, Legkegyelmesebb Uram, törekedni fogok, hogy az ügy a legjobb eszközökkel megoldassék és a közönséges nyugalom helyreállíttassék. Isten őrizze meg Felségedet dicsőségben, és győztesen védje ellenségeitől.

Kelt Csáktornyán, 1653. június hónap 23. napján.

Legszentebb Felségednek legalázatosabb alattvalója

C Nicolaus a Zrin

 

{61} 65.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Varasd, 1653. december 7.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Kegyelmes Uram!

Legszentebb Felséged kegyesen emlékezhetik arra, hogy mindjárt akkor, amikor gróf Erdődy Imre jobbágyai lázongani kezdtek, alázatosan tájékoztattam Legszentebb Felségedet. Erre Felséged kegyesen megparancsolta nekem, hogy a lázadást még a kezdetén csillapítsam le. Majd pedig a nevezett gróf Erdődy Imre kérésére ismételt parancsot kaptam, hogy, ha lehetséges, határőrvidéki katonasággal fojtsam el a mozgalmat. Ez alatt az idő alatt, Kegyelmes Uram, mindent megtettem, amit csak tudtam, ennek az ügynek az elsimítására.

Először ugyan könnyebbnek tűnt föl a dolog, úgyhogy azt gondoltam, pusztán az országgyűlés hatalma megszüntetheti a zavargást. Zágrábban országgyűlést hirdettünk, de amikor megérkeztünk oda, a jobbágyok részéről kérelemmel járultak elénk. A rendek mind azon a véleményen voltak, hogy Imre gróf térjen át enyhébb bánásmódra, a jobbágyok pedig ismerjék el őt törvényes uruknak. Az országgyűlés követekként kiküldte a felekhez a főtisztelendő zágrábi püspököt, valamint Erdődy Tamás grófot, és az ország néhány tekintélyesebb nemesét. A kiküldött urak megpróbáltak megegyezést létrehozni, de a felek makacssága miatt semmit sem végezhettek. Másodszor is határnapot tűztünk ki, amelyen a parasztok megjelentek, de Erdődy gróf, betegségére hivatkozva, nem jött el. Így a jobbágyok még jobban elkeseredtek, mert azt gondolták, megvetik vagy kijátsszák őket, és így mindinkább elvesztették a kiengesztelődésben való bizalmukat. Ezért (bár az országos kiküldöttek megpróbáltak tárgyalni), fölfuvalkodottságukban megölték Imre gróf egyik íródeákját.

Egyes kiküldötteknek Imre gróf mintegy ígéretet tett arra, hogy ő a maga részéről majd elfogadja a tárgyalások eredményét. Tárgyaltak is a megbízottak a parasztokkal, és már mindnyájan jó reménységgel voltak a tárgyalást illetőleg, amikor Imre gróf megváltoztatta véleményét és visszavonta a kiküldötteknek adott beleegyezését. Ezen mind jobban fölháborodtak a parasztok, és megesküdtek, hogy soha el nem ismerik uruknak Imre grófot, aki annyiszor megszegte a szavát, melyet Felséged generálisa, gróf Leslie és az ország kiküldöttei által többször adott. Valaki mást kémek az Erdődy grófok {62} közül, annak alázatosan engedelmeskednének, ők csak Imre gróf önkényeskedése és – amint mondják – zsarnoksága ellen akarnak fegyverkezni. Ha ezt nem érhetik el, inkább a török igája alá menekülnek. Mindezeket az iratokat arra vonatkozólag, hogy mit végeztek a kiküldöttek, és mit kértek a parasztok az országgyűléstől, Felségednek másolatban megküldöm. Ugyanígy a zágrábi püspöknek hozzám intézett levelét.

Most pedig a legalázatosabban tájékoztatni akarom Felségedet mindenről. Ez az ügy tele van veszedelemmel és kockázattal. Hogy pedig Felséged földrajzi tekintetben is láthassa, hol vannak a parasztok, mellékelten megküldöm a hely térképét. Azok a parasztok az ország legszélén laknak, ahol a Száva egyesül a Kupával. Rajtuk túl nincsen semmi, csak a puszta végek és a török várak. A jobbágyok pedig, ha adnak is paraszti szolgáltatásokat földesuruknak, mégis nagy részük benne van az ország zsoldos katonaságában, Felségedtől kapják fizetésüket mint báni katonák, így tehát mindnyájan katonáknak mondják magukat. És biztosítom Felségedet, hogy az egész országnak ez a legerősebb része, akár harci kedvüket, akár katonáskodásra való hajlandóságukat tekintjük.

A veszedelmek pedig, amelyek az ő elidegenedésük vagy teljes romlásuk esetén fenyegetnek, a következők: ha elkeseredésükben sokan a törökökhöz menekülnek, akkor az ország folytonos portyázásaiktól és még nagyobb kártételektől fog szenvedni; ha pedig teljesen elpusztítjuk őket, akkor az egész szávai szakasz pusztává lesz, és széles kapu nyílik a török betörései előtt. Az ország kénytelen lenne hat-hétszáz katonát összeszedni, hogy megvédje ezt a kaput a betörésektől. Tehát Felség, ha azokat a lázongókat katonasággal kell megtámadni, nem szabad a Kupa mellékieket alkalmazni erre, sem pedig báni katonákat, mert azok maguk is nagyrészt közülük valók, a többiek pedig barátaik, rokonaik és mindenféle kapcsolat fűzi őket össze egymással. Bizonyos, hogy az ebből eredő bajok még elképzeléseinket is meghaladják.

Úgy véltem, ezeket hivatali kötelességemből és hűségemből kellett közölnöm Felségeddel. Hozzáteszem még nagy alázattal a magam véleményét. Ha ez az ügy odáig fajulna, hogy sem a jobbágyok nem bízhatnának földesurukban, sem a földesúr soha nem lenne biztos birtokában, és a köztük való ítélkezésre sem az ország, sem a bán tekintélye nem lenne elegendő, Felséged küldjön királyi hatalmával egy tekintélyes férfiút, aki Felséged nevében igazat tesz a felek között, és azután csendet parancsol. Ha pedig úgy látszanék, hogy az egyenetlenkedők nem tudnak megbékélni, akkor Felséged {63} is alkalmazzon erősebb eszközöket, és parancsolja meg, hogy kerüljenek egy másik Erdődy grófnak, esetleg György grófnak a hatalma alá. Imre grófot pedig testvére kárpótolja valamilyen módon, és így minden sérelem nélkül lecsillapítható az ügy.

Elismerem Felség, hogy nehéz orvosság ez, sőt azt is, hogy senki sem vesz majd szívesen ilyen megbízatást, ha Felséged már egyszer kegyesen úgy határozott, hogy véget kell vetni az ilyen viszálykodásoknak. Csakhogy súlyos bajokat nem lehet enyhe eszközökkel orvosolni. Természetesen, ha Felséged a felsorolt érvek ellenére továbbra is úgy látja jónak, hogy fegyverrel törjem le őket, és erre ad nekem parancsot, alázatosan engedelmeskedem és többé nem vitatkozom. Isten tartsa meg Felségedet épségben.

Kelt Varasdon, 1653. december 7-én.

Legszentebb Felséged alázatos alattvalója

C Nicolaus a Zrin

 

66.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Varasd, 1653. december 23.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram!

Emlékezhet kegyelmesen Szent Felséged, hogy minap a legalázatosabban beszámoltam Erdődy Imre gróf lázadóinak ügyéről, és ennek megfelelően, ha teljes körű megegyezést nem is, de a megbékélést Legszentebb Felséged további rendelkezéséig elértem; azonban az Erdődy grófok itt az országban megjelentek, nem tudni, milyen meggondolástól vezetve, s intésemet is figyelmen kívül hagyva, miután maguk között valami szűk körű tanácskozást tartottak, azon megfontolásra jutottak, hogy fegyveres kézzel rájuk törnek, és meggondolatlanul rájuk is törtek: hát bizony katonáik közül mintegy harmincat elvesztettek. És ennek nyomán olyannyira erőre kapott azoknak a parasztoknak vakmerősége és nyakassága, hogy már mind szomszédaikat és más alantasokat szövetkezésre izgatnak, mind készen tartanak némelyeket – miként tegnap tudomásomra jutott –, hogy azon vidék Novigradnak hívott várát elfoglalják, nemkülönben, hogy magukat sáncokkal és árkokkal erősítsék meg, ráadásul a dolog csakugyan veszéllyel teli, amennyiben felkeltheti a török gyanakvását. Emiatt én tüstént, a legnagyobb igyekezettel erre fogom fordítani minden erőmet, az országgyűlést is {64} összehívtam rövid határidővel, hogy ha teljesen nem is rendezhető el, legalább Legszentebb Felséged biztosainak kiküldéséig vagy nekem adandó utasításáig csillapodjék az ügy.

Hogyha pedig ez a békés orvoslás eredményt nem érhet el, semmi más módot nem látok, mint hogy azokat fegyverrel törekedjem lecsendesíteni. Ebben az esetben viszont, Legkegyelmesebb Uram, muraközi katonáimon kívül kevés áll rendelkezésre Horvátországban, akikben nyugodtan megbízhatnék, amint ugyanis előzőleg megírtam Felségednek, úgy az ország katonái, mint a báni katonaság a szükség számos kötelékével kötődnek azokhoz. Én azonban mindazonáltal mindent meg fogok kísérelni, hogy a közbéke és Legszentebb Felséged szolgálata sértetlenül megmaradjon. Eközben legalázatosabban könyörgök Legszentebb Felségednek, hogy korábbi levelemre mihamarabb méltóztassék uralkodói válaszát adni, hogy tudjam Felséged kegyelmes akaratát. Azért is könyörgök Felségednek, hogy abban az esetben, ha a szükség nagyobbodna, és az alantasok zavargása növekedne, úgyhogy letörésükre én egyedül nem lennék elégséges, Felséged meltóztatna meghagyni gróf Leslie tábornoknak, hogy katonáival az ellenállásra velem együtt kész legyen, s hasonlóképpen a károly városi generálisnak is. Hogy az ország gyűlésének és tárgyalásomnak mi lesz a kimenetele, Felségednek mielőbb megírom. Isten tartsa meg Legszentebb Felségedet hatalomban és gazdagságban.

Varasd, 1653. december 23.

Legszentebb Felséged legalázatosabb alattvalója

C Nicolaus a Zri

 

67.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1654. január 9.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram!

A minap, mielőtt Zágrábból eltávoztam, alázatosan beszámoltam arról, hogyan áll Erdődy Imre lázadó parasztjainak ügye. Arról tudniillik, hogy az Erdődy grófok, egymás közti megbeszélés alapján, saját erőiket összegyüjtvén, az egyik grófot katonasággal a parasztok ellen küldöttek. A vállalkozás balul ütött ki, mert a gróf húsz vagy harminc katonáját elvesztette, és maga is alig tudott elmenekülni az ellenség dühe elől. A parasztokat pedig a {65} siker olyan vakmerőekké és elbizakodottakká tette, hogy nem átallották nyíltan lázadásra biztatni más földesurak parasztjait, elfoglalni az Erdődy grófok Novigrad nevű városát, és végtére is fölfordítani az egész megegyezést. Mikor meghallottam ezeket a híreket, főleg pedig azt, hogy a zágrábi káptalan sziszeki jobbágyai is – mintegy ezer férfi és mind fegyverforgató – csatlakoztak az előbbiekhez, és hogy a baj tovább harapódzik, azonnal országgyűlést hirdettem, és közben magam is gyorsan Zágrábba mentem, hogy közelebbről megismerjem a terjedő veszedelmet. Azután rögtön megparancsoltam muraközi lovasaimnak, hogy kövessenek engem, egy kapitányomat pedig elküldtem a parasztokhoz. Ennek a segítségével, részint fenyegetésekkel, részint barátságos szóval annyit elértem, hogy gróf Erdődy Imre parasztjai megígérték, hogy nyugton maradnak és lemondanak minden szövetségről más lázadókkal, amíg vagy az országgyűlésben vagy másként valami biztos dolgot nem határozunk róluk. Erre visszavontam a katonaságot, amely inkább csak arra volt elegendő, hogy rémületet keltsen, mintsem hogy valamit véghez lehetett volna vinni velük. Ezután megtartottuk az országgyűlést. Hogy ez mit határozott ebben az ügyben, arra vonatkozólag Felséged számára egy hiteles példányt küldök. Hogy pedig az ország alkotmánya alapján még békés megegyezésre lehessen rávenni őket, én magam, a zágrábi püspök és az ország többi követe magunkhoz hívtuk azoknak a főembereit, ők pedig mintegy negyvenen megjelentek. Tárgyalásokat folytattunk, és eleinte jó reménységgel. Csakhogy a vége felé, mikor mi együtt tárgyaltunk, váratlanul kiabálni kezdtek, és mind elmentek, be sem várva a választ. Legkegyelmesebb Uram, mindig az volt a véleményem, hogy semmi esetre sem szabad megpróbálni ezt az ügyet fegyveres erőszakkal intézni el, azoknál az okoknál fogva, amelyeket Felségednek alázatosan jelentettem, hanem vagy Felséged biztosai útján vagy más békés módon kell egyezséget létrehozni. Most azonban, mivel az ügy egész állása megváltozott az Erdődy grófok meggondolatlan vállalkozása folytán, és mivel a parasztok úgy nekibátorodtak, hogy sem az országgyűlés, sem a bán, de még Felséged biztosainak a tekintélye sem tudja engedelmességre szorítani őket, nem marad más hátra, mint hogy mielőbb erővel és szigorúsággal járjunk el velük szemben. De meg kell gondolnunk a módját, és erre vonatkozólag közlöm legalázatosabb véleményemet. Ez a következő: mivel azok a lázadó parasztok a Szávának mind a két partján laknak, azért egyszerre is kell megtámadni őket mindkét oldalról, {66} és erre a célra két sereget kell alakítani. Egy harmadik, ugyanilyen erős sereg is szükséges lesz, amelynek Sziszek vára táján meg kell szállnia a Szávát, nehogy esetleg a parasztoknak módjuk legyen hajókon török földre menekülni, vagy nehogy a törökök segítséget hozzanak nekik. Ennek a véghezvitelére pedig semmi esetre sem szabad kizárólag ennek az országnak a katonaságát felhasználni. Ennek az az oka – mint már előbb jelentettem Felségednek –, hogy az ország zsoldos katonáinak a fele azok közül a jobbágyok közül kerül ki és a másik fele is nagyon megbízhatatlan lehet, Felséged báni katonái a végrehajtásra kevesen vannak, s nem is lehet ennek a vállalkozásnak az idején nyugodtan kihozni őket a végekből a törökök miatt, akik ugyancsak lesnek az ilyen alkalmakra. Az ország többi katonasága, amelyet az általános nemesi felkelés hozhatna össze, aligha érne el valamit, mivel a felkelés napját nyilvánosságra kell hozni, akkor pedig a lázadó parasztok is tudomást szereznek szándékunkról, és vagy megint újabb jobbágyokat fognak lázadásra izgatni, vagy török területre menekülnek, ami igazán a legnagyobb kárára lenne a kereszténységnek. Egyetlen és alázatos tanácsom tehát az, hogy méltóztassék meghagyni két generálisnak, a károlyvárosinak és a varasdinak, hogy adjanak segítséget nekem ehhez az ügyhöz, hogy kölcsönös együttműködéssel váratlanul vagy ahogyan a legjobb lesz, verhessük le őket, és Felséged országában visszaállíthassuk a korábbi nyugalmat. Legszentebb Felséged bármilyen kegyes utasítást fog adni, minél előbb méltóztassék azt megadni, mert ha a tél elmúlik és az erdők kizöldülnek, megkettőződik a fáradság és a nehézség. Úgy gondoltam, kötelességem volt mindezt alázatosan tudtul adni. Isten őrizze meg sértetlen egészségben Legszentebb Felségedet. Kelt Csáktornyán, 1654. január 9-én.

Legszentebb Felséged alázatos alattvalója

C Nicolaus a Zrin

 

68.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Grác, 1654. január 18. Szent Felség!

Tegnap érkezett kezeimhez Felséged legkegyelmesebb mandátuma, hogy jómagam a főtisztelendő zágrábi püspök úrral és Felséged {67} tábornokával, Leslie gróffal a lázongó parasztokat Felséged tekintélyével találjam meg, és a zavargást háború útján csillapítsam le.

A legalázatosabban kész vagyok engedelmeskedni, mihelyt Leslie gróf ugyanezen minőségben a szlavón részekre megérkezik. Minap bővebben írtam Felségednek ebben az ügyben, és most, Legkegyelmesebb Uram, azon a véleményen vagyok, hogy Felséged mindkét tábornokának részvételére szükség lesz, nehogy esetleg Felséged tekintélye azon parasztok előtt csorbát szenvedjen, ha nem engedelmeskednének, a békés próbálkozás után pedig legyen erő, amely azokat engedelmességre kényszerítené, és most tegnapi levelemhez a legalázatosabban tartom magam és maradok Felséged Legalázatosabb szolgája

Grác, 1654. január 18.

C Nicolaus a Zrin

 

69.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1654. február 2.

Legszentebb Felség, Kegyelmes Uram!

A minap Grácból írtam alázatosan Felségednek a lázadó parasztok ügyének fordulatáról és a vágyott megegyezés füstbementéről. Felséged ugyanerről értesül majd az igazságnak megfelelően a nagytiszteletű zágrábi püspök és a tisztelendő káptalan leveleiből. Tudniillik arról, hogy a sziszekiek minden ok nélkül, pusztán Erdődy gróf lázadó jobbágyainak korábbi példáján felbuzdulva, vagy talán e század végzetes bűnétől, az állhatatlanságtól megfertőzve, olyannyira zúgolódni kezdtek, hogy semmi remény nem maradt a bizottság közvetítésével vagy másképp történő megegyezésre, s csakis fegyveres erővel orvosolhatjuk a bajt. Biztosíthatom róla Felségedet, hogy egyetlen nap késedelem is hosszan hátráltathat bennünket és számos veszélyt hozhat magával. Megfontolva pedig, hogy Felséged eme országában ezt a vállakozást egyedül végbe nem vihetem, korábban már jó előre írtam Felségednek, s most arra hivatkozom. S ismételten a legalázatosabban kérem Felségedet, hogy a magam és az országgyűlés véleményének figyelembe vételével kegyeskedjék Felséged döntést hozni, és elrendelni a két {68} generálisnak, hogy velem együtt ők is fáradozzanak a lázadás lecsendesítésén. Az Isten őrizze sokáig boldogan és egészségben Felségedet.

Felséged legalázatosabb szolgája

Comes Nicolaus a Zrin

Csáktornyán, 1654. február 2.

 

70.

 

LIPPAY GYÖRGYNEK

Légrád, [1654.] február 2.

Szolgálok Nagyságodnak és kívánok Istentül minden jókat.

Nagyságos Uram, mind én, mind öcsém uram megértettük elegendőképpen az Nagyságod hozzánk való jóakaratját és atyai affectióját, és legfőképen levelébül, az mellyel nekem ír. Űkegyelme azért nem vette az Nagyságod intését heában, hanem küldte maga emberét is föl. És mivelhogy én is föl akarok menni, én rám is bízta űkegyelme az iránt való dolgát. Mindnyájunknak penig Nagyságodban vagyon reménségünk. Azért kérem Nagyságodat, tartóztassa Majténi uram kedvetlenségét az én eljüvetelemig, az mely két hét múlván meglesz, s azonban talán itt is békességben hagyhatom Muraközt, az mely víz kicsinsége miatt in periculo vagyon. Ha Nagyságodat szolgáim miben megtalálnák, patrociniumal legyen nekik, alázatosan kérem. Isten tartsa Nagyságodat sok esztendeig jó egészségben.

Légrádon 2 Februarij.

Nagyságodnak holtig szolgál

G Zrini Miklos

 

71.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Csáktornya, 1654. február 21.

Nagyságos Uram!

Az Isten áldja meg Nagyságodat minden áldásival, és tegye diadalmossá fegyverét, kisebbítse ellenségét.

Mednyánszky Uram kezemhöz juttatta Nagyságodnak két méltóságos leveleit, kibül ismég új óbban esmerem Nagyságod fejedelmi hozzám való gratiáját, és hogy engem azután is méltóságos kegyelmében akar tartani. Én, Nagyságos Uram, elégtelen vagyok annak {69} megköszönésére, nem is akarok egyebet mondani, hanem csak kérem alázatossággal Nagyságodat, hogy higyje el kegyelmesen, ha valaha az én szolgálatom tehet valami bizonságot Nagyságod méltósága előtt, soha abban meg nem fogyatkozik, ha életem veszedelmével volna is, és ha csak egy csöpp vérem volna is, s az is szükséges Nagyságod szolgalatjára, abbul sem leszek soha fösvény. Ha élek, Nagyságos Uram, bizony én ajánlásomat megbizonyítom cselekedettel és még nagyobbakkal, hogysem ajánlásim. Az Nagyságod fejedelmi ajánlásán penig én oly bizodalmasan akarok nyugodni, mint laurus fa alatt az, ki mennykűtül fél. Én, Nagyságos Uram, Falusi Dánieltül mindeneket izentem Nagyságodnak, az kiket tudtam, valamint az Isten előtt, úgy Nagyságod előtt megnyitottam magamat, és hitemre esküszöm Nagyságodnak, hogy ezután is valamit tudni fogok, az ki Nagyságod méltóságát illetni fog, igaz magyari tökéletességgel tudtára adom Nagyságodnak jó alkalmatosságokkal.

Az mi közönséges hazánk és nemzetünk dolgait is, az mennyire elmémmel föl fogom érni és tudni, bizony közlöm Nagyságoddal. Mert látom, hogy kegyelmében tart Nagyságod, és ez maga fejedelmi assistentiáját énnekem kegyelmesen ígéri. Mastanában semmi újságot nem írhatok Nagyságodnak, nincs is semmi derekas történet, kit kellene értésére adnom Nagyságodnak. Tudom, értésére vagyon Nagyságodnak, hogy érsek locumtenentiát valóban sollicitálta és meg is nyerte. Elhiggye Nagyságod, hogy derekas gondolatai vannak, miképen azt magán stabiliálná, fél valóban gyűléstül. Tudja, hogy az lesz bontója minden gondolatjának, és ezért azon leszen, hogy elhalassza, mentül tovább lehet.

Úgy vagyon mindenütt híre, hogy Csáky Lászlóval rosszul alkusznak, és az aparentiái is mind úgy mutatnak, de bizony igen félek rajta, hogy az csak képmutatás, és csaknem bizonyosan tudom, hogy erdéli fejedelmet akarják megcsalni vele. Megbocsásson az Istenért Nagyságod, hogy így írok, az szükség így hozza magával.

Puchaim valóban mesterkedik ez körül, Zreni Miklóst hogy rávehesse, hogy consentiáljon az érsek uralkodásának, de bizony heában mesterkedik azon, mert nyilván tudja, hogy mind az jó és szűves magyarok ellen volna, mind penig erdéli fejedelem szolgálatja ellen. Ennek penig érsek oly tanácsot adott, Puchaim hogy minden embernek és főképpen erdéli fejedelemnek jó szót adjon, és avval elaludtassa. Reá is felelt, hogy azon szerént cselekszik. Küldött is, hallom, imide-amoda arravaló instrumentumokat. Bizony, Nagyságos Uram, magyaroknak valóban föl kell nyitnia mast az {70} szemeket, mert mast kovácsolják kezekre, lábokra bilincseket és nyakokra igát. Az Isten megmenti tűle űket, és az mesterére fordítja mesterségét, meddig erdéli fejedelem él, nem kell attul félni.

Az mit penig Zrini Miklós arra contribuálhat, bizonyos lehet Nagyságod, hogy el nem mulatja.

Én penig, Nagyságos Uram, újobban az Nagyságod kegyelmes exhibitióját és ígéretit alázatosan köszönöm, bizony azon leszek, hogy soha errül az kegyelmességérül én el ne felejtkezzem, se Nagyságod meg ne bánja, hanem ha mit tehet kicsin erőm, azt éppen Nagyságodnak mint uramnak devoveálom és ez szerént maradok Nagyságodnak

Chaktornian 21. Febr. 1654.

alázatos szolgája s érdemetlen atyafia

G Zrini Miklos

Az Nagyságod levelei közül, úgy vélem, egy sem téveledett el, mert Gróf Merodi uram egyet küldött, mást Mednyánszky uram kettőt, azután egy kereskedőember ím csak tegnapelőtt hoza egyet, kit Fejérvárrul írt Nagyságod 18. Decembris. Az Istenért Nagyságod ne vegye gonosz néven, hogy ritkán írok, bizony nekem veszedelmes volna, ha megtudódnék Nagyságoddal való correspondentiám, jobban szolgálhatok így Nagyságodnak, ha egy ideig titokban tartom kötelességemet, az mint Falusinál megizentem.

 

72.

 

MEDNYÁNSZKY JÓNÁSNAK

Csáktornya, [1654.] február 23.

Szolgálok Kegyelmednek mint jóakaró barátomnak. Isten áldja meg Kegyelmedet.

Az fejedelem űnagysága két levelét vettem együtt, kit Kegyelmed ezen katonátul küldött kezemhöz. Im, váloszt is írtam űnagyságának azokra. Az én kötelességemet penig, kit űnagyságához hordozok sok megmutatott hozzám való kegyességéért, bizony sem szóval, sem levéllel elegendőképpen meg nem köszönhetem, de ha valaha alkalmatosságom leszen reá, véremmel is bizony kész leszek megszolgálni űnagyságának.

Kegyelmednek penig, édes Mednyánszky Uram, hozzám való exhibitióját szűbül köszönöm, és bizony érette én is Kegyelmednek jóakarója mindenkor akarok lenni, nem esmeretlen Kegyelmed {71} énnálom, és ezután én sem akarok Kegyelmednél lenni, csak mutasson Kegyelmed módot, miképen megbizonyítsam, hogy vagyok Kegyelmednek mint jóakarómnak szeretettel szolgáló barátja

Chaktornian, 23. Februarii

szeretettel szolgáló barátja

G Zrini Miklós

 

73.

 

ISMERETLENNEK

(Fordítás latinból)

Varasd, 1654. február 23.

Jeles és Igen Tisztelt Barátom!

Üdvözletemet küldöm és szolgálatomat ajánlom.

Mivel az ország lakosainak oklevelei és iratai nagyobb részt a tisztelendő zágrábi és csázmai káptalanoknál vannak elhelyezve, az országgyűlési jegyzőkönyveket és az iratok egy bizonyos hányadát pedig az ország jegyzője őrzi, most mindkét helyet veszély fenyegeti a belviszályok miatt. Ezért e levelünkkel buzdítunk, szólítunk, s nemkevésbé teljes báni jogkörünkkel élve megbízunk és elrendeljük, hogy minden a birtokán tartózkodó egytelkes nemesnek báni szavunkra hivatkozva, komolyan és hathatósan, az ország törvényei megszabta büntetés terhe alatt parancsolja meg, hogy fegyverrel és élelemmel jól felszerelkezve minél előbb jelenjenek meg, mégpedig a bojnikovaciak az ország jegyzőjének, a jeles Ivan Zakmardinak zágrábi házánál, a többiek a zágrábi káptalannál, s ott tizenöt teljes napon át, ameddig tőlünk más parancsot nem kapnak, éberen őrködjenek. Nappal mindnyájan a káptalant és a templomot őrizzék, éjjel negyedrészük éjfélig, másik negyedük éjféltől egymást váltva virrasszon, s minannyian vessék alá magukat a tisztelendő zágrábi káptalan utasításainak. Ezekhez uraságod rendeljen ki egy vicekapitányt, továbbá ötven emberenként egy vajdát és minden tizedik után egy tizedest. Másképp ne cselekedjék. Egyebeket tekintve éljen boldogan.

Kelt Varasdon, az Úr 1654. évében, február hó 23-án.

 

{72} 74.

 

KEMÉNY SIMONNAK

Csáktornya, 1654. április 25.

Spectabilis ac Magnifice Domine, Amice observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Édes Kemény Simon Uram, igen nagy örömmel értettem az Kegyelmed jó egészségét, annival inkább, hogy Isten Kegyelmednek örök házastársul rendelt böcsületes személyt, és eljedzette Kegyelmed magának, hogy az Úr Isten sok esztendeig éltesse Kegyelmeteket és adja fiainak fiait örvendetesen érni, tiszta szűbűl kívánom. Én mast is, az mint ennek előtte ezen az földön Kegyelmednek jóakaró szolgája vagyok, leszek is, az míg élek, várom is azt az üdőt, az melyben szolgálhassak Kegyelmednek. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben.

Datum Chaktorniae die 25. Aprilis 1654.

Spectabilis ac Magnifícae Dominis Vestrae Servitor, et

Amicus paratissimus

C. Nic. a Zrin

 

75.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Csáktornya, 1654. április 25.

[…] barátja nem lesz Felségednek, hanem minden alkalmatossággal föltámad és bosszúkkal illeti Felségedet. Azért, mivelhogy abban securus és nem akarja más móddal az fejedelmet mortificálni, az legjobb leszen, hogy vonja meg tűle segítő kezét, hadd bánjon az tatár véle, mint ű bánt Lupullal, az Felséged hűvivel, és jobb, hogy az tatár s pogány elrabolja és pusztítsa Erdélyt, és az szél fújja lakóhelyeit, hogysem ilyen suspectus fejedelem lakjék benne. Tatártul Felségednek úgy mint gonosz szomszédtul nem kell irtózni, mert tatár Erdélyben soha le nem telepedik, sem lakni nem kíván, hanem mindjárt, elvégezvén dolgát, visszamegyen és így Erdély az Felséged discretiójára marad.

Én elhittem, Nagyságos Uram, hogy ezt az tanácsot űfölsége, az én kegyelmes uram első tekintettel is megesmeri, hogy zavaros s mérges forrásbul jön, s nem is gyönyörködnék rajta, hogy egy körösztény fejedelem (ha akármint suspectus volna is) opprimáltatnék pogány kéztül az szomszédságban, és körösztények és kiváltképpen űfölségének contemptusával. Mindazonáltal, Nagyságos {73} Uram, jó Nagyságodnak ezeket mind tudni (ha álnok is) és az maga javára forgatni. Ne higgyen Nagyságod ennek az érseknek, akármint ajánlja is magát, és higyje bizonyosan, hogy az kételenség viszi rá, hogy hízelegjék, s látván, hogy az violentia nem succedált, másformán akar előre menni. Legyen eszében Nagyságodnak az az olasz mondás: az ki neked szöbben szól, hogysem azelőtt, avagy immár megcsalt, avagy meg akar csalni. Mivelhogy azért, Nagyságos Uram, énnekem confidentiát parancsolt Nagyságod, élek avval engedelmességbül, és Nagyságodnak az én tetszésemet megírom; nem úgy vegye Nagyságod mint tanácsot, hanem mint emlékezetet, az mely Nagyságod alázatos szolgájátul jün.

Mivelhogy űfölsége az imperiumi gyűlésbül immár megtérőben vagyon nagy contentummal és dücsőséges fiát római királysággal megdücsőítvén, ítélném Nagyságos Uram, az Nagyságod böcsületire tekintve is és fejedelmi méltóságára (ha nem is szükségére), hogy Nagyságod követséget expediálna űfölségéhez, az kiben mind az nagy dignitásnak congratulálna, mind szerencsés visszajüvetelének; amellett, Nagyságos Uram, itílném, hogy Ausperg hercegnek is congratulálni méltóztatnék Nagyságod úgy, mint az ki ministeriumja és sedulitása által római királyságra választatott űfölsége. Nagy fejedelmekhez illik az ilyen demonstratio, úgymint Nagyságodhoz, és én elhittem, hogy űfölségek szűvesen veszik Nagyságodtul, és evvel Nagyságod mind elrontja ellenséginek practicáit. Itélném továbbá, Nagyságos Uram, hogy evvel az úttal többet is vihetne véghöz Nagyságod maga kívánságaiban, és hogy Nagyságod űfölségének exponálná Csáky László practicáit és machinatióit, miképen ű az jó békességbül Nagyságodat fölzörgette és kételenné tette fegyverét kezében venni, és azokra az resolutiókra lépni, kiket Isten kegyelmébül Nagyságod dicséretesen véghöz vitt, kérvén űfölségét azon, hogy méltóztassék animadversióban venni, holott Nagyságod nem lészen másképen securus az ű gonosz szándékátul (ha nincs is tehetsége), s kénszeríttetnék másképpen űellene provideálni Nagyságod. Evvel Nagyságod begátolja az ű ambitióját s promotióját, az mely ha volna, bizon több gondja érkeznék Nagyságodnak. De alázatosan az Istenért kérem Nagyságodat, ne ítílje, hogy én az magam hasznát nézném ezekben. Igaz, Nagyságos Uram, hogy annak exclusiója énnekem egyik reménségem, de az Isten nekem bizonságom, hogy semmit úgy nem kívánok, mint Nagyságodnak szolgálni s evvel is az kicsin dologgal kötelességemet megmutatni, az minthogy kívánnám megmutatni véremmel is, s ha annak az tatár invasiójának meg kellene lenni (kit Isten ne adjon), {74} Nagyságod az én szolgálatomat valamiképpen valamikor kívánja, bizony soha abban meg nem fogyatkozik, ha csak másodmagammal is kellene postán Nagyságod szolgálatjára mennem. Hallottam azt is, Nagyságos Uram, hogy cancellárius uram Nagyságodhoz bement, az maga electiójábul-e avagy küldetett, nem tudom, amit énnekem tudnom illik ebben, alázatosan kérem Nagyságodat, adja tudtomra, bizony az Nagyságod szolgálatjáért kívánom tudni azt is, mert hirdetik itten, hogy Nagyságod nagy instantiával kérte bejüvetelét, és hogy űfölsége consensusábul ment be Nagyságodhoz jó és böcsületes úton cancellárius uram, de az embernek titkait szép mesterséggel és szóval ki tudja venni, és az magáét jól meg is tartani magában. Nagyságod bölcs fejedelem, megesmer mindeneket az én szóm nélkül, elég, hogy én az én kötelességemet evvel beteljesítem. Nagyságos Uram, Pucham az udvar gratiajábul alkalmasint kiesett, nagy mortificatiói voltak és esmérni kezdték mindenképpen; de mindazáltal ű talpra fog állani, ha megjün űfölsége, mert sokszor volt nagyobb nyavalyája.

Engemet Nagyságod szintén meglovasíta, az Isten áldja meg Nagyságodat érette, bizony szintén szükségem volt az Deliára, s az Nagyságod fejedelmi emlékezetiért bizony meg is tartom, ugyan fölöttébb, Nagyságos Uram, az Nagyságod kegyelmessége, kihoz képest az én tehetségem vékony, noha tudom, hogy azokat nem egy mértékkel mérik; bizony, ha csak egy csöpp vérem marad is, az is az Nagyságod szolgálatjára leszen; azért alázatosan kérem Nagyságodat, tartsa felőlem azt, hogy vagyok Nagyságodnak mint kegyelmes uramnak

alázatos szolgája s atyafia öccse

G Zrini Miklos

Chaktornian, 25. Aprilis 1654.

Az könyvet, kit Ispán Ferenc parancsolattal vitt el tűlem, nem érdemli olyan méltóságos fejedelem olvasását, alázatosan kérem Nagyságodat, küldje meg nekem, hadd corrigáljam, aztán úgy küldöm meg Nagyságodnak, ha parancsolja.

 

{75} 76.

 

PETRETICS PÉTERNEK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1654. június 7.

Tisztelendő Uram, Krisztusban Igen Tisztelt Atyám!

A sziszekiek dolgát előadtam a kegyelmes varasdi generálisnak, és a döntésre kitűzendő időpontról úgy határoztunk, hogy jelen június 15. napján és az erre szükséges következő napokon lesz. Ezért kérem Kegyelmedet, ne vonakodjék mellettem ott lenni és tanácsával támogatni. Továbbá a követnek elküldése érdekében, mivelhogy a Tisztelendő Káptalannak nem tudtam írni, kérem Kegyelmedet, szíveskedjék közölni a káptalannal, hogy az előírt időpontban erre kiküldött követek által képviseltesse magát. Ennyi az, amit Kegyelmed ki fog hirdetni, mintha én magam kerestem volna meg őket levelemmel. Kívánom, éljen Kegyelmed boldogan, és jöjjön el.

Csáktornyán, 1654. június 7.

Tisztelendő Uramnak leghűségesebb fia és szolgája

C Nicolaus a Zri

 

77.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás latinból)

Zágráb, 1654. június 11.

Tisztelendő Barátainak a Zágrábi Egyház Káptalanjában.

Zrínyi Miklós örökös gróf, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, Szlavónia határőrvidékének főkapitánya, a légrádi helyőrség és az egész Muraköz örökös kapitánya, Zágráb és Somogy megye főispánja, a legszentebb császári és királyi felség tanácsosa, kamarása és Magyarország főlovászmestere üdvözletét és készséges barátságát küldi tisztelettel.

A nagyságos Erdődy Imre úr, Monyorókerék grófja, Varasd megye örökös főispánja, a legszentebb császári felség tanácsosa és kamarása, Petrinja helyőrségének örökös főkapitánya nevében és képében a következőket terjesztették elénk.

Az előterjesztést benyújtó nevezett úr bizonyos szolgálatok és juttatások szabályozását, amelyek az egyik részről ugyanezen előterjesztő úr, a másik részről a Novigrad vára alatt tartózkodó Száva-melléki jobbágyai között a legszentebb császári és királyi {76} felség kiküldött biztosainak színe előtt köttetett és szentesíttetett, szeretné minden pontjában és cikkelyében, hiteles tanúságtételetek mellett, a fent nevezett jobbágyokat jog szerint meghíva, kihirdetni és értelmezni, valamint ugyanezen jobbágyoknak báni szavunk erejénél fogva megparancsolni, hogy a megegyezést tartsák meg, az ország törvénye értelmében. Ezért tehát benneteket, barátainkat e levelünkkel buzdítunk és nyomatékosan kérünk, amint kézhezveszitek levelünket, két szavahihető tanút küldjétek magatok közül, hogy azok a fent nevezett Novigrad előtt, az érdekeltek jelenlétében, meghíva a jobbágyokat is, a nevezett szolgálatok és bármiféle juttatások szabályozását kihirdessék, kifejtsék és báni szavunk erejével elrendeljék: az említett jobbágyok kötelesek legyenek tisztelni és betartani a szolgálatok és juttatások ezen szabályozásának minden pontját és cikkelyét. Továbbá mindarra, amit csak az említett jobbágyok kiküldöttjeink előtt a figyelmeztetésről, kihirdetésről és magyarázatról mondani fognak, feleljenek meg és minderről írásban, tanúskodástok melett, hiteles beszámolót tegyenek, majda bizonyító iratot pecsétetekkel hitelesítve legyetek kötelesek megőrizni. Másképp ne cselekedjetek. A jelenlevőknek felolvastatott, a távollevőknek elküldetett.

Kelt Zágrábban, az Úr 1654. éve június havának 11. napján.

Felolvasta és saját kezűleg javította az ország jegyzője

Ioannes Zakmardi de Diankovcz

 

78.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

H. n., 1654. június 17.

Szent Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram!

Felséged legkegyesebb rendelete értelmében a zágrábi káptalan sziszeki parasztjainak e hó 15-én Varasdon megparancsoltuk, hogy jussanak megegyezésre uraikkal. A káptalan részéről megjelent a prépost néhány káptalani személy kíséretében; eljött a tisztelendő zágrábi püspök is, hogy megkönnyítse a tárgyalást. A parasztok részéről azonban mindössze tizenhárom-tizennégy küldött érkezett, s ők sem rendelkeztek elégséges vagy teljes körű felhatalmazással, hanem csak valami írást hoztak annyi feltétellel és kikötéssel, hogy olybá tűnt, inkább parancsolni mint kérni jöttek. Mi mindazonáltal megbízotti minőségünkben megkíséreltük, hogy vajon hajlandók-e {77} valamely megyegyezésre jutni, ám ők nyilvánvaló csökönyösséggel mindahányszor azt felelték, hogy nem tudnak és nem is akarnak változtatni megbízólevelükön. Ezt látván, Legkegyelmesebb Uram, lévén hogy mint megbízottak nem tudtunk velük bármire is vergődni, elbocsátottuk őket, és Felséged további döntésére bízzuk az egész ügyet, amint arról Felségedet Leslie gróf is értesíteni fogja; a káptalaniak pedig szintén megkeresik Felségedet bővebb információval. Én, Legkegyelmesebb Uram, mindig azon a véleményen voltam, hogy jószívűséggel semmire sem lehet jutni azokkal a parasztokkal, hanem inkább a vezetőiket kellene megbüntetni, ennek értelmében írtam alázatosan Felségednek az előző levelemben, amelyre most hivatkozom, s legalázatosabb és örökös szolgálatomat Felségednek ajánlom. Az isten őrizze meg sokáig sértetlenül és boldogan Legszentebb Felségedet.

Kelt az Úr 1654. évében, június hó 17-én.

Legszentebb Felséged legalázatosabb szolgája

comes Nicolaus a Zrin

 

79.

 

PATACSICS PÉTERNEK

(Fordítás horvátból)

Csáktornya, 1654. június 23.

Nemzetes Uram, Tisztelt Barátom!

Tudja meg Kegyelmed Patacsics gróf, hogy miután ezt a sziszeki zendülést semmi módon nem tudtam engedelmességre bírni sem az ország, sem a bán, sem a császár parancsával, azért a generális úrral elhatároztuk, hogy mindkét részről megfosztjuk őket fizetésüktől; de mielőtt ezt tennénk, megparancsoljuk Kegyelmednek, menjen el hozzájuk, és nevünkben még egyszer figyelmeztesse őket, általánosságban valamennyit, külön személy szerint azokat, akik fizetést kapnak, hogy azonnal vonják ki magukat a többiek közül, különüljenek el és hogy uraiknak engedelmeskedjenek. Ha pedig ezzel nem törődnének, megparancsoljuk Kegyelmednek, hogy a fizetésüket azonnal tiltsa be, és a helyükre máshonnan állítson derék vitézeket, mert ezeket a zendülőket tovább már végképp nem akarjuk tűrni. Másként Kegyelmed ne cselekedjék. Isten tartsa Kegyelmedet egészségben.

Kelt Csáktornyán 1654. június 23-án.

Kegyelmednek barátja

G Zrinszki Miklouus

 

{78} 80.

 

BATTHÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1654. július 5.

Illustrissime Domine Comes, et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Édes Bátyám Uram, szeretettel vettem az Kegyelmed levelét, melyben mit írjon Kegyelmed, megértettem, elhiggye Kegyelmed meg akarom bizonyítani, hogy nemcsak atyafia vagyok Kegyelmednek, hanem köteles szolgája is, és míg Isten éltet, akarok Kegyelmednek mindenkor szeretettel szolgálnom. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig kedves jó egészségben.

Datum Chaktorniae, die 5 Julii, anno 1654.

Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus

C Nic a Z

Édes Bátyám Uram,

Kanizsai basárul mast is sok hírt hoznak, igaz, hogy nagy ember és jancsár aga volt, de jobban meghalljuk, ha mit akar, tudom, hogy elvesz a kedve, ha meghallja, hogy az egész tengeri török armada elveszett és az kapitán basa is sebes, ha mit tudok, azután is bizonyost megírom Kegyelmednek.

 

81.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1654. július 20.

Felséges Uram, Kegyelmes Uram!

Mindnyájunknak ebben a gyászos veszteségében és szomorú emlékezésében alig merném Felségedet szavaimmal zaklatni, ha nem tudnám, hogy Isten ugyanazzal a kezével, amellyel tőlünk királyunkat, Felségedtől fiát vette el és emelte magához, bőséges vigasztalást is nyújt Felségednek, aki olyan hatalmas király és kereszténység császára. Az alkalom kényszerít rá, hogy – bár a fájdalomtól zavartan és megdöbbenten – megbizonyítsam a Felséges Uralkodóház iránt való rendületlen hűségemet. Mert bizony megjövendölhetem, hogy miképpen minden jó ember azt kívánja, hogy az égbe vitetett Ferdinánd királyunk királyi főnixként támadjon új életre {79} testvérében, Lipótban és Felséged találjon ebben vigasztalást, ugyanúgy akad majd a gonosz emberek közt olyan, aki a kereszténységnek ezt a legfontosabb ügyét szeretné álnok okoskodással megzavarni.

Ez indított arra, Kegyelmes Uram, hogy Felséged elé járuljak, és felajánljam Felségednek minden erőmet, szerencsémet, életemet. Ha sok értéke nincs is mindennek, mégis megnyugvást ad lelkemnek, hogy kész vagyok mindent megtenni és véghezvinni, s azt kívánom, soha ne haljanak ki a földről a Felséges Uralkodóházból való királyok, hanem mindig maradjon életben valaki, aki dicsőséget hoz a kereszténységre és saját századára. Parancsoljon velem Felséged, amikor és ahogyan kívánja. Istent hívom bizonyságul ezekre a szavaimra és ígéreteimre, Felségednek pedig hódolok.

Csáktornya, 1654. júl. 20.

Alázatos szolgája

C Nicolaus a Zrin

 

82.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

Csáktornya, 1654. augusztus 9.

Illustrissime Domine Comes et Frater mihi Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Édes Bátyám Uram, nagy biztomban és szükségemben kelleték Kegyelmedet levelem által megtalálnom ilyen állapotról és dologról.

Volt énnekem egy légrádi Horváth András nevű szolgám fogva Kanizsán, kinek szabadulása sok búsulásommal és fáradságommal lett meg, egy jó törököt adtam be Kanizsára érette, azután megbánván, hogy érette kieresztették Horváth Andrást, beküldték a törököt és Horváth Andrást visszakérték,hozzá még hatszáz tallért; látván én ezt az szokatlan, illetlen dolgot, nem küldtem be Horváth Andrást, azonban az kik kezesek voltak Horváth Andrásért Kanizsán, az elmúlt napokban kapunyitásnak előtte megnyitván az tömlöcöt, Szilágyit és Horváth Miklóst öltözetlenül kirántván az tömlöcbül, rettenetesül elverték, úgy annyira, hogy az hús mind elment lábokrul nyavalyásoknak, azután megint tizennégyet húztak elő, és minthogy immár föl voltak öltözve, késsel metélték le rúlok nadrágjokat, és holt számig verték űket, s azokrul is mind leesett az hús, kettő penig meg is holt bennek az rettenetes vereség miatt. {80} Mivelhogy azért énnekem kevés kanizsai rabom vagyon, mert kit elajándékoztam bennek, kit szolgáimért adtam, azért az körösztény rabokon való és tött vereségért rajtok elegendő bosszúságot nem tehetek. Kérem Kegyelmedet nagy szeretettel édes Bátyám Uram, mivelhogy Kegyelmednek feles kanizsai rabjai vannak, az én holtig való szolgálatomért, cselekedjen Kegyelmed annyi gratiát, rántassa elő Kegyelmed űket, és verettesse meg úgy, mint ők cselekedtek az szegény köresztény rabokkal, és azután küldjön be Kegyelmed közülök Kanizsára, izenvén nekik, hogy azért cselekedte Kegyelmed, hogy űk így cselekedtek az szegény rabokkal. Hitemre meg igyekezem szolgálni Kegyelmednek ebbeli hozzám való jóakaratját, és ha valamely török az vereség miatt az Kegyelmed rabjai közül meghal, olyan jó törököt adok Kegyelmednek helyette, kinek annyi leszen az sarca, mint annak lett avagy volt volna. Ezt édes Bátyám Uram, én az köröszténység kedvéért és javáért cselekeszem; s elhittem bizonyosan, hogy Kegyelmed is azért cselekeszi; kinek maradok holtig szeretettel szolgáló atyafia és köteles szolgája. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig kedves jó egészségben.

Datum Chaktorniae, die 9. Augusti 1654.

Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus

P.S. Édes Bátyám Uram, Káldi uram által bővebben izentem Kegyelmednek.

C Nic a Zrin

 

83.

 

A SZISZEKIEKNEK

(Fordítás horvátból)

Csáktronya, 1654. szeptember 21.

Csodálkozunk rajtatok, sziszekiek, miféle emberek vagytok ti. Nem tudom, az Isten verése-e rajtatok, vagy megrögzött gonoszságotokból ered-e az a meggondolatlanság, hogy ennyi intés után sem törődtök boldogulásotokkal és saját javatokkal, minden intést semmibe vesztek. Azt hiszitek, hogy a rátok váró, megérdemelt büntetést már elkerültétek? Semmiképpen sem. Miért van az, hogy minden emberi és isteni jog ellenére olyan engedetlenek {81} vagytok uraitok iránt, sem nem szolgáltok nekik, amint kellene és amint kötelességetek lenne, sem a szolgáltatásokat nem adjátok meg, hanem mindenben szinte teljesen szabadok és függetlenek akartok lenni. És ami még súlyosabb és gonoszabb dolgog, uraitok közül néhányat halállal fenyegettek. Higgyétek el, hogy nincsen megbocsátva annak a halála, akit agyonvertetek, és a rátok váró büntetés közel van, főképpen, ha észre nem tértek. Ezért most ezúttal legutoljára figyelmeztetünk titeket és parancsoljuk nektek, hagyjatok fel ezzel a megrögzöttséggel, engedetlenséggel, gonoszsággal, fenyegetőzéssel, meggondolatlansággal, és szolgáljátok hűséggel uraitokat, adjátok meg szolgáltatásokat, mert ha nem teszitek, a rátok váró büntetés szörnyű szigorúsággal sújt le rátok és szorít titeket engedelmességre. Másképpen ne cselekedjetek.

Kelt Csáktornya várunkban, 1654. szept. 21.

Nicolaus a Zrin banus

 

84.

 

III.FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1654.október 14.

Szent Felség, Legkegyelmesebb Uram!

Felséged legkegyelmesebb rendeletét bemutatta nekem a zágrábi káptalan tisztelendő prépostja; s arról győzködött, hogy Felséged ezen határozatának értelmében fogassam le jobbágyainak némely vezetőjét. Ám lévén, hogy Felséged az írja elő kötelességemül, hogy kerüljek minden bajt okozó, feltűnő akciót, amely ebből születhetne, nem látom módját annak hogy ez Felséged szándékának tiszteletben tartásával kivitelezhető lenne. Azóta ugyanis, hogy e hangadók közül hármat saját váramban letartóztattam, akik részesei voltak az első mozgolódásoknak, soha nem merészkedtek még erre a vidékre. Az illetők nyílt elfogatása lehetetlen fegyveres erő nélkül. Ami pedig ennek kiállítását illeti, a káptalani urak semmiféle megbízást nem hajlandók tekintetbe venni, s még kevésbé elfogadni. Véleményem szerint e lázadás ügye ez idő szerint meglehetősen elaludni látszik; a jobbágyok pedig, az általam végbevitt bebörtönzés miatt, éppen eléggé meg vannak rémülve, s hacsak nem történik valami váratlan dolog, nem hiszem hogy Felségedet azzal {82} szolgálnám jól, ha új tanácskozásra rendelném őket. Ha valami hírem lesz, nem kötelességemből adódóan mulasztom el Felségedet tüstént értesíteni, és olyan eljárást választani, amelyről úgy vélem, a legjobban szolgálja Felségedet.

Felséged legalázatosabb szolgája

Comes Nicolaus a Zrin

Csáktornya, 1654. október 14.

 

85.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

[1655. január–február]

Nagyságodnak mast semmit új hírül nem írhatok, mivelhogy nincsenek is semmi derakas ujságok az oszágban, az pápa halála, tudom, hogy fog változásokat csinálni az köröszténségben, francuz vagy spanyor párt leszen, az szerént segíteni fogja is alattomban azokat, kihöz inclinatiója leszen. Történhetik, hogy az mi földünkre is jünnek abbul való effectusok, de nem jühetnek ugyan nagy vehementiával. Az egész Európának szeme mastan ausztriai háznak debilitását nézi, spanyor király fiúmagzat nélkül vagyon, ha Leopoldus hercegnek adatik is az infanta, az is kevés reménségű olyan nagy kívánsághoz, mert erőtlen és beteges, inspruki hercegek ezenképpen vannak.

Császár beteges és erőtlen, és minden ember prófétálja halálát nemsokára, az öregbik fia penig igen ifjú és sok változásokhoz alája vettetett, míg megért emberkort ér, az kisebbik egíségtelen és kevés reménségő. Az Isten tartsa meg űket hazánk és köröszténség javára, de ha valahogy az állapot változnék, gondolja meg nagyságod, minemű állapotok lennének. Ha szóval Nagyságodnak az én sensusimat megmondhatnám, bizony szerencsésnek tartanám magamat, levélre nem merem és semmi characterre nem bízhatom. Istentül, üdőtül és jó szerencsétül kell várnom.

Az magyar állapotok ugyancsak in eodem statu vannak. Forgách uram körül valami ujságok vannak, érdemli-e, nem-e azt az persecutiót, én meg nem itílhetem, azt tartom, többet az gyűlölség, hogysem az igazságnak szereteti árt neki az jó úrnak, hodie tibi, cras mihi: az magyarok heában nyitják föl az szemeket, ha nem lesz kiben bízniok. Erdéli fejedelem ha nem ad melegséget és bátorságot az jó magyaroknak, mit használ az vigyázás? Erdéli fejedelem {83} securus legyen abban, hogy Zríni Miklos minden dolgaiban secundálni fogja és igazán szolgálni. Az nagyságod újabb kegyelmességét, kivel declarálja hozzám magát, teljes életem rendiben bizony megszolgálom, s ahhoz is támaszkodom.

Az mi gyűlésünk elhaladott, úgy hallom, valamennyire, ha tovább haladna is, én nem bánnám. Mert sokra tanít az üdő, az hova eszünk mastan nem ér. Érsek, Puchaim főznek valamit, meglássuk, quid parturiunt, énhozzám mindkettő nagy exhibitiókkal vannak, én is szintén úgy hozzájok. Nem hiszem, hogy űk hinnének nekem, de bizony én sem űnekik.

Cancellarius, elhiggye Nagyságod hogy álnok, elhitette mindnyájokkal, hogy erdéli fejedelemmel ű bír, és arra veszi, az mire akarja. És ez a fundamentuma az locumtenentiának. Nagyságod felől mindazonáltal böcsülettel szól és dücsőséggel, talán amellett akarná elkelletni más árúját is. Én, Nagyságos Uram, nem régen Bécsben voltam, úgy tetszik, hogy nagyobb respectussal voltak hozzám mast az német urak, hogysem azelőtt, bizony azt is Nagyságod kegyelmességének köszönhetem, mert Nagyságod grátiái, kivel egyszer-másszor is látogatott, tettek űnálok is considerabiliorem. Istennek legyen hála és Nagyságodnak, mindazonáltal, Nagyságos Uram, semmi bizonyos reménységem még nincsen, hogy űfelsége candidatusok köziben méltóztatik-e tenni. De bízom Istenben és az Nagyságod fejedelmi assistentiájában. Bizony Háládtalan szolgája Nagyságodnak soha nem leszek. És emellett referálom magamat előbbeni írásimra.

 

86.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Pozsony, [1655.] március 5.

Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem!

Az Nagyságod méltóságos levelét vettem, s hozzám való fejedelmi gratiáját abbul is megesmértem. Az mint Nagyságod parancsolta, Klobusiczky urammal is beszéllettem, noha még ezután is űkegyelmével többet akarok beszélleni. Én, Nagyságos Uram, az mint köteleztem egyszer magamat, abban akarom Nagyságodat mindenkor assecurálnom, üdvösségemre esküszöm Nagyságodnak, hogy holtig Nagyságodhoz való kötelességemet meg akarom tartani. Klobusiczky urammal, mivelhogy Nagyságod parancsolja, {84} szintén úgy beszélek confidenter, mintha az Nagyságod személye volna, azért űkegyelmére is magamat referálom és maradok Nagyságodnak

Posonban, 5. Martii.

alázatos szolgája

G Zrini Miklos

[Széljegyzet] Ujságot még mast nem írhatok Nagyságodnak, tudom, hogy hamar nap leszen újságunk, adja Isten, jó legyen.

 

87.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Pozsony, [1655.] március 15.

Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem!

Quidquid super voluere, peractum est. Azt én mortificatióimrul s az ittvaló állapotokrul tudom, hogy Klobusiczky uram ír Nagyságodnak. Kirekesztettük ugyan az papokat az palatinusságbul, bizony verejtékkel és fáradsággal, de megadtuk az árát, én továbbra is adós leszek én német uraimnak. Consolálom magamat Istenemmel és avval, hogy Nagyságod nekem azután is kegyelmes uram leszen, az mint mast is megmutatta Nagyságod, kiért bizony, míg élek, maradok az Nagyságod alázatos szolgája, öccse.

Posomban, 15. Martii.

G Zrini Miklos

 

88.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Pozsony, 1655. június 24.

Kegyelmes Uram!

Végin lévén az gyűlésnek (az mellyel azért nemigen kérkedhetem), noha nincsen mit írnom Nagyságodnak, mindazonáltal nem akartam elmulatnom, az Nagyságod méltóságos kezeit csak levelem által is meg ne csókoljam. Nagyságodat kérem, hogy az maga megfogadott gratiajában engem végig tartson meg, és legyen nekem mindenkor oly kegyelmes uram, az mint én halálom óráig akarok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak maradni

Posonban, 24. Junii 1655.

alázatos szolgája

G Zrini Miklos

 

{85} 89.

 

THÖKÖLY ISTVÁNNAK

Pozsony, 1655. június 19.

Illustrissime Comes Domine Frater observandissime! Salutem.

Guzics János uram jővén hozzám, jelenté, hogy Árvában lött némely alkalmatlanságok miatt neheztelése volt Kegyelmednek reá, mely neheztelését jóakaróinak intercessiojukra immár Kegyelmed letette, ez lévén hátra, hogy őkegyelmét maga eleiben nem admittálta, hogy személye szerént Kegyelmedet megkövette volna. Minthogy azért nem az angyalok, hanem az halandóság alá vettetett emberek szoktak véteni, ellenben penig az még töröknek szokott Isten is kegyelmet adni, példát hagyván azzal nekünk, hogy mi is azzal cselekedjük felebarátunkkal: Guzics János uram is mint ember, megiszmerte magában, hogy megbántotta Kegyelmedet némely cselekedetivel, és bocsánatot vár Kegyelmedtől, szeretettel kérem én is Kegyelmedet, vegye tekintetben érette való kérésemet, és atyafiságos szolgálatomért mutassa hozzá úri jóakaratját, hogy házánál és jószágában lakván, jövendő alkalmatosságit fordítsa az Kegyelmednek szolgálatjára, az minemü restantiái hátra volnának Árvában. És mint Árva vármegyének főispánja is, azoknak kiszedetésében is legyen jóakarattal, mely Kegyelmed értem, hozzá megmutatandó jóakaratjával, az maga szolgálatjára kötelez minden kivánatos dolgokban. Választ várván Kegyelmedtől, az jó Istennek kegyelmébe ajánlom Kegyelmedet.

Datum in Civitate Posoniensi Die 19 Mensis Juniy anno 1655.

Illustrissimae Dominationis Vestrae

C Nic a Zrin

 

90.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Pozsony, [1655.] szeptember 12.

Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem!

Az Nagyságod követei megadták méltóságos leveleit, kiket én örömmel vettem, értvén abbul egészségben való létét, kiben azután is, hogy Nagyságodat Isten megtartsa, szűbül kívánom. Én itt valamit Nagyságodnak szolgálhatok, elhiggye Nagyságod, el nem mulatom, sőt szerencsémnek tartanám, ha mire érkezhetnem, kivel {86} kötelességemet Nagyságodnak megbizonyítanám, de az én tehetségem kicsiny, mindazonáltal így is, az mennyire lehet, megmutatom, hogy vagyok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak

Poson, 12. Septembris.

alázatos szolgája s atyafía

G Zrini Miklos

 

91.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1655. december 18.

Császári és Királyi Felség, Kegyelmes Uram!

Alázatosan vettem Felségednek gróf Erdődy Imre lázadó jobbágyai ügyében hozzám intézett kegyelmes levelét, a gróf csatolt kérelmével együtt. Sajnálom, Kegyelmes Uram, hogy Imre gróf olyan különböző, egymásnak ellentmondó meggondolások által vezetteti magát, hogy amit először akart, azt később nem akarta, és most ismét nyughatatlankodik. Miután ugyanis én hazajöttem a pozsonyi országgyűlésről, meghozták nekem Felséged mindkét megbízólevelét – a magyar és a hadi kancelláriától –, s Felséged két generálisának segítségével hozzáfogtam a vállalkozáshoz, Felséged levelének és a törvénycikknek megfelelően. De mivel engem huzamos betegség kötött az ágyhoz, s így a magam személyében nem lehettem ott a seregben, a lázadók elleni vállalkozás végrehajtását, gondos előkészítés után vicebánomra bíztam.

Megparancsoltam neki, hogy a két generálissal, a varasdival és a károlyvárosival együtt, minél előbb hajtsa végre a megbízatást. Mégpedig, hogy minél kevesebb fölfordulással és veszedelemmel, minél biztosabban lehessen végezni az üggyel, először a káptalani jobbágyokat támadják meg és törjék le, mint akik a legmegátalkodottabbak, és akik sohase jelentek meg a bizottság előtt, azért, hogy azután Imre gróf jobbágyait kisebb erővel lehessen megfékezni. Imre gróf, talán félreértve ezt a rendelkezést, nem tudom, mi okból, mást gondolt. Azt állította, hogy neki nincs szüksége katonaságra, mert bizton reméli, hogy tárgyalások útján megegyezésre jut jobbágyaival. Keresztül is vitte, hogy a károlyvárosi generális csapatait visszavonják. Így azután a lecsökkent katonai erőnek, a sereg megmaradt, most már nem elegendő részének is dolgavégezetlenül kellett visszatérnie, nehogy vesztébe rohanjon, és az országra is bajt {87} hozzon. Mindezt részletesen méltóztatik megérteni majd a zágrábi káptalan, a vice bán és gróf Leslie varasdi generális, Felséged titkos tanácsosa leveleiből, amelyeket mellékelten küldök.

Minthogy pedig, Kegyelmes Uram, a hadsereget nem tudtam gyorsan újra kiegészíteni, a dolgok ilyen állása folytán másik kegyelmes parancsot adott nekem Felséged, azt, hogy enyhébb és békésebb eszközökkel és módokon hozzam rendbe az ügyet, és csendesítsem le az ellentéteket és a kialakult lázongást. Így azután a dolgok állása elég sokáig ugyanabban az állapotban maradt, mert a felek nem kérték közbelépésemet. Most azonban, Kegyelmes Uram, hűségesen teljesíteni igyekszem Felséged parancsolatját. Mindazonáltal az én alázatos véleményem az, hogy Felséged vizsgáltassa felül azt a határozatot, amelyet Varasdon hoztak a biztosok, akik közé Felséged engem is kirendelt, és ha Felséged méltányosnak és igazságosnak találja, kötelezze rá Felséged mindkét félt, minden huzavona nélkül. Ha pedig Felséged úgy látja szükségesnek, hogy valamit hozzá kell tenni, vagy el kell venni e határozatból, azt kegyelmesen közölje velem, hogy én is pontosan aszerint járhassak el. Bizonyos azonban, hogy ha erőszakkal kell fellépni, fennállnak mindazon meggondolások és veszélyek, amelyeket korábban részletesen ismertettem Felségeddel.

Ami a parasztok főembereinek elfogását illeti, ha Felséged még ragaszkodik hozzá, azt tartom a legbiztosabb és rendzavarás nélküli útnak, ha Felséged megparancsolja gróf Leslie varasdi generálisnak, hogy amikor az ivanicai végekre jönnek (közel lévén, szinte mindennap megfordulnak ott), az ottani kapitánnyal fogassa el őket. Én bizony azt tartom, aligha szükséges a lefogatásuk, ha most semmi jelét nem adják a lázadásnak, és azt ígérik, hogy alávetik magukat a bizottság legutóbbi határozatainak.

Az egész kérdés a földesúr és a jobbágyok közti viszonyban áll. Amaz nem akarja tűrni, hogy bármiben is korlátozzák, hanem korlátlan uralmat akar fölöttük, emezek pedig azt kívánják, állapítsák meg szolgálataik módját és mértékét, s azt állítják, hogy nem tűrhetik a korábbi elviselhetetlen terheket. Mindazonáltal van közöttük egy eléggé nyughatatlan természetű ember, aki az egész lázadásnak a feje volt, és akitől a jövőben sem lehet semmi jót várni, neve Nikola Babics. Véleményem szerint ezt el kell fogni és bíróság elé állítani. Őt is a fönt mondott módon kellene elfogni, erőszak és fegyverhasználat nélkül, mert nekem nincs módom a kézrekerítésére, hiszen nem mer a szemem elé kerülni, én pedig mintegy háromnapi járásnyira vagyok onnan. Ami a káptalan jobbágyait illeti, {88} onnan még semmi panasz nem érkezett hozzám azóta, hogy utoljára írtam Felségednek, így azt hiszem, békében vannak uraikkal.

Ezek azok a dolgok, Kegyelmes Uram, amelyekről a magam szerény véleménye szerint be kellett számolnom Felségednek. Bármit parancsol velem Felséged, ebben is, más dolgokban is, igyekszem megmutatni Felségednek hűségemet. Isten tartsa meg Felségedet jó egészségben.

Csáktornya, az Úr 1655. évében, december 18-án.

Szent Felségednek alázatos jobbágya

C Nicolaus a Zrin

 

92.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Csáktornya, 1656. január 1.

Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem!

Ugyan látom, hogy az Nagyságod énhozzám való kegyelmessége meg nem fárodhat, hanem minden nap újabb-újabb bizonyságokkal magát mutatja igaz szolgájához.

Ha az én hatalmomban volna, úgy hálád[at]osságomat megmutatnom, az mint kívánom s kötelességem nevelkedik, elhiggye Nagyságod, hogy az én Nagyságodhoz való tökéletes hű szolgálatomat is egyeránt esmerné Nagyságod, de mivelhogy nincsen más tehetségem, megmaradván életem, mindenkor kívánságom is az leszen, hogy Nagyságodnak mint jó és dücsőseges magyar fejedelemnek igaz jó magyari tökéletes szűvel szolgálhassak. Az Nagyságod küldte lovak énnálom kedvesek lesznek, azért is, hogy tudom, hogy jók, azért, hogy Nagyságod kezétül jüttek. Adja Isten, hogy hazánk szolgálatjában szolgáljanak velem együtt jól. Ebeni István és Nagy Tamás uraimékat, az Nagyságod böcsületes főember szolgáit bizony oly kedvesen láttam, mintha atyámfia voltak volna. Ugyan megszolgálom Nagyságodnak, hogy ily böcsületes embereket küldött hozzám, ritkán látunk itten jó magyart, bizony gyönyörűséggel látjuk, mikor valaki ide találkozik jűni.

Megszolgálom Nagyságodnak alázatosan az írást és az érsek levelét, énnekem az consolatiómra vagyon, hogy Nagyságod mindkettűnket esmér, de reliquo én olyan dispositióval vagyok, hogy soha az pap uram gratiájában ne gyönyörködjem, se ne is vegyem, de viszont bizony rajtam való hatalmát sem engedem. Él az Isten, hogy legnagyobb szerencséim közé számlálom, hogy palatinusságra {89} nem mehettem, holott ez az ember nemhogy teli volna irigységgel, de éppen irigység önnön maga.

Itt is, az hol vagyok, Nagyságos Uram, nem akarok haszontalan fia lenni hazámnak, és úgy tetszik, nagyobb securitásával lölkömnek munkálkodhatom hazám javában. Megmondják az Nagyságod szolgái az én occupatióimat, azokkal töltöm üdőmet, megelégedtem bizony az Isten ajándékaival, kivel engem állapotom szerént meglátogatott érdemem fölött. Ha pap uram annyi jót kívánna hazájának, az mint illenék olyan személyhöz, nem mérné embereknek affectióit az maga privatumjához, hanem hazánk szükségeihöz, nem mesterkednék az jó magyaroknak tisztekbül kiszorításában, hanem promotiójokban. De mivel minden fának vagyon férge és minden saeculumnak gonosz geniusa, hadd legyen ű, az mint akar, csak Nagyságod engem az Nagyságod kegyelmességében megtartson, és lehessek én Nagyságodnak, az mint vagyok, alázatos szolgája, semmivel mással bizony nem gondolok.

Csáktornyán, első napján 1656.

G Zrini Miklos

 

93.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1656. június 21.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram!

Az, amit a törökkel való békéről május 18-án Felséged nekem újra megírni méltóztatott, igen későn jutott kezeimhez, jelesül e hónap 18-án, ezért remélem, hogy válaszom lassúságát Felséged nem rója fel nekem. Ezelőtt is válaszoltam Felségednek mély alázattal erre a pontra, és most is ugyanazt mondom. Én sem a békét, sem az egyezségeket, sem semmilyen fegyverszünetet másként végre nem hajtottam, csak úgy, ahogy azt Felséged legkegyelmesebb akaratával megegyezőnek gondoltam. Ugyanis számos alkalommal megtiltotta Felséged a törökök háborgatását, ám az kivihetetlen lett volna teljes romlásunk nélkül, kivéve, ha ők is egyenlő feltétellel a békét tőlem nem óhajtották volna, mely béke sem határidőt, sem feltételeket, sem bármi mást nem foglalna magába, csak azt, hogy ezután a pusztítással fel kell hagyni. E téren, Legszentebb Felség, sem haszonszerzés, sem nagyravágyás, sem bármi más kívánság nincs bennem, mint hogy pontosan engedelmeskedjem Felséged utasításainak, {90} hogy ha Felséged nekem ellenkező, vagy bármi más megváltoztatandó, vagy megteendő dolgot parancsolna, magamat ezeknek egészen, minden hűségemmel és szorgalmammal bizton alávessem. S nem kételkedem, hogy Felséged bennem minden alkalommal megtapasztalja az engedelmességre és a hűséges szolgálatra való törekvést, miként míg élek, maradni akarok azon óhajban, hogy Legszentebb Felséged is az uralkodásban sokáig és szerencsésen megmaradjon.

Csáktornyán, 1656. június 21.

Nicolaus a Zrin

 

94.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Csáktornya, 1656. december 30.

Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem, nekem Kegyelmes Uram!

Megszolgálom alázatosan Nagyságodnak, hogy kegyelmesen mind egészsége, mind szerencsés állapotja felől tudósít Nagyságod. Az Úr Isten tartsa és öregbítse Nagyságodnak méltóságát, szerencséjét és minden dücsőségét, bosszúságára az rosszaknak és jó magyaroknak örvendetességére. Az kit Nagyságod énvelem közlött kegyelmesen 375 felől, ne gondolkodjék arrul, hogy éntőlem tovább menjen, az ki jó magyar, és Istenét és nemzetségét szereti, kinek kívánhatja jobban az jó szerencsét és előmenetelt, mint annak, az ki romlott hazánkat megsegíteni kívánja s fárod is rajta, és sine contradictione bizony mindnyájon látjuk, hogy Nagyságod az, kiért az Úr Isten Nagyságodat bizony reménségén felyül is rásegíti és fölmagasztalja.

Innen semmi újságokat Nagyságodnak nem tudok írnya, engem eléggé exerceál az udvar bosszúsággal, csaknem azt mondhatom, sem velem, sem nálom nélkül nem lehetnek német szomszédim. Ha békességet tartok törökkel, az is rossz, ha fölbontom, az sem jó. Buda felé indultunk vala e minap Bottyáni urammal, de ott is elrontá szép reménségünket egyníhány koszos német. Győr[i] király képétül voltak küldve, kikkel ötven török késérő volt már visszajüvőben; észben vevén azok bennünket, füstben ment minden fárodságunk. És noha semmit nem cselekedtünk, ugyan nyilván tudom, azért udvarbul elég galibám lesz érette, az törökre penig senki nem haragszik egy rablásért.

{91} Az köröszténségbeli állapotok miben legyenek, tudom, Nagyságod is tudja, úgy látni, hogy az fátum nagy változásokat készít, adja Isten, javára legyenek szegény magyarnak. Ezek után én maradok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak

Chaktornian, 30. Decembris 1656.

holtig alázatos szolgája

G Zrini Miklos

 

95.

 

ZÁGRÁB VÁROSÁNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1657. január 5.

Jeles, Bölcs és Körültekintő Urak, Barátaim és Igen Tisztelt Szomszédaim! Jóakaratú üdvözletemet küldöm.

Sok októl, amint azáltal is indíttatva, hogy nemcsak magánúton, hanem őfelsége udvarából is tudjuk, hogy a török a velenceiek ellen mindenképpen ezen a mi országunkon keresztül akarja venni az útját, jónak láttuk, hogy ezen Szlavónország karainak és rendjeinek Varasd szabad királyi városba január 21. napjára országgyűlést hirdessünk. Ezért Kegyelmeteket különösképpen megkeressük, és nem kevésbé a rajtunk nyugvó tisztségnél fogva intjük és buzdítjuk, hogy jelöljenek ki egy követet, aki jelenjen meg ennek a gyűlésnek kijelölt helyén január 20-án, hogy ott a terminuson idejében tárgyalhasson a közönséges jóról a többi országlakó urakkal. Nem kételkedünk, hogy mint a haza jó polgárai meg is fogják tenni ezt. Egyébként kívánjuk, éljenek jó egészségben.

Kelt Csáktornya várunkban 1657. évben, január 5. napján.

Kegyelmeteknek jóakaró barátja

Co Nic a Zrin Banus

 

96.

 

II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK

Csáktornya, [1657.] január 24.

Nagyságos, Méltóságos Fejedelem, Kegyelmes Uram! Áldja meg Nagyságodat az Úr Isten ebben az új esztendőben minden kívánsági szerint való jókkal, ellenségi ellen való győzedelemmel, szűbül kívánom.

{92} Nagy kegyelmességgel írott levelét Monostorbul 18. Octobris alázatossággal vettem, kibül hozzám való confídentiáját is megesmértem. Engem, Nagyságos Uram, semmi üdő, semmi szerencse Nagyságod kötelességétül el nem fog vetni, de az én vékony erőm nem ad egyébre alkalmatosságot, hanem csak az jó kívánságra, kivel bizony, valamikor lehet, megegyezik cselekedetem is, ha életem veszedelmével kellene is meglenni. Az Nagyságod kozákokkal való és másokkal egyessége bizony dolog az rossz magyaroknak, és az udvarnak valóban nagy gondolkodást indított.

S tudnivaló, hogy ha lehet, bizony minden mesterségekkel meggátolják ha lehet, de az Úr Isten confundálja űket minden hamis mesterségekkel. Tudom, erdéli fejedelem úgy cselekszik mindent, hogy minden történhető dolgokat megnéz és provideál előbb. Erdéli fejedelem az minemű levelet írt Nádasdynak, az mindjárt elküldte az udvarba. Nem tudom, mi volt, de lármájok van belőle és félnek. Az Isten engedje, hogy erdéli fejedelem által virradjon meg szegény magyarra. Én penig maradok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak alázatos szolgája.

Csáktornyán, 24. Januarii.

G Zrini Miklos

 

97.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1657. február 24.

Tisztelendő barátainak, a zágrábi egyház káptalanjának Zrínyi Miklós örökös gróf, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, ugyanazon Szlavónia Kupa menti végeinek főkapitánya, az egész Muraköz szigetének és Légrád erősségének örökös kapitánya, Zala és Somogy vármegyék főispánja, a szent császári és királyi felség tanácsosa, kamarása és magyarországi királyi lovászmestere üdvözletét küldi és készséges barátságát ajánlja tisztelettel.

A jeles Majlát Miklós, a királyi jövedelmek igazgatója és a Magyar Királyság szent koronája kincstárnokának nevében és képében a következőket terjesztették elénk. Az Úr 1641. évében különböző időpontokban és alkalmakkor a nagyságos Mikulics Sándor valamiféle ördögi dühtől sarkallva, mind saját várában, Bellecen, mind kúriájában, Szelnicán, mely ugyanazon Bellec vár tövében Varasd vármegyében található, mind kastélyában, a zágráb megyei Brokonovciban, {93} félretéve Istennel, az emberekkel és az ország törvényeivel szembeni félelmét, vérfertőző szerelmi kapcsolatra lépett az ugyanazon anyától származó vér szerinti nővérével, Mikulics Évával, és elpusztította a két tőle fogant leánygyermeket. Az egyiket, aki bizony már megszületett, megölette, a másikat, aki még világra sem jött, gyógyszerekkel elvetéltetett, a legkevésbé sem félve a hűtlenség vádjára kiszabott büntetéstől, amelyeket az ilyen vérfertőzőkkel és gyermekgyilkosokkal szemben az ország törvényei többb helyütt is szentesítenek. Továbbá a nem is régen elmúlt időkben, tudniillik az Úr 1654. és 1655. esztendeiben, különböző időpontokban és alkalmakkor, valamiféle ördögi ösztönzéstől hajtva, a fent említett Mikulics Sándor Magdaléna nemes leányt, a néhai nemes Wutuics Gáspárnak (ő a jeles Wutuics Péternek, Mikulics apósának testvére) leányát, a jeles Wutuics Borbálának (saját feleségének) vér szerinti rokonát, az előbb említett Bellec várában, mely a már említett Varasd vármegyében található, félretéve Isten és az emberek iránti félelmét, bántalmazta, vérfertőző módon szerelmeskedett vele, majd később is folytatta az efféle vérfertőzést vele, s valójában vérfertőző kapcsolatban együtt élt vele, nem félve attól, hogy hasonlóképp a hűtlenség büntetésébe ütközik, melyet az ország törvényeiben többször is szentesítettek az efféle vérfertőzők ellen. Azután a mondott években, 1654-ben és 1655-ben, hasonlóképp több időpontban és alkalommal ugyanez a Mikulics Sándor, hasonló ördögi megszállottságtól vezettetve a nemes Wutuics Miklósnak, saját martinszka veszi jószágai intézőjének, mind az előbb említett Martinszka Vesz birtokában és kastélyában, mind fent említett saját várában, Bellecben, melyek ugyanazon Varasd vármegyében találhatók, kiszolgáltatta mágikus megmérgezésre az ifjú Tamást, Mikulics Lászlónak, egyazon anyától született saját vér szerinti testvérének az akkor még élő fiát, és be is adta a mérget unokaöccsének, hasonlóképp nem félve, hogy a hűtlenség büntetésébe ütközik, melyet az ilyen, negyedik rokonsági fokon belüli rokonmérgezők ellen szentesítettek az ország törvényében. Ezenkívül, míg mindezek nemrégen történtek, és már évekkel azután, hogy az első királyi kegyelmet megkapta, különböző alkalmakkor, a már annyiszor említett Mikulics Sándor fiúszeretőivel, Puntare Istvánnal és Gergina Jakabbal, mind a már említett Bellec várában, mind szelnicai kúriájában, mely ugyanezen Bellec alatt található Varasd vármegyében, mind kastélyában Brukonovciban, Zágráb vármegyében, istentelen szodómiát követett el, nem félve, hogy hasonlóképp az ilyen szodomita cselekedetek elkövetői ellen az ország törvényében kiszabott büntetésbe ütközik. Ezenfelül, hogy {94} Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének idején, Mária szülésének 1654. évében, miután már az előbbi dolgok lezajlottak, valami hirtelen őrülettől ösztökélve ugyanez a Mikulics Sándor, a gyakran említett Bellec várában, mely Varasd vármegyében található, feleségét, a nemes Wuitics Borbálát (akit tudvalevőleg törvénytelen módon vett feleségül, miután első férjét, a jeles Wutkosklavics Györgyöt megölte) halálosan megsebesítette, és sebesülésében felesége nyomorúságos halállal elpusztult, nem félve attól, hogy a hűtlenségnek az ország rendelkezéseiben az efféle feleséggyilkosok ellen több helyütt szentesített büntetésébe ütközik. Ezért a fent nevezett kincstárnok feljelentőként és vádlóként azt akarja, hogy az említett Mikulics Sándor kivételes eljárással az 1650. évi iménti pozsonyi diéta rendeletében szereplő 115. különleges cikkelyének és az ország más efféle hűtlenséget elkövetők ellen hozott közrendelkezéseinek alapján bíróság elé álljon a törvény szerint, és az előbb említett ügyekben haladéktalanul elbírálást kapjon és ítéletet vegyen tőlünk, ahogy azt az ország törvénye és joga megengedi. Mivel pedig ezen cselekedetek és gaztettek ügyei, melyeket Mikulics Sándor már azután követett el, hogy előbbi bűnére kegyelmet nyert a szent császári és királyi felségtől, az említett különleges cikkely szerint általunk és a bírói szék más hites bírái által, annak az anyagnak alapján, amit a határidőig kézhez veszünk, halasztást nem tűrve és törvény szerint megtárgyalhatok és megítélhetők. Emiatt Benneteket mint buzgó barátainkat e sorokkal buzdítunk és kérünk, és az országban bírt báni jogkörünknél fogva elrendeljük, hogy a levelünket hitelesítsétek, adassátok át az említett Mikulics Sándornak, és idéztessétek be; ha valaki személyesen meg tudja találni, akkor éppenséggel rögtön ott személyesen, különben a lakhelyéről vagy a szokott tartózkodási helyéről idézze törvénybe őt, figyelmeztesse, és mondja és adja át neki a mi báni szavunk szerint, hogy ő a legközelebbi április 16-án, a már folyó 1657. évben, és a többi legközelebb következő, erre alkalmas és a szükségleteknek megfelelő ítéletmondó napokon, Varasd szabad királyi városban, amely hasonlóképp Varasd vármegyében található, amely városban tudvalevőleg alkalmasabbnak látszik a hely, személyesen, és nem csak képviselője által mindenképp jelenjék meg előttünk, és az említett fiúszeretőket, a bűntársait személyesen a jog elé állítani tartozzék, és tartsa magát ahhoz, hogy a fent leírtakról elégséges magyarázatot kell adnia, és azután az ítéletet és az igazságot tőlünk el kell fogadnia. Biztosítjuk ezenkívül ugyanőt arról, hogy akár megjelenik a fentebb írt határidőre az előbb említett módon színünk előtt, akár nem, mi a megjelenő fél követelésére azt fogjuk tenni a fentebb leírt {95} ügyekben, amit csak a jogrend előír. Ezek kifejtése, a figyelmeztetés és idézés sorja után, ahogy sikerül, az előbb írt határidőre írjatok nekünk a maga módján barátságosan.

Kiadtuk Csáktornya várunkban, az Úr 1657. évében, február hó 24. napján.

Zrínyivár csütörtök este. Az Ön barátja

G Zrini Miklosy

 

98.

 

A STÁJER RENDEKNEK

(Fordítás latinból)

[1657. március]

Kegyelmes, Nagyságos, Nagytiszteletű, Tekintetes és Méltóságos Urak, Barátaim és mindig Tisztelt Szomszédaim! Üdvözletemet küldöm és legodaadóbb szolgálataimat ajánlom.

Kegyelmes, Nagyságos, Nagytiszteletű, Tekintetes és Méltóságos Urak, bizonyos, török földön tartózkodó kémeimtől egyértelmű felvilágosítást kaptam arról, hogy a török hatalmas erőt készít elő a Velencei Köztársaság ellen, és a tengermelléki területeken, testvéreim birtokain, Buccarin és Vinodolon keresztül akar törni. Én neki ő legszentebb felsége katonáival nem adhatok segítséget; magamnak is itt a Muraközben, Csáktornyán kell maradnom, amelynek ostromára szintén hatalmas sereget készülnek állítani; jóbarátaim odafelülről megírták, hogy a mostani török követ is bizony erről beszélt Bécsben. Hogy a török ármánykodásából mi következhet az e vidékhez közel élő Kegyelmes és Nagyságos Uraságtokra, nem mulaszthattam el, hogy jelen emlékeztetőmben Uraságtokkal mint legodaadóbb szomszédokkal idejekorán ne közöljem. Bizony úgy van, hogy én már körülbelül húsz éve, mióta itteni birtokaim igazgatását kézbe vettem, minden törekvésemet, tehetségemet és költségemet, amim csak volt, mindig arra fordítottam, hogy a csáktornyai várat tökéletes végvárrá alakítsam. Ám ezt saját forrásaimból semmiképpen sem vihettem végbe, ezért, amint már eddig is, most is olyan állapotban van, hogy bizony egy mégoly kicsiny rajtaütésnek sem képes ellenállni, s még kevésbé valamely ostromnak az oly hatalmas ellenség részéről. Ilyen végszükségbe jutván, nincs más elképzelésem, mint hogy Nagyságos és Kegyelmes Uraságtokhoz folyamodjak, akik számára az említett vár eleddig védőbástyául szolgált, és {96} hozzájuk könyörögjek az erődítési munkálatokhoz szükséges segítségért és támogatásért. Legelsősorban azt kérem Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoktól, hogy a holland hadmérnököt, akit egyébiránt a tartomány szükségére fogadtak fel, mielőbb rendeljék ide, s az vizsgálja meg ennek a végső nélkülözésre jutott várnak a szükségleteit, mérlegelje, mibe kerül a várhoz vezető köves út elkészítése, milyen eszközökkel lehet kivitelezni a belső erődítési munkálatokat, s erről minden halogatás nélkül jelentve, az elvégzendő feladatokra javaslatot tegyen Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoknak. Eközben igen súlyos nélkülözést szenvedek bizonyos, itt a várban lévő ágyúk megrepedése, az ágyútalpak eltörése s más ehhez járuló hiányosságok miatt; annyira jutottak, hogy sok van közöttük, amellyel egyetlen lövést sem lehet megkísérelni. A jelenlegi vészhelyzet megköveteli, hogy ezeket újraöntsék, és minden szükséges részükben és tartozékukban kijavítsák őket. Mivel pedig én magam ezt véghezvinni képtelen vagyok, a hazának eme nyilvánvaló veszedelmében azt javaslom Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoknak, hogy gráci mesterek és iparosok segítségével gondoskodjanak az ágyúk megjavításáról: ha Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok egyetértenek vele, haladéktalanul gondoskodni fogok ezen ágyúk Grácba szállításáról. Az építkezés ügyében a mészhiány miatt semmi módon nem tudok előrelépni, ahol ugyanis rendelkezésre áll az elkészítéséhez szükséges kő, ott hiányzik a fa, ahol pedig van fa, ott nincs kő, ezért tehát állhatatosán kérem Nagyságos és Kegyelmes Uraságtokat, hogy nekem e dologban is, a Dráva és a Mura folyók biztosította úton nyújtsanak segítséget a stájer részekről. Ezen a vidéken semmiképpen sem lehet árokásó emberekhez jutni (németül Wossensteher-nek hívják őket), és mivel a falak és bástyák megerősítéséhez nagyon rájuk szorulok, ugyancsak állhatatosan kérem Nagyságos és Kegyelmes Uraságtokat, méltóztassanak ezekből is négyet küldeni számomra. Sürgetve kérek továbbá Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoktól a magyar hajdúk számára alkalmas háromszáz hosszú puskát a megfelelő méretű ólomgolyókkal, valamint ötven muskétát és ötven pikát (amiket általában feles pikának neveznek).

És mivel a városok és várak ostroma során nemcsak a keresztény, hanem a török harcosok is gyújtogatással idézik elő a végveszedelmet, s ha ezt ellenem alkalmazzák, igen aggasztó helyzetbe kerülök, kérek Nagyságos Uraságtoktól négy ércből készült, németül Wasserpumpennek nevezett, a tűz oltására alkalmas eszközt is. Maradtak még váramban, Nagyságos és Kegyelmes Uraim, különböző, {97} eltörött ágyúlövedékekből és más vasszerszámokból származó vasdarabok, amelyeknek semmi hasznát nem vehetem; ez ügyben is Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok kegyes engedelmére várakozom, hogy ezeket a stájer vidék vasolvasztó műhelyeiben be lehessen cserélni és ennek a várnak szükséges megerősítésére lehessen felhasználni. Az ólom, a lőpor, a kanócok és más egyéb, a várvédelemhez szükséges felszerelés szállítását, valamint a németül Pixenmeisternek mondott tűzmesterek iderendelését illetően (beosztottjaikat nem számítva legalább nyolcra lesz szükség belőlük) egyelőre semmilyen igényt nem terjesztek elő, csak azért könyörgök, Nagyságos és Kegyelmes Urak: a haza és a nyomorult kereszténység iránti szeretetüket oda irányozzák, hogy Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok révén magam is, aki végszükségre jutottam, segítségben részesülhessek, s így azt a legkevesebb tízezer forint summát, amely a köves út elkészítésére, a falak és a bástyák megerősítésére, valamint más, a védelemhez nélkülözhetetlen eszközök beszerzésére kívánatos, ne vonakodjanak megbízottam, Johannes Fabri által kezemhez juttatni, és a fentebb elősorolt igényeimnek eleget tenni. Ha ezekben bírom Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok kedvezését, bizonyosan meggyőződnek majd felőle, hogy minden vagyonomat, erőmet, tehetségemet és véremet is, miként azt jóemlékezetű őseim is tették, nem mulasztom el a kereszténység védelmére latba vetni. Ám ha ezzel a csekély katonasággal, amellyel ténylegesen rendelkezem és amellyel majd rendelkezni fogok, kevésbé tudom majd a nyílt mezőn a végsőkig küzdve, visszaverni a török erőket, nem gondolhatom el, miképpen húzódjak vissza és kíséreljem meg a végső védekezést Csáktornya várában olyan feltételek között, amilyenek most uralkodnak benne. Tehát lássák be, Nagyságos és Kegyelmes Urak, és buzgón vegyék szívükre, hogy amit most néhány ezer forinttal végbe lehet vinni, azt a jövőben nem lesz mód sok millióval sem a korábbi állapotba visszaállítani, s csupán két, legfeljebb három hónap áll előttünk, míg az ily hatalmas ellenséggel szemben segítségnyújtásra nyílik lehetőség, s ez idő alatt többet lehet mulasztani, mint amit évek hosszú során át mulasztottunk. Én bizony nem esem annak bűnébe Isten és ember előtt, hogy idejekorán nem figyelmeztettem Nagyságos és Kegyelmes Uraságtokat. Mindezek felől elvárom Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok kedvező válaszát.

Ugyanazon Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoknak szolgája, barátja és odaadó szomszédja

Nicolaus Comes a Zrinio

 

{98} 99.

 

BATTHYÁNY ÁDÁMNAK

[1657. április 2. után]

Szolgálok Kegyelmednek mint jóakaró Uramnak Bátyámnak. Meg nem mondhatom Kegyelmednek, édes Bátyám Uram, mely nagy szüvem fájdalmával értettem halálát mi kegyelmes urunknak, koronás királyunknak, mely micsodás gonosz consequentiát hoz az egész köröszténségre, maga is megitílheti Kegyelmed, semmi jót bizony nem várhatunk. Az velencések harca penig bizon keserű volt, mert több 3 ezer embereknél veszett, ím, mast jüve levelem Constantinápolbul az residenstül, hogy hatezer tatárt küldtek az törökök, bizonyosan azt is velencések ellen, mondják, de félek rajta, hogy annak szüne alatt több is leszen, és minekünk is jut benne. Azt is Kegyelmednek bizonyosan írhatom, hogy az törökök Csicsót akarták megépíteni, nem tudom mast vannak-e még abban az szándékban. Isten tartsa Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben, édes Bátyám Uram.

Az Kegyelmednek szolgája s öccse

G Zrini Miklos

Fogadj Isten Kegyelmednek az szép könyveket édes Bátyám Uram.

 

100.

 

I. LIPÓTNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1657. október 14.

Szent Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram!

Egész lelkemmel kívánnám, hogy ne kelljen annyiszor háborgatnom Felségedet a posavaiak kellemetlen ügyével, de mindkét fél annyira megkötötte magát makacsságában, hogy bizonyosan hiszem, én már semmire nem megyek velük. Felséged akaratából felszólítottam Erdődy György grófot, hogy ne késlekedjék kezembe adni Nikola Babicsot, ám ő, nem tudom miféle megfontolástól vezérelve, azt felelte, semmiképpen nem tesz eleget a felszólításnak; e tárgyban írott levelét mellékelten megküldöm Felségednek. Mégis úgy tűnik, sosem volt könnyebb elsimítani az ügyet, mint most: a parasztoktól ugyanis biztosítékot kaptam, hogy alávetik magukat a {99} bizottság határozatainak, amennyiben Babics visszanyeri szabadságát, akiről én magam is – megfelelő eskütétel és biztosíték ellenében – úgy döntöttem, hogy szabadon kell bocsátani. Ezekről kívántam a legalázatosabban tudósítani Felségedet, akinek hosszú, boldog uralkodást kívánok.

Kelt Csáktornyán, 1657. október 14-én.

Szent Felséged legalázatosabb alattvalója

Comes Nicolaus a Zrin

 

101.

 

PETRETICS PÉTERNEK (?)

(Fordítás latinból)

1657. december 7.

Főtisztelendő Uram, Igen Tisztelt Atyám! Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom.

Őfelsége legkegyelmesebb és különleges levelében tájékoztatást kíván arról, hogy ha valamilyen ínség következnék be, milyen intézkedés vagy segítség lehetséges ebben az országban a gabonáról. Mivel pedig most beteg állapotban magam nem tudok elegendőképpen eljárni ebben az ügyben, nagy szeretettel kérem Főtisztelendőségedet, maga mellé vévén néhány tekintélyesebb és közelebbi szomszédot, akit lehet, szíveskedjék sürgősen és komolyan kézbe venni az ügyet, és nekem a legpontosabban megírni, milyen törvényes intézkedés és segítségnyújtás válik lehetségessé a gabonára nézve, ha az említett ínség bekövetkeznék, és ezt mielőbb végezze el, mert ő szent királyi felsége is kegyesen megparancsolta, hogy sürgősen tegyek jelentést neki. Bízom benne, hogy Főtisztelendőséged megteszi ezt a szívességet. A csatolt levelet visszaküldöm, s kívánom, éljen soká jó egészségben.

Maradok igen tisztelő fia

Co Nic a Zrin

Csáktornya, 1657. december 7.

 

{100} 102.

 

RUCSICS JÁNOSNAK

(Fordítás latinból)

[1657.]

Nemzetes Uram, Kedves Barátom!

Ritkán írok, hogy levelem annál szívesebben látott legyen; ezt pedig Uraságodtól tanultam. Vajon melyikünknek van több mentsége? De ha másnak nem is, mentségnek jó a köszvény. Én nem mentegetem magamat mással, csak a lustasággal. Ha szolgálhatnék, használhatnék, segíthetnék, a lustaság nem tartana vissza, és meglátja, hogyha élni akar fölajánlkozásommal, sohasem fog nekem hiába parancsolni. Azt akarja tudni, hogy vagyok? Irigyeim szégyenére és megszégyenítésére, jól; sőt, ez csak még elégedettebbé tesz. Uraságodnak is hasonló szerencsét kívánok.

Mégsem vagyok tökéletesen boldog, mivelhogy néhány rosszakaróm vádol engem, s Isten a tanúm, ártatlanul. De hát valaha azért mentek az emberek a Gondviselés templomába, hogy hálát adjanak az Istennek azért, mert a békák nem tudnak harapni, különben minden lépésen harcolni kellene velük és páncélban járhatnánk. Ez az én vigasztalásom; jó fülem van a hallásra, lelkemben béketűrő és szellememben körültekintő vagyok. Bizony kifakadtam volna, ha ezek nem tartottak volna vissza.

A mi Patacsics Miklósunk valamilyen követségben jön hozzám. Nem hittem, hogy olyan kevés bátorság van benne, hogy engedi erre kényszeríttetni magát. Meg kellett volna mutatnia, hogy a barátom. Mi baja történt volna, ha kereken visszautasítja? Nem azt sajnálom, hogy elvállalta ezt, hanem hogy engedett a kényszernek. Azt mondja, hogy a megye tagjai közül való volt, akiért közbenjárt, de én azt mondom, nincsen-e a tisztességes testnek szemérmetlen tagja? Az egyszeri megcsonkított róka is rá akarta beszélni a többieket: vágassák le a farkukat.

A megyegyűlés után egy emberemet megverték és megsebesítették, mert ahol dörög, ott villámlik is; de bizony nevetséges az olyan bosszúállás, amely a szamarat éri ura helyett. Lám, a gyűlésezés és tanácskozás eredménye! Valóban megbotránkoztatott Gorup úrnak, ennek a különben értelmes embernek a cselekedete és tanácsa, akit barátomnak tartottam. De hát kinek bocsássunk meg, ha nem a barátaink eltévelyedésének? Ha Vadicz és hasonlók kiabálnak, megtiszteltetésnek veszem, hiszen rossz, ha a rosszak dicsérnek bennünket.

{101} Itt igazán kevés bajom van. Bizony enyhébb az Isten keze, mint a jégeső, amely körös-körül másokat tönkretett, és bár engemet sem hagyott sértetlenül, mégis fölajánlom Uraságodnak a termésemből, amire csak szüksége van. Kérem Uraságodat, legyen az én követem főtisztelendő atyámnál, és mondja az én nevemben, hogy szívesen véget vetek a határainkat illető vitának, s nemcsak az ő szent lelkiismeretét bátorkodom bírául hívni, hanem bármely más becsületes emberét is. Mégis tudom, hogy ha annyira megismerné az ügyet, mint én, nem parancsolna nekem olyan szolgálatokat, amelyek nem sok hasznára lesznek őfőtisztelendőségének, nekem pedig károsak; de nem is méltányosak, és mint mondottam, az ő szent lelkiismeretére apellálok.

Ó jaj, mennyire megverték a lengyelek a fejedelmet, aki nemcsak nevében, hanem sorsában is a rákot példázza. Mekkora gyalázatja támadt belőle nemzetünknek! Megalázó békére kényszerítették, Krakkót visszavették. Úgy látszik, a végzet annyi előkészület után gombát nevelt itt, mely születik és elpusztul egy éjjel. A svéd dühöng a dán ellen és alighanem fölül is kerekedik, már ez is félelmes nekünk. A francia győz Belgiumban, s eltérően Milánó esetétől, nagyobb horderejű ügy, ha a Német Birodalmat fenyegeti. Vajha ezek a harcok, az árvizek, a betegségek és jégverések ne lennének előjelei valamiféle nagy romlásnak, amely minket is pusztulással fenyeget!

De hogy van a mi Patacsics Péterünk? mondja neki, hogy éljen jó egészségben, ha azt akarja, hogy neki szolgáljak és őt szeressem. De már nagyon is hosszadalmas voltam, mivelhogy ritkán írok. Így tesznek a fösvény emberek is, mikor lakomát rendeznek egyszer – s mindenkorra. Ám én nem vagyok efféle: gyakrabban írok majd, ha úgy kívánja, és lesz valami hírem. Boldogan éljen, s hozzám szeretettel légyen, mert én is szívből szeretem és vagyok

Nemzetes Uramnak odaadó és igaz barátja

Comes N a Zrin

Ui. Mikulics saját gonoszságába akar belehalni; olyan mint a kígyó, amely ha a fejét szétzúzzák, farkából szórja a mérget; íme bizonyságot teszek róla: hazudik.

 

{102} 103.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás horvátból)

Turnisa, 1658. február 2.

Főtisztelendő Uram, Igen Tisztelt Barátaim! Üdvözletemet és szolgálataim készséges ajánlását.

Megértettük, hogy a Kegyelmetek jobbágyaival való megegyezés jó úton halad és talán már azóta be is fejeződött. Azért Kegyelmeteket meg akartuk keresni, hogy ezeket az említett embereit ne vonja meg tőlünk egy portyázásra, s amennyit csak adni tud – gyalogosokat – a mostani hónap 13. napjára, útravalóval megjelenjenek az én verboveci birtokom körül. Ezt a szívességet Kegyelmeteknek más alkalommal viszonozni fogjuk. Az Isten tartsa meg Kegyelmeteket egészségben és boldogságban.

Kegyelmetek szolgálatra kész barátja

C Nic a Zri

 

104.

 

A MAGYAR KAMARÁNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1658. június 23.

Tekintetes és Méltóságos Uram valamint Nemzetes Uraim, Igen Tisztelt Barátaim! Üdvözletemet és szolgálataimnak ajánlását.

Megkaptam Méltóságod és Kegyelmetek levelét, amelyből megértettem szándékukat, őfelsége mellékelt leveléből pedig a kegyes megbízatást, de mivel Stefanec község ügyében, amelyet a jeles Guzics Miklós a nádor úrtól nyert, közbejöttek bizonyos okok, amelyeket úgy vélem, őfelségének tájékoztatásként meg kell írnom a báni karhatalom alkalmazása előtt, Méltóságodnak valamint Kegyelmeteknek jelen levelemhez csatolva meg akartam küldeni, bízva abban, hogy a karhatalom felfüggesztését őfelsége döntéséig helyeselni fogják. Egyébként kívánom, éljenek jó egészségben.

Kegyelmeteknek jóakaró, szolgálatra készséges barátja

C Nic a Zrin

 

{103} 105.

 

RUCSICS JÁNOSNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1658. június 28.

Nemzetes és Szeretett Uram!

A bűnösök reménysége szertefoszlott. Isten nemcsak egészségemet adta vissza, hanem meg is vigasztalt a törökök szétzavarásával. Közeledik a magyar országgyűlés, amelynek veleje, vagy tárgya, ha nem csalódom, teljesen Erdély ügye. Íme, amit én tudhatok, mellékelten küldöm, kérem, küldje vissza mielőbb. Az annyit híresztelt béke még bizonytalan, pedig már annyi idő alatt megszilárdulhatott volna, ha a nagyoknak annyira fontos lenne a szabadság, mint a bosszú. Én nem tudom elhatározni magamat a pozsonyi útra, mert ott mindig csak bosszúságot szereztem magamnak nagy áron. Mégis elmegyek, ha azt látom, hogy csak valamicskét is tudok szolgálni hazámnak. Isten veled, legkedvesebb Barátom és szeress engem úgy, amint én Téged, mert vagyok

Nagyságod odaadó barátja

Comes Nicolaus a Zrin

Csáktornya, június 28.

Ui. Talán úgy vélekedik Uraságod az én levelemről, miképpen az angolok a kanári-szigeti borról. Ez akkor lesz a legfinomabb, ha átviszik, meg visszahozzák az egyenlítő vonalán, egyébként csak közönséges. Ugyanígy van a dolog az én levelemmel, amelyet ismét kér, hogy küldjék vissza. Hasonló ez: talán csak nyer valamit, valahányszor áthalad Bélán. Egyébként az országgyűlés időpontjáról semmit sem tudok, de alig hiszem, hogy elmaradna, olyan buzgalommal hirdették ki.

 

106.

 

RUCSICS JÁNOSNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, [1658.] augusztus 24.

Nemzetes Uram, Legkedvesebb Barátom!

Keserűen bánt velem a szerencse. Egyforma értékű csereként: megsegített a törökkel szemben, de elvette szeretett leányomat, és fiamra is ugyanezt a végzetet várom, mert végtelenül gyönge. Ha {104} azért teszik ezt az égiek, hogy a dicsőség örökkévalósága pótolja az utód hiányát, nem fogok bánkódni, mert szabadabb is leszek, és egészen az Isten és a haza szolgálatának szentelhetem magamat!

Íme, barátom, a békétlenség Mammonjából egy kis ajándékot küldök neked. Egy kanizsai törököt, akit az imént fogtunk el. Nem nagy ajándék ugyan, de valamire talán lehet használni a ház körül.

Imre gróf nem téved, hanem hazudik, mert másképpen tudja a dolgot, mint ahogy mondja. Azok az oklevelek nem az Erdődy család ellen irányulnak, hanem a Széchy család ellen, a hozomány tárgyában. Ezek nem maradhatnak titokban, majd kiderül, melyikünk mondott igazat.

Nevetséges, hogy én a váradi kapitányságra törekedném, azért mert Erdélyben olyan a helyzet, hogy csak ezen a módon lehet segíteni, vagy pedig azért, mert én olyan esztelen vagyok, hogy egészségesen a bélpoklosok közé kívánkozom. Bizony recsegve-ropogva omlik össze Erdély, és én Senecával mondom: ha egyszer Isten elkezdi sújtani a szerencséseket, gyorsan végez velük. Egyébként Vitnyédyt jó embernek ismerem és többre tartom a jóhiszemű lutheránust, mint a rosszhiszemű katolikust. Aki egyszer megégette magát, fél a tűztől, a jó Imre gróf is megint aggódik. Én pedig nem makacsságból maradtam itt, hanem azért kellett távol maradnom a megyegyűléstől, mert Isten ezt a csapást mérte családomra. Mondjanak az irigyek, amit akarnak. A károlyvárosi főkapitány segítséget kér tőlem. Ha a szükség úgy kívánja, hűségesen magam megyek embereimmel, de nem hiszem, hogy ebben az évben szükség lesz erre. Addig, amennyire tudom, én foglalom le szomszédaimat. Isten vele!

Csáktornya, augusztus 24.

Nemzetes Uramnak odaadó barátja

Comes Nicol a Zrin

 

107.

 

AZ UDVARI HADITANÁCSNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1658. szeptember 1.

Kegyelmes és Méltóságos Urak!

Az elmúlt héten, és ezen is veszem Nagyságtok leveleit, amelyekben nekem a Fehérvár alatt tett rajtaütésről írnak. Előbb nem tudtam válaszolni, mert láz vett le lábamról. Már röviden azt mondom, hogy én erről a dologról semmi más biztosat nem tudok, mint {105} hogy az én katonáim közül senki sem volt ott. Ami azt a pontot illeti, ahol azt mondják, hogy én a velenceieknek ígéretet tettem arra, hogy meg fogom akadályozni a török áthaladását, tudhatják Nagyságtok, hogy azon köztársaság ítélőképessége sem csekély annyira, hogy ilyen nagy teljesítményt várjanak tőlem, és én sem ismerem magamat annyira kevéssé, hogy azt merészeljem megígérni, ami meghaladja erőimet. Továbbá a köztársaságnak küldött foglyokról azt mondom, hogy számos alkalommal küldöttem mind azt megelőzően, mind két hónapja bizonyos számú rabot, akik evezősnek alkalmasnak látszottak, sőt másokat is készen tartok, akiket a velenceieknek szándékozok küldeni, és nem tudom, miért tennék rosszat ezzel, hiszen az ilyen ügyletekkel kapcsolatban őfelségének, legkegyelmesebb urunknak semmiféle tiltása sincsen, s hogy ebben a tekintetben méltó szükség lenne a keresztényi szeretetre. És hogy Nagyságotok mindezeket biztosabban tudják, íme, mellékelem a fenséges dózse írását, amelyet nekem küldött. Ezt kérem visszajuttatni. Isten Nagyságotokat hosszú évekig szerencsésen tartsa meg.

Kelt Csáktornyán, 1658. szeptember hó első napján.

Nagyságotok legkészségesebb szolgája

C Nic a Zrin

 

108.

 

GIOVANNI PESARÓNAK

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, 1658. szeptember 12.

Fenséges Fejedelem!

Fenséged legnagyobb jóságáért, mellyel csekély ajándékunkat fogadni méltóztatott, és amelyet kegyes fejedelmi levelével szíveskedett bizonyítani és engem megtisztelni, amíg csak élek, roppantul hálás leszek. Most pedig, kívánván megbizonyítani a Fenséges Köztársaság iránt való további odaadásomat, ismét küldök néhány embert, aki alkalmas evezősnek. Továbbra is minden adandó alkalommal bizonyságát fogom adni, hogy vagyok a Fenséges Köztársaságnak és Fenségednek alázatos szolgája.

Csáktornya, 1658. szeptember 12.

C Nicolaus a Zrin

 

{106} 109.

 

LIPPAY GYÖRGYNEK

[1658. október 23.]

Tekintetes, Nagyságos és Méltóságos Esztergomi Érsek! Nagyságodnak, mint Uramnak Apámnak ajánlom fiúi engedelmes szolgálatomat.

Ide érkezvén, az soproni tanács keserves panasszal jelenté, az melyrül Bécsben is informáltak volt, minemő törvéntelen processust indíttattak az ő kegyelmek plebánusa neve alatt az vármegye viceispánjával azon törvéntelenségnek fautori, az mint maga azon viceispán megvallotta, mely directe contra articulos in negotio religionis conditos et diplomata regia vadnak, és arra nézve őfölségének ezen dologban beadott informatiójokat commendáltam alázatosan; úgy értem, őfölsége parancsolatot determinált ellenek, hogy azon törvéntelenség executióban vétessék, az mely jó igazsággal, ha vagyon valami ereje és tekénteti törvényünknek, mint lehessen, hagyom Nagyságod bölcs itéletire, holott ha az viceispán sine deputatis commissariis iuxta articulum 14. anni 1647. nem lehet bírája ezen dolognak, minden cselekedetek hiúság és haszontalanság. Az mint beszéllik, nem törődnek az dolgon, ha suis modis abiudicáltatik tűlök, nem tehetnek róla, de sajnálják az törvéntelenséget, hogy egy viceispán ily újságot merészel az írott törvény s az diplomák ellen kezdeni, az melynek minemő sequelái lettek ezelőtt, mindnyájan említjük, minemők lehetnek, Isten tudja.

Nagyságos Uram, még az pogányoknak is tartozunk megállanunk fogadásunkat, mennyével inkább keresztyén felebarátinknak, és ha szabados országunkban remováljuk az igazságot és törvént, quid est futurum regnum nostrum iuxta B. Augustinum, nisi publicum latrocinium, félő, hogy az Istennek látogatásábul, az mely íme ajtaink előtt, ő szent fölsége el ne vegye országunkat, és az sok törvéntelenségekért másra ne transferálja.

Mivel ezen dolog Nagyságod eleiben megyen, az őfölsége kegyelmes akaratjábul, kérem fiúi engedelmességgel Nagyságodat, meggondolván, hogy ezen dolog, noha mast az tanács ellen vagyon, az egész evangelicusokat concernálja, írott törvényünk szerint relegálja ad suos iudices et ordinarium processum, hadd dicsekedjenek, hogy interpositiómnak az írott törvény mellett volt Nagyságod előtt érdemes tekinteti, s én is azzal, hogy nem volt Nagyságod másak törvéntelen cselekedetinek ő hozzájok hasonló segétője. Nem kételkedem, méltóságos tiszti is azt hozván magával, Nagyságod az {107} törvéntelenséget ezúttal is authoritásaval […] ha másért nem, vagy csak az magunk […] tartásáért az evangelicus atyánkfiaival. Ez egynéhány szót íratta velem az Nagyságodhoz való kötelességem, az tovább történendő törvéntelenségnek eltávoztatásáért, az melyeket, mivel Nagyságod énnálamnál inkább tud, mégis hagyom bölcs ítéletire és directiójára. Tartsa Isten Nagyságodat kedves jó egészségben.

 

110.

 

RUCSICS JÁNOSNAK

(Fordítás latinból)

[1658. december]

Nemzetes Uram, Kitűnő Barátom!

Viszonzom üdvözletedet és magam is megismétlem szavaidat, melyeket szerető jókívánságokkal telve küldtél nekem: őrizzenek és jutalmazzanak meg téged az istenek, Kedves Barátom Uram! Nekem (hogy röviden szóljak) sikerült eljutnom Corinthusba. Láttam az új királyt, az új udvart, az új minisztereket, tehát mindent, ami első tekintetre újnak látszik, de annak, aki a király bölcsessége szerint jobban a dolgok mélyére néz, az látja, hogy bizony semmi sem új a nap alatt. Mások ugyan az emberek, mások a nevek, más a dolgok köntöse, de a szokás ugyanaz. Ugyanaz a halogatás, ugyanaz a békességre vágyás – ha mégoly dicstelen is, ugyanaz; sőt a tétlenségnek is, hogy úgy mondjam, ugyanaz a régi és az okos megfigyelő előtt könnyen feltáruló bálványozása maradt meg. Bárcsak nagyszerű királyunknak – amint ehhez illő testében hősi lelke van, és úgy látszik, neve is ezt jelképezi – lennének a miniszterei is oroszlánszívűek. Talán nem panaszkodnánk most a szerencsétlen Magyarországgal együtt, hogy elveszett az ország karja, Pannónia jobbja, sőt, a keresztény országok pajzsa: Erdély. Azt mondtam; elveszett, mert nem sok hiányzik abból, hogy úgy legyen. Földúlt városokat, templomokat látni ott; a fejedelmi méltóság meggyalázva, a két Rákóczi, apa és fia letéve, helyükön két árnyék-alak: előbb Rhédey, most Barcsay, a nép szolgaságba hurcolva. De ha – Seneca szavai szerint – még mindig nincs a szerencsétlenség legmélyén, aki számba tudja venni nyomorúságait, Erdély bizony a legszerencsétlenebb, mert megszámlálhatatlan csapás érte; és ha van a végtelenben még legutolsó is, akkor az a legutolsó és a legnagyobb, hogy a megmenekülésre semmi reménye. Van, aki akarna segíteni rajta, {108} ha tudna; van, aki tudna, ha akarna; de olyan, aki akarna is, meg tudna is, bizony nincsen. Sőt még többet mondok: van aki nem kesereg ezen a romláson, nem gyászol. Aki a hajó farában ül, nem rémül meg a hajó orrában ülőnek elmerülésétől, ha gyűlöli őt. Azt mondja, most már szívesebben pusztul el ő is, csak a másik előzze meg. Van, aki gyönyörködik ebben a tűzvészben, mert melegedhetik mellette. Bizony nem beszélek álmokat, csak paradoxonokat mondok, mert másként nem lehet tollal leírni. Vajon istentelenséggel vádolnának, ha Lucanusszal azt mondanám: óh istenek, amikor ti elhatároztátok, hogy mi elvesszünk, akkor bűnül rójátok föl tévedéseinket? De mivelhogy csak a kis gondok hangosak, a nagyok hallgatnak, én is elnémulok, más tárgyra térek és új lapot kezdek.

Bosszankodjék, lármázzon, kiabáljon csak a szégyen, nem zavarja meg a becsületet. Az igazság az idő leánya, a szégyen a hazugságé. Az Isten vagy véget vet neki vagy pórázra fogja. Megértem, hogy ez az Isten vesszeje és botja, amellyel bűneimért büntet; mint ilyet tisztelem és megcsókolom. Úgy gyötör engem, mint a magam férge, próbára teszi erőmet és béketűrésemet. Ilyen volt az, amely elpusztította Jónás próféta árnyékot adó növényét. Állj mellettem, Istenem, és adj nekem hosszú, kitartó türelmet, vess zabolát haragomra, nehogy a Te haragodba essem.

Martianezről semmit sem tudok. Egyesek azt írják, elhatároztatott, hogy nekem adják. A többiek semmit sem tudnak erről. Így nem aggódom, ha az ellenkező történik is. De mégsem mondok le a magam javáról, hanem csöndben dolgozom, hogy elérjem. Én magam nem tettem róla említést az udvarban, és más mégoly csekély követelésem sem volt, azért elégedetten távoztam onnét. Jobban megbecsültek, mint máskor, meghívtak a titkos tanácskozásokra. A füst megelőzi a tüzet, de az még kérdéses, hogy ez a tűz melegít-e valamikor engem.

Az év a vége felé jár, új hírem nincsen. A svéd abbahagyta Koppenhága ostromát; nem tudni, félelemből-e vagy azért, mert a hollandokkal akar megütközni, akik segítséget hoznak. Erdélyben török sereg van tatárokkal, nem másért, minthogy ezen a télen át megtartsák, amit szereztek. Tehát azt következtethetjük, hogy nagyobb sereg tér majd vissza, hogy tovább szője a megkezdett szövetet. A nagyvezért fölakasztották Bizáncban, és főpapjuk, a mufti, az ázsiai lázadás lecsendesítésére ment; de azért marad még kutya, hogy fölnyalja Erdély és Magyarország vérét. De lám, nem pirult-e meg az erdélyi tűznél a mi primásunk is? Rák lett hát belőle. Hallottam, hogy erről suttognak, de még nem nyilvános a dolog. Tőlem {109} ugyan lehet boldog és szerencsés, amíg szilárd sarkpont lesz, amilyen kell az egyház és országunk számára.

Panaszkodom Neked, Nemzetes Uram, testvéremre, akit annyira szeretek. Nem is ír nekem, aki pedig írok neki; azt sem tudja, megvagyok-e. Szidd meg őt, az Isten áldjon meg! Mert bár én sem vagyok szorgalmas levélíró, mégis írok neki gyakran. Elhatároztam, hogy a közelgő karácsonyi ünnepeken Zágrábban leszek. Bárcsak zavartalanul elrendezhetném ezt! Nagyságod odaadó barátja

Comes Nicolaus a Zrin

 

111.

 

RUCSICS JÁNOSNAK

(Fordítás latinból)

[1658.]

Nemzetes Uram, Kitűnő és Legkedvesebb Barátom!

Hálás köszönet Uraságod kíváncsiságáért, mert ennek köszönhetem levelének vigasztaló sorait. Tőlem kérdi, igazak-e a hírek, én pedig másoktól. De egyikünk sem lesz kielégítve, mert keveset tudok, s így keveset is írhatok, és semmit sem tudok megerősíteni.

Ebben az órában kaptam testvérem levelét, melyet mellékelten küldök sógorasszonyomnak, hogy olvassa el, és azután lepecsételve adja vissza hozójának, hogy továbbmenjen.

Nem csoda, hogy a barbároknak megnőtt a vágyuk Erdély leigázására, hiszen a széltől kidöntött fához a gyerekek is odafutnak, hogy ágait összeszedjék. Bizony, ha Isten elkezdi sújtani a szerencséseket, gyorsan végez velük.

Csodálkozom azonban, hogy a török egyszerre két háborúba kezd. Ilyesmiről nem tud történelmük, és vallásuk sem engedi, meg a józan politika se javallja. Lehet, hogy ezt az erdélyi ügyet nem nevezi háborúnak, s azt reméli és képzeli, hogy nagyravágyását kénye-kedve szerint és veszedelem nélkül kielégítheti. A budai vezér még ott van Szolnoknál, az a megbízatása, hogy hozza el a fejedelem fejét. Az okosabbak mégis azt mondják, hogy könnyű lenne véget vetni ennek a fölfordulásnak, ha Rákóczi koncot dobna a cerberusnak, akár aranyat, akár várakat. De ó jaj, már a szomszédban ég Ucalegon háza, és szerencsétlenül állnak a mi dolgaink. Vagy ne fogadtunk volna semmit a dánoknak, vagy tartottuk volna meg ígéretünket; akkor most a szeplőtlenül megőrzött hűség tekintélyével {110} támogathatnánk Erdélynek dőlni készülő fáját, amely minket is magával ránt a romlásba. Ám most hogyan kívánhatnánk azt, hogy higgyenek nekünk? Isteni csodával jöjjön valaki segítségünkre, különben bizonyos, hogy veszve vagyunk.

A mi kicsiny seregünk – talán ötezer katona – a Duna komáromi szigetén vonta meg magát. Jelentheti-e ez a háború elkerülését? jelenthet-e segítségnyújtást? Attól félek, a gyöngeségnek ez a megmutatása felnyitja az ellenség szemét, amely eddig is alaptalanul félt a mi erőnktől. Bizony okosan szólt, aki a békére vágyónak azt mondta: tégy úgy, mintha háborúra készülnél. De nehogy a királyok dolgát érintve kihágjak saját körömből, inkább sóhajtva elhallgatok.

A birodalom ügyeit testvéremnek erről szóló leveléből érti meg. Azt mondják, Málta szigetét földrengés rázta meg. Ha ez igaz, nem tudom, foglalkozik-e vele a mi teológiánk, miért éri szerencsétlen sors a jókat.

Azoknak a tógás bíráknak az ítéletét Hannibálról könnyen elviselem, mert ha dicsőséges dolog dicső embertől kapni dicséretet, éppen úgy nem kívánatos a hitvány ember dicsérete. Nekem más a meggyőződésem, mert tudom, hogy nem utolsó horvát vagyok, méghozzá Zrínyi. Ember vagyok ugyan, azért tehát nem hiba nélkül, de az ő ítéletükben azt tartom a legtöbbre, hogy nem vagyok napraforgó, nap után járó fű, avagy pap után járó fű.

Bárcsak meghallgatna engem is a királyom, bizony, kérkedés nélkül azt mondanám neki, amit Aiax: elég volt a szavakból, lássuk a cselekedeteket! Hogy itt tespedek, annak nem én vagyok az oka, hanem a század gonoszsága és az ilyen emberek ítélete. Ha elég az akarat, akkor nekem megvan az érdemem. De te, hársfa, fák leghitványabbika és leghaszontalanabbja, mivel dicsekszel szent árnyékodon kívül? Ó, a tigrisektől és fenevadaktól támogatott oszlopok, megértek rá, hogy egy Sámson ledöntse őket! Mert a hazát nem támasztják, hanem terhelik, nem díszítik, hanem meggyalázzák, nem oltárhoz, hanem akasztófához hasonlítanak. Így kell beszélnem a nemzetedről? De lám, tévedek, hiszen te nem vagy magyar, mi nem vagyunk a te nemzeted. Tudom ki vagy, származásodat és dicső őseidet bemutatja régi időkről tanúskodó szerzőnk, Bonfini, könyvének 552. lapján a 20. és a 449. lapon a 30. számú fejezetben. De előadja újabb történelmünk kiváló és igaz szavú tanúságtevője, Istvánffy is, a 822. lapon, a 10. szakaszban. Milyen jól talál a Szentlélek szava: „a gonoszok gonosz atyjukra panaszkodnak, mert miatta vannak gyalázatban”.

{111} Gondolom, Rucsics uram mosolyog majd, ha olvassa, mennyire elragadtatom magam. De vegye figyelembe, hogy nem a magánügyeimmel, hanem közügyekkel traktálom. És amiként a babér nem ég pattogás nélkül, a jó ember sem viselheti békével, ha rágalmazzák. Még így is sokkal adósom az az alak, ha rébuszokban beszélek róla, holott bizony megérdemelné, hogy fennszóval nevén nevezzék, és kiebrudalják a színről; de ezt másokra hagyom. Amit Uraságod a martianezi birtokról ír, örömmel vettem, és igaz barát tanácsát és javaslatát ismertem fel benne. Mások az elmúlt napokban nem ilyen tanácsot adtak, hanem Imre gróf szomszédságával ijesztgettek, aki állítólag maga is meg akarja venni Martianezt. Én azonban Pelopidasz, görög vezér szavával feleltem meg nekik. Ő ugyanis, mikor egyszer seregét hegyszorosok között vezette, és egy katonája e szavakkal rohant hozzá: „Ó, Pelopidasz, az ellenség kezébe esünk!”, rendületlenül így válaszolt: „Ellenkezőleg: ők esnek ami kezünkbe!” Tehát ha ilyen szomszédságba jutok Imre gróffal, majd meglátjuk, ki esik a másik kezébe. Ismét birtokokról tárgyalok, de óvatosabban, mint azelőtt, mert aki egyszer megégette magát, fél a tűztől. Jóllehet, én nem esztelenségből égettem meg magam; bírom a király szavát és ígéretét, az majd megmenekít a bajból, s hogy tévedtem, nem szégyellem.

Mi itt, kedves Rucsics uram, jól találjuk magunkat és vígan vagyunk, mert az Úr Isten gyakran engedi látnunk a török szégyenét. Katonáim pünkösd másnapján elhajtottak háromszáz marhát a kanizsai törökől, azelőtt meg néhány igen nagy nevű vezérüket fogták el, köztük Ibrahim agát, akiért a mi öreg Bocskainkat cseréltük ki. Mit szólnak majd ehhez német uraimék? Kétségkívül én leszek az oka mindennek. Sok mindent fölhozhatnék ez ellen – ám már így is túl hosszúra fogtam a szót. A stájerországi tanácskozás ide mellékelt iratait, kérem, adja át a főtisztelendő atyának (akit nevemben is üdvözöljön a legkészségesebben), és írja meg nekem a saját véleményét is. Isten éltesse, engem pedig szeressen, mert úgy szeressen engem az Isten, hogy én szeretem Kegyelmedet és vagyok Uraságodnak odaadó barátja

Comes Nicolaus a Zrin

 

{112} 112.

 

ERDŐDY IMRÉNEK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1659. április 1.

Nagyságos Gróf Úr, Nagyrabecsült Atyámfia! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom.

Mivelhogy a tisztelendő zágrábi káptalan sziszeki lázadó parasztjainak féktelen vakmerőségükben eszük ágában sincs, hogy annyi figyelmeztetésre s a hajdani boldog emlékezetű III. Ferdinánd és mostani kegyelmes urunk, császárunk kegyes parancsára tartott különböző tárgyalások után észre térjenek, és megadják földesuraiknak a köteles szolgálatokat, sőt nyilvánvaló, hogy vakmerő törekvésük az ország veszedelmére napról-napra fokozódik, és mivel nem tűrik, hogy békésebb eszközökkel szorítsák őket engedelmességre, szükségesnek látjuk, hogy ő legszentebb felsége rendelkezése szerint szigorúbb módon, vagyis fegyverrel kényszerítsük őket az uraik iránti engedelmességre. Ezért a Varasd szabad királyi városban tartott országgyűlésen hozott törvények alapján általános felkelést hirdetünk az ország karainak és rendjeinek folyó április hó 7-re a Túrmezőre. Megkeressük tehát Uraságodat ezen levelünkkel, és báni hatalmunknál fogva komolyan meghagyjuk, hogy a fent megjelölt időben és helyen személyesen, saját jól felfegyverzett embereivel együtt, a törvénycikkben megállapított számban, jelenjék meg. További rendelkezésünket majd ott veszi kézhez. Egyébként kívánjuk Uraságodnak, éljen boldogul.

Kelt Csáktornya várunkban, 1659. április l-jén.

Nagyságos Uraságodnak szolgálatra kész atyjafia

C Nic a Zrin Banus

Ui. Ha a nevezett lázadók ügyét elintéztük, Uraságod bizonyos legyen abban, hogy minden módon rajta leszünk azon, hogy saját lázadóinak ügye is jó véget érjen.

 

{113} 113.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1659. április 7.

Igen Tisztelt Főtisztelendő Kanonok Urak!

Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom. Bizony azt reméltem, hogy igen tisztelt Uraságtok pontosabban beszámol nekem a Száva-melléki lázadók ügyéről, mert terjed a híre, mennyit győztek le közülük vérontással és hány helységet égettek fel; ha ez igaznak bizonyul, a vereség hírére talán a sziszeki lázadók is visszatérnek majd Uraságtok hűségére. Így tanácsosabbnak tűnik a megegyezésről tárgyalni, mint bármiféle megtorlással élni ellenük. Mindazonáltal most várom a választ amazoktól, mire van szükség a tárgyaláshoz, s ha az derül ki, hogy meghatározott napra az ország lakóinak meg kell jelenniük, mi is mindenképpen ott leszünk. Egyebekben minden jót kívánok.

Kelt Csáktornyán, 1659. április 7-én.

Uraságtok legkészségesebb szolgája

Comes Nicolaus a Zrinio

 

114.

 

I. LIPÓTNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1659. április 27.

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Kegyelmes Uram!

A Száva-melléki parasztok mozgalmát Felséged megbízatása alapján már régen lecsillapítottam volna, ha mindig új és új események meg nem zavarták volna igyekezetemet. Így most legutóbb is, gróf Erdődy Imre tudtomon kívül kivezette ezeknek a parasztoknak a leverésére az egész károlyvárosi végbeli katonaságot, de nagyon kevéssé meggondoltan, mert mindkét részről sokan elestek, azután a katonaság hazatért, a parasztok pedig, még nagyobb dühvel mint valaha, földig leégették Erdődy gróf várát és néhány nemesi udvarházat. Sokan pedig a dühöngő parasztok közül csapatostól a Kupa mellékére mentek, hogy közelebb legyenek a törökökhöz. Úgy látszik, a törökök sem aludtak, ők is, minden esetre felkészülve, nagy számban gyülekeztek Bihácshoz és Kosztajnicához. Látván tehát {114} országunknak ezt a nyilvánvaló veszedelmét, magam is odasiettem valami nemesi csapatokkal és a magam embereivel, s hála Istennek, vállalkozásunk úgy sikerült, hogy mind Erdődy parasztjait, mind a zágrábi káptalan lázadó jobbágyait lecsendesítettem, a törökök pedig elszéledtek, mert látták, hogy füstbe ment a reményük, hogy valamit véghez vihetnek. Nem is éledt volna fel soha ez a zavargás, ha a földesurak nem adtak volna rá újabb okot. Amint a fentieket kötelességem volt megtenni, ugyanúgy köteles voltam mindezeket alázatosan Felséged tudomására hozni. Egyébként szívből kívánom, Felséged sokáig éljen jó egészségben.

Kelt Csáktornyán, az Úrnak 1659. esztendejében, április 27-én.

Legszentebb Felségednek alázatos alattvalója

C Nic a Zrin

 

115.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás latinból)

Grác, 1660. augusztus 1.

Főtisztelendő Uraim, Igen Tisztelt Barátaim!

Mivelhogy a legteljesebb bizonyossággal tudjuk, hogy a budai vezér igen nagy sereggel tábort ütött Szigetvár mellett, és hidak és más dolgok építésén túl különböző háborús készülődéseket tesz, amikből nem csekély veszedelem fenyegeti az országot, nehogy azért a törököknek országunkba való váratlan betörése miatt a nemesség és a szerencsétlen nép megnyomorításával mérhetetlen kárt szenvedjünk, szükségesnek tartottuk, hogy az ország lakóinak a most folyó augusztus hónap 13. napjára általános felkelést hirdessünk. Ezért ugyanazon Kegyelmeteket a rajtunk nyugvó kötelességből megkeressük, komolyan meghagyva, hogy szíveskedjenek és tartozzanak a fönt említett napra a Varasd megyében levő Simunci községbe annak rendje és módja szerint táborba küldeni báni bandériumunk mellé a maga jól felfegyverzett katonáit, az ilyen általános felkelésekről hozott törvényben megjelölt büntetés terhe alatt. Egyébként kívánjuk, éljenek jó egészségben.

Kelt Grácban, 1660. augusztus 1-jén.

Kegyelmeteknek jóakaró barátja

C Nic a Zrin

 

{115} 116.

 

A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK

(Fordítás horvátból)

Csáktornya, 1661. június 7.

Főtisztelendő Uraim, Igen Tisztelt Barátaim! Hogy a sesztinei birtokunk emberei és Kegyelmetek emberei közt milyen ellentétek vannak, az már élőbbről ismeretes Kegyelmetek előtt. Hogy ennek a dolognak egyszer már véget vessünk, elhatároztuk, hogy a közvetlenül következő július hónap 7. és következő napjaira embereinket odaküldjük. Hogy Kegyelmetek is ehhez az időponthoz igazodni tudjanak, ezért akartuk Kegyelmeteket értesíteni. Egyébként Isten tartsa meg Kegyelmeteket egészségben.

Kelt Csáktornyán, 1661. június 7-én.

Ugyanazon Kegyelmeteknek jóakaró barátja

C Nicolaus a Zr

 

117.

 

RAIMONDO MONTECUCCOLINAK

(Fordítás latinból)

Légrád, 1661. június 19.

Excellenciás Gróf Úr! Köszönetem és szolgálataimat a legkészségesebben ajánlom.

Excellenciád levelét őfelsége mandátumával együtt annyival inkább is igen szívesen vettem, mivel tudom, hogy őfelsége szolgálatát teljesítve egyúttal ragaszkodásomat is kifejezhetem Excellenciád iránt. Ha tehát valami történne, tüstént értésére fogom adni, és levelezni a legszívesebben fogok; ha Excellenciád valamit parancsolni szeretne nekem, fáradozni fogok annak hathatós véghezvitelén. Végül Isten Excellenciádat szerencsésen minél tovább tartsa meg.

Kelt Légrádban, 1661. június 19-én.

Excellenciád legelkötelezettebb szolgája

C Nicolaus a Zrin

 

{116} 118.

 

ISMERETLENNEK

(Fordítás olaszból)

Martianez, 1661. június 28.

Excellenciás Uram!

Most kapom a hírt, hogy Pozsegából és máshonnan nagyszámú török jön Kanizsára, hogy új helyemen támadjanak meg. Azért közlöm Excellenciáddal ezt a hírt, hogy azonnal segítséget kérjek, amennyit csak küldeni tud, mert ha a török azt a helyet elfoglalja, elvész a Sziget és Varasd is. Lelkiismeretem könnyítésére és kötelességből írok Excellenciádnak, bár korábban maga volt az, aki nehézségeket támasztott abban, hogy a Murán túl segítséget adjon: de ha a kereszténységet e dologban kár éri, elmondhatom majd, hogy én értesítettem Excellenciádat. Maradok mindig alázatos és köteles szolgája

Martianez, 1661. június 28.

Nicola di Zerin

 

119.

 

AZ UDVARI HADITANÁCSNAK

(Fordítás latinból)

Légrád, 1661. július 5.

Excellenciás Gróf Urak!

A törököknél minden csendes és híre sincsen mozgolódásnak, ezért nem győzök csodálkozni, honnan kaptak hírt Excellenciátok a törökök mesterkedéseiről, és a budai vezér ellenem és váram ellen irányuló készülődéséről, amiért Excellenciátok óva intenek ennek a várnak az építésétől. Ezen igyekezett Wassenhoven mérnök úr is, mikor hozzám visszatért. Látom ebből, hogy Excellenciátoknak nincsenek pontos értesülései az ügy állásáról. Tisztelettel kérem tehát, vizsgálják meg alaposabban az én érveimet is. Ha ezt megteszik, bizonyos vagyok benne, hogy nem beszélnek le erről a munkáról, hanem inkább készségesen segítenek majd tanáccsal és tettel.

Magát a helyet, földrajzi helyzetének alkalmasságát levélben sehogy sem tudom leírni, erről Wassenhoven jobban tudja tájékoztatni Excellenciátokat. Katonai tekintetben azonban mondhatom, hogy ez a hely pajzsa vagy bástyája az egész Muraköznek, sőt Szlavónia egész határvidékének, innen le a Dráván keresztül, és aki ura ennek {117} a hegynek, ura a Muraköznek és a két folyónak, a Murának és a Drávának. És ha a törökök (amint akarták is) elfoglalták volna ezt a hegyet, sem Kapronca, sem más vár nem zavarhatná meg őket Szlavónia birtoklásában. Az igazság az, hogy hatvan éve senki nem szemlélte meg ezt a helyet, csak a mostani basa, aki az elmúlt május hónapban kétezer emberrel idejött, és mindent személyesen, a legalaposabban megvizsgált, és nem is mulasztotta volna el ennek a helynek az elfoglalását, ha én idejében meg nem előzöm. Ez volt tehát az első oka annak, hogy nem halogathattam a dolgot. Ha a basa szándéka nem kényszerített volna erre mindenképpen, természetesen jobb alkalomra vártam volna. De még ha nem is akarta volna elfoglalni a török azt a helyet, nekem akkor is birtokba kellett volna vennem, a következő okokból:

1. Mivel a Dráva áradása annyira megrongálta Légrádot, hogy sok ház beleomlott, és maga a vár is alig van húsz lábnyira a víztől, egy fél évig sem lehettem volna biztos afelől, hogy a vár nem roskad-e a folyóba. Hová mehettem volna akkor, és hová helyezhettem volna át a várat, mikor ott már egyáltalán nem volt hely, amely biztos lett volna az ártól.

2. Az a hely olyan közel van Légrádhoz, hogy az ágyúgolyó elér onnan ide. Azonkívül, amióta én a Muraközben tartózkodom, azóta több mint kétszáz embert raboltak el innen, mert arról a hegyről mint valami őrtoronyból meg lehet látni minden egyes embert, aki Légrádba vagy Kotoribába megy, és el lehet fogni büntetlenül.

3. Légrádtól Kotoribáig kilenc őrhely van, amelyeket részint saját költségemen, részint királyi fizetés címén fönn kell tartanom. Csakhogy a fizetés olyan késlekedve érkezik, és olyan csekély, mintha nem jönne semmi. Így tehát ezt a vonalat a magam költségén már nem tudom védeni. Az a hegy nagy megtakarítás nekem, mert hat őrhelyet pótol, és jóllehet, itt több katonára lesz szükség, mint azon a hat őrhelyen, mégis a katonákat itt könnyebb eltartani, mert szőlővel, szántófölddel, minden szükségessel el vannak látva. Légrád környékét viszont az áradások annyira tönkretették, hogy sok katona arra gondol, hogy eltávozik.

4. Ha az a gyanúnk, hogy háború fenyeget, vagy legalábbis olyan béke, mint amilyen eddig volt, vagy ha a törökök megtámadják Komáromot (amint néhány évvel ezelőtt is megtették), vagy az ország más vidékének akarnak bajt okozni, sehova sem vihetek segítséget, ha csak ötszáz török is szállja meg ezt a hegyet. Még akkor is így van ez, ha nem építenek itt erősséget. Most azonban, ha itt megvetem a lábamat, rögtön el lehet zárni a török visszavonulásának az {118} útját, akár Stájerország felé, akár bárhová máshová akarnak portyázásra indulni; tehát semmi esetre se mernek támadni.

5. Ha háború lenne a törökökkel, az egész végvidéken nincs más biztos hely egy hadsereg befogadására, mint ez, ahonnan Kanizsát, Berzencét, Segesdet és Szigetvárt biztonságból lehet megtámadni. Bárcsak ismeretes lett volna ez a hely, akkor, amikor Kanizsát ostromolták! Nem emlékeznék most Németország és Itália olyan gyászosan Kanizsára.

6. Ha ez a hely, mint remélem, teljesen elkészül, és a császári felség csak valami kis segítséget ad, biztosíthatom Excellenciátokat, Kanizsa rövidesen szorult helyzetbe kerül, és sokezer keresztény szabadul meg a török zsarnokság igája alól, Stájerország félelem nélkül örülhet a békének és nyugalomnak, még akkor is, ha Kanizsa a törököké marad.

7. Ha ez a vár felépül, a Muraközön és Csáktornyán át soha többé könnyen meg nem támadhatják.

Ezek az okok késztetnek engem a vár építésére, és lelkesítenek minden jó keresztényt, aki védi a hazát, és hűséges szolgája a császárnak.

De ha vannak kifogások és látszólagos akadályok, ám vizsgáljuk meg azokat. Tehát:

1. Azt mondják, a török majd panaszt tesz a béke megszegése címén, mert benne van a békefeltételekben, hogy több várat nem szabad építeni.

2. A vállalkozás már nyilvánvalóan elkésett, mert a török annyival erősebb nálunk, hogy ha valamilyen ürügy alapján támadásba kezd itt, semmiképpen nem bírunk vele.

3. Őfelsége tudta nélkül nem lett volna szabad belefognom ebbe a munkába.

Azt felelem ezekre:

Az l-re: A török egyáltalán nem panaszkodhatik. Hát amit neki szabad, azért nekünk szemrehányást tehet? Ők három vagy négy várat építettek, és Behigat várát is készülnek újra megépíteni, amelyet tavaly égettek fel a magyarok. Horvátországban pedig több várat építettek ők, mint én. És méghozzá én, velük ellentétben, nem török területen építem ezt a várat, hanem szinte a saját birtokomon, tíz lépésre a Murától, Légrádtól pedig csak ágyúlövésnyire. Ez a hely vegülis dédapám egyik belső emberéé volt, aki vele együtt esett el Szigetvár ostromakor. Hozzáteszem, hogy innen negyed mérföldnyire volt egy Bajacsa nevű váracska, amelyben Kanizsa {119} elfoglalása után őrség is volt, de azután a hely alkalmatlan volta miatt elhagyták. Könnyen úgy lehet feltüntetni, hogy ez ugyanaz a hely.

A 2.-ra: Tagadom, hogy a törökök erősebbek nálunk. Tagadom, hogy annyira elbizakodottak, hogy pusztán egy ilyen dolog miatt megváltoztatnák minden tervüket, föladnák Erdélyt, odahagynák a velenceieket, és egész hadseregükkel idejönnének, csak azért, hogy megbosszulják ennek a várnak az építését.

3.-ra: Bizony nem tagadom, hogy őfelségét erről a dologról értesítenem kellett volna, mielőtt hozzáfogtam, de a basa terve elébevágott ennek. Azt terveztem, hogy alkalmasabb időben küldök tájékoztatást őfelségének. Különben is tudom, hogy minden jó alattvaló köteles maga elintézni az ilyen kellemetlen, de a hazának hasznos ügyeket, és nem hárítani azokat urára. Engem is a bizalom és a hűség vezetett cselekedetemben.

Most visszatérek Excellenciátok levelére. Azt írják, hogy a budai vezér ezért indult el ellenem, de Excellenciátok semmiképpen ne higgyék el ezt. Én közelebb vagyok ehhez a veszedelemhez, és a magam baját éberebben figyelem, de eddig még semmit se hallottam erről. Ha azonban mégis jönni fog, és ha senkitől sem kapok segítséget, akkor is készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába, annyira, amennyire Isten tudnom és tennem engedi. Akik pedig hitvány félelemből magamra hagynának ebben a hasznos vállalkozásban, sőt akadályoznának, azokat az Isten ítélőszéke és rettenetes ítélete elé idézem. Ha a mérnök urat tovább nem bocsátják rendelkezésemre, visszaküldöm Excellenciátoknak, és folytatom a munkát, ahogyan az Isten sugalmazta nekem. Excellenciátokra hagyom annak megítélését, hogy – mivel ennek a munkának meg kell lennie – mi a jobb: jól, vagy rosszul épüljön meg ez a vár, amely már félig készen van, és már csak azért sem lehet abbahagyni, mert a törökök a kijelölt vonalak alapján két hét alatt befejeznék, én pedig, ha akarnám se tudnám lerombolni, mert a munka már annyira előrehaladt. Én inkább Excellenciátok kegyelmét és jóakaratát várom a mérnök úr visszaküldése ügyében, akit nyugodtan nálam hagyhatnak, amíg őfelsége ellenkező parancsot nem ad. Kívánom, Excellenciátok sokáig boldogan éljenek.

Kelt Légrádon, 1661. július 5-én.

 

{120} 120.

 

VARASD VÁROS BÍRÁINAK ÉS SZENÁTORAINAK

(Fordítás latinból)

Zrínyi-Újvár, 1661. július 25.

Nemes, Nemzetes, Kitűnő és Körültekintő Uraim, Igen Tisztelt Barátaim és Szomszédaim! Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom.

Nem kétlem, Kegyelmetek nagyon jól tudják, hogy a haza és az egész kereszténység számára milyen hasznos az a munka, amelyet nemcsak hogy megkezdtem, de nagyobbrészt majdnem be is fejeztem, s amiben barátaim és szomszédaim jóakaratával igen nagyon dicsekedhetem. Ugyanígy hiszem, hogy Kegyelmetek más szomszédoknál nem kisebb jóakarattal viseltetnek irányomban, és nem kisebb lelkesedéssel törekszenek előmozdítani a haza javát. Így ettől a bizalomtól vezetve, barátsággal kérem Kegyelmeteket, szíveskedjenek jobbágyaikat egy hét munkára kirendelni számomra, amit familiárisom és titkárom, Jurevics Gábor útján kívánok javasolni Kegyelmeteknek. Remélem, nem fogok csalódni a szomszédság reményében, amit mindig ápoltam Kegyelmetekkel, hogy a kereszténység számára is igen hasznos munka iránt jóindulatot fognak tanúsítani. Magam is minden adódó alkalommal buzgón törekszem majd a jószomszédság hathatósabb kimutatására. Kívánom, éljenek sokáig.

Kelt Zrínyi-Újvárban, 1661. július 25-én.

Kegyelmeteknek jóakaró barátja és szomszédja

Comes Nicolaus a Zrin

 

121.

 

ROTTAL JÁNOSNAK

Légrád, 1661. augusztus 1.

Excellentissime Domine Comes Frater et Patrone Collendissime!

Édes Bátyám Uram, nagy haladó szüvvel és kötelességgel vettem Kegyelmedtül nekem írt levelét, és valamennyire tudok szolgálnom űfölségének az vármegyéknél, tiszta szüvem szerént bizony fáradozom benne, s ha magamnak volna, látja Isten, abbul is, mint mindenbül, megmutatnám kész hűvségemet, de az kik az én állapotomat tudják, relatiót tehetnek Kegyelmednek értékemrül. Úgy éltessen az Isten, van tíz esztendeje, egy szem gabonámat el nem adtam, sőt, nem mindenkor érem is be népemet s magamat magam {121} kenyerével, az mint ez idén is másunnan kellett vennem. Úgy hallom, édes Bátyám Uram, az én jó szándékomnak és mostani fáradságomnak, kivel egy kis erősséget építek, az udvarnál más interpretatiója vagyon. Bizony, szüvem szerént bánkódom rajta, annyival inkább, hogy minden kedvem elvész minden serénségre, és az jó Isten tudja, élni sem kívánok ilyenformán; de legalább az én jó okaimat, kikkel az épületre indíttattam, senki bizony méltán nem impugnálhatja, melyeket, ím, Kegyelmednek includáltam, és emellett Vitnyédy István uram által is mindenféle dolgaimnál izentem. Kérem, adjon hitelt szavának, és engem mindenkor maga atyafiúi szeretetiben tartson.

Dat. Legrad 1. Augusti.

Excellentissimae Dominationis Vestrae servitor frater deditissimus verus

C Nic Z

Ui. Portia herceg uramhoz való váloszomat is includáltam, azmint Kegyelmed parancsolta.

 

122.

 

GERSEI PETHŐ JÁNOSNAK

(Fordítás horvátból)

Zrínyi-Újvár, 1661. augusztus 8.

Tekintetes és Nagyságos Uram, igen tisztelt Barátom!

Minekutána engem ebben az én jó és a kereszténységnek hasznos munkámban minden környékbeli szomszéd napszámossal kisegített, ezért kérem Kegyelmedet is, néhány hétre küldjön segítségül mesterembereket, s hozzanak magukkal szekercéket is. Kegyelmedhez, Gróf Uram, Peharnik Györgyöt küldöm, aki szóban bővebben beszámol Kegyelmednek. In reliquo tartsa Isten Kegyelmedet jó egészségben.

Kelt Zrin várunkban 1661. augusztus 8-án.

Tekintetes és Nagyságos Uraságodnak készséges szolgája

C Nic a Zrin

 

{122} 123.

 

JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK

(Fordítás latinból)

Zrínyi-Újvár, 1661. augusztus 24.

Excellenciás és Főmagasságú Herceg!

Nem kételkedem, hogy Nagyságod tisztában van azzal, mennyire hatalmasan és sokféleképpen vétkezett Liszti László gróf, akit az elkövetett kihágásokért fogságban tartanak, és ezek a kihágások – miként hírlik – a hűtlenség vétkének büntetésére, vagyis fejének és javainak elvesztésére juttathatják. És jóllehet ez a Liszti László gróf, azokat a kicsiny javakat, amelyeket birtokol, különféle embereknek értéken felül elzálogosította és birtokukba átadta, mindazonáltal ezen birtokok örökségének elnyeréséért az udvaromban tartózkodó rokonom, ifjabb Liszti János úr, ez a csakugyan jóreményű ifjú mint e javak törvényes örököse, alázatos folyamodványt fog intézni a legszentebb felséghez, legkegyelmesebb urunkhoz. Őt Nagyságodnak a legalázatosabban ajánlom, és kérem, hogy kérvényéről méltóztassék kegyesen azt a jóságos véleményt bírni, hogy azoknak a birtokoknak örökségét és azokat a javakat, amelyeket nagy pénzösszegért és értéken felül visszaváltandók lehetnének, a legszentebb felségtől elnyerhesse. Törekedni fogok, hogy Nagyságodnak ezt az ő irányába kimutatandó jóakaratát minden alkalommal megszolgálhassam. Nagyságodnak további minden jót kívánok.

Kelt Zrínyi-Újvárban, 1661. augusztus havának 24. napján.

Nagyságodnak legalázatosabb szolgája

C Nic a Zrin

 

124.

 

A STÁJER RENDEKNEK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1662. március 26.

Kegyelmes, Nemes, Főtisztelendő, Tekintetes, Méltóságos, Igen Tisztelt, Nemzetes, Jeles, Bölcs és Körültekintő Uraim, Barátaim és Tisztelt, Becsült Szomszédaim!

A harmincötödik év múlik már el azóta hogy ezen a muraközi félszigeten atyánknak, aki jó szolgálatokat tett a kereszténységnek és a legfelségesebb osztrák háznak, mint legkegyelmesebb urainknak, egészen ifjúként, szinte gyermekként helyébe léptem. Állíthatom, {123} hogy semmi sem szállt rám inkább örökségként, mint a munka, zaklatás, folytonos őrködés és virrasztás, verejték és vér, sőt ama híres ellenség, amelyet magatok is láttok és tapasztaltok. Hogy mit cselekedtem itt minden évben, és milyen szerencse járt velem e nagy ellenség visszaverésében, hosszú lenne elbeszélni, és nem is szándékom, hogy történelmet írjak róla, de azt nyíltan kimondom, hogy gyertyaként mások szolgálatában égtem el. Ha pedig azt kérdezi valaki: hasznosak voltak-e fáradozásaim és vállalkozásaim, Nagyságos és Kegyelmes Uraim és valamennyi Karok és Rendek, ti magatok átláthatjátok, csak hasonlítsátok össze az előző éveket a jelenlegiekkel, és ítéljétek meg, vajon azok voltak-e számotokra biztosabbak és nyugodtabbak, mikor népetekből sokan oly gyakran látták és szenvedték a garázdálkodó és pusztító törököket, vagy ez utóbbiak, melyek során a törökökről nem is tudtok semmit, hacsak arról nem hallotok, mik mennek végbe általam és enyéim által. Azt gondoljátok, hogy azok az őrhelyek, amelyeket a Mura mellett építettetek, teljes biztonságot adnak a luthenbergi hegyeknek, sőt, sem ezekre, sem a legkisebb erőfeszítésre nincs szükség. Azt kérditek most, kinek a pajzsa alatt vagytok biztonságban, és ki biztosítja számotokra a biztonságot? Az én fáradozásaim és verejtékem, Kegyelmes és Nagyságos Uraim és valamennyi Karok és Rendek, s az én vérem fordítja el tőletek a török fegyvereket, mert mikor ti a barbár szablyák felől nyugodtan alusztok és békében éltek, én itt a magam vérét és enyéimét ontom, és titeket vedelek, értetek harcolok s már szinte belepusztulok. Tudom, van aki azt mondja majd nekem, hogy ezeket nem értetek tűröm és cselekszem, hanem saját szükségemtől kényszerítve. És megvallom valóban, hogy az Isten nemcsak a szükségnek ezt a nehéz feladatát rótta rám, hanem adott hozzá szívet és lelkesedést, amit őseimtől kaptam örökségül, hogy a haza szabadságáért, az oltárokért és házitűzhelyekért, önnön magamért és a legkegyelmesebb uraink és királyaink iránt családom részéről szokásos és velünk született hűségért megtegyem mindazt, ami erőmtől telik. De egy egész világot téved bizony az, aki nem ismeri fel az idők megváltozását s az én vágyaim hiábavalóságát. Mert az idők megnehezedtek, és nagyon szerencsétlen csillagzat alá kerültünk, s én fölismerem, hogy ezeket a végzetes nehézségeket az én vállam nem fogja elbírni. Ha tehát engem azért szomszédaim ügye és különösen a legkegyelmesebb uraink és királyaink iránti hűség nem indítana, azt hiszi valaki, hogy semmi módon nem tudom megtalálni a magam biztonságát? De bizony megtehettem volna és megtehetném jó és tiszta lelkiismerettel és jó hírrel; vannak erre {124} példák és bizonyítékok mások részéről, nálam sokkal nagyobbaktól is, akik talán nem elviselhetetlen adóval megváltják teljes pusztulásukat; tehát nekem is efféle koncot kellene dobnom ennek a sárkánynak, és megmenekedhetnék. De távol legyen tőlem ez a nemtelen gondolkozás! A bajok legutolsójának fogom nevezni, amíg csak van remény, hogy lesz, aki kimentsen engem a bajokból. És ti, szomszédaim, Nemes és Kegyelmes Uraim, valamint Karok és Rendek, azok közül valók vagytok, akikbe vethetem és akikbe vetnem is kell reményemet, ő szent felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk után, mert ha nem is indít meg titeket semmi hála az érdemekért, de tudjátok meg, hogy a ti ügyetekről van szó, mert most nem lehet messziről nézni a veszedelmeket, amelyek közvetlenül fenyegetnek ezen a nyáron. Ha azt hiszitek, hogy a törökök csak rám haragszanak s engem fenyegetnek, aki pusztítottam és zaklattam őket, amennyire csak tudtam, azt mondom, hogy nagyot tévedtek, sőt ezzel az egy dologgal és móddal szereztem annyi évre biztonságot és megmaradást magamnak, és mondhatom, senkitől, s tőletek sem volt valaha segítségem annyi bajban, sőt (meg kell mondanom, bár fájdalommal mondom), sokat szenvedtem a ti szomszédságtok miatt, és csak a török elleni vakmerő harc elhatározása mentett meg. S íme, most e nagyra nőtt veszedelmekben, amikor elégtelen vagyok, hozzátok, Nemes és Kegyelmes Urak, valamint összes Karok és Rendek, hozzátok menekülök, hozzátok küldöm követeimet, tekintetes és méltóságos köpcsényi báró Listi János urat, atyámfiát, valamint a nemzetes muzsaji Vitnyédy István és turáni Guzics Miklós urakat, őszinte és bizalmas barátaimat, hogy megértsem, mit kell remélnem a ti szívességetektől és szomszédságotoktól. Tőlük élőszóval is meg fogjátok érteni véleményemet és szándékomat, és általuk megkapván határozatotokat, megtudom majd, mi lesz a sorsom. Mert ha azt fogom látni, hogy ti és azok, akiknek érdekükben áll, nem hagytok magamra, bizony ezt a harmincöt évet megtetézem egy nagy nappal, amelyről az utókor is meg fogja vallani, hogy nem fajzottam el őseimtől, ti pedig megtudjátok majd, hogy egészen a tietek voltam. Ám ha ti elhagytok, dolgaimat korlátozni fogom, és kivonva magam a nagy veszedelemből, kénytelen leszek biztonságomra gondolni.

Kelt Csáktornya várában, 1662. március 26. napján.

Kegyelmeteknek szolgája, barátja és szolgálatra kész

szomszédja.

 

{125} 125.

 

A GRÁCI HADITANÁCSNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1662. március 26.

Kegyelmes és Nemes Gróf Urak, igen tisztelt Barátaim és Szomszédaim!

A mostani nagyon veszedelmes időkben engem, új váramat – amely mind az én szigetem, mind az egész szomszédság védelmére épült –, valamint magát a szigetet végső pusztulás fenyegeti és készül ellene az egész kereszténység esküdt ellensége részéről; hadjáratuk előkészítéséről majd minden nap kapok különböző híreket. A helyzet ilyen állása mellett, nehogy olybá tűnjék, hogy a készülődést, amely bizonyosan ellenem irányul, tétlenül szemlélem, intézkednem kell, amennyire erőm és tehetségem engedi. Mivel azonban ekkora teher viselésére magam – bevallom – teljességgel elégtelen vagyok, nincs más lehetőségem, mint hogy barátaimhoz és szomszédaimhoz forduljak, s azoktól sürgessek segítséget, akiket ugyanez a baj és romlás fenyeget. Eme veszedelmes és közös szükségben pedig barátaim és szomszédaim közt az elsők a Stájer Hercegség Nemes Karai és Rendjei. Hogy tehát nekik mit írtam, levelem mellékelt másolatából Nagyságtok bővebben meg fogják tudni. Az ellenség teljes romlásomra igyekszik és tör; ha Nagyságtok velem együtt nem veszi fel a baj elhárításának gondját, úgy én elveszek enyéimmel együtt, s Nagyságtok is azonnal követ majd engem. Ha ekkora szükségben és fenyegető romlásban valóban bizonyos lehetek a Karok és Rendek segítségében, a magam tehetségéhez képest vérem ontásával és életem kockáztatásával is azon leszek, hogy hűségemről minden szomszédom tisztes és bizonyos tanúságot tehessen az utánunk következőknek. Ha azonban a szükséges védelem megkövetelte segítség cserbenhagy, korlátoznom kell dolgaimat, ki kell vonnom magamat e nagy veszedelemből, és biztonságomra kell gondolnom. Ezért kívántam Nagyságtokat készséges szeretettel felkeresni, a legalázatosabban kérvén: szíveskedjenek megfontolásukkal a nemes Karok és Rendek döntését támogatni, és ily nagy, közös szükségben és fenyegető romlásban a szükséges segítségnyújtásról úgy tanácskozni, hogy engem saját magukkal együtt megőrizzenek, és én is őket – a maguk hozzájárulásával – a fenyegető veszedelmektől, amennyire lehetséges lesz, megőrizhessem. Segítségük elhatározásával az Istennek igen kedves, az egész kereszténységnek és különösen legkegyelmesebb {126} urunknak ő szent császári és királyi felségének számára dicséretes és szívesen fogadott, maguknak és utódaiknak hasznos dolgot fognak cselekedni, nekem pedig, aki az ő biztonságos megmaradásukért őrködöm és harcolok, vigasztalásomra lesz. Az itt írtak átadóit, tekintetes és méltóságos köpcsényi báró Listi János atyámfiát, valamint nemzetes muzsaji Vitnyédy István és turáni Guzics Miklós urakat, őszinte és bizalmas barátaimat megbíztam, hogy mindezekről szóban többet adjanak elő; szavaiknak és jelentésüknek kérem, hogy szíveskedjenek Nagyságtok kétségtelen hitelt adni. Őáltaluk fogom várni Nagyságtok írásbeli válaszát, hogy ahhoz tudjam tartani magamat. Kívánom, éljenek soká és kormányozzanak szerencsésen.

Kelt Csáktornya várában, 1662. március hó 26. napján.

Nagyságtoknak szolgája, barátja és készséges szomszédja.

 

126.

 

AZ ORSZÁGGYŰLÉS PROTESTÁNS KÖVETEINEK

Zrínyi-Újvár, 1662. május 20.

Szolgálok Kegyelmeteknek.

Vajha édes kedves Barátim, én magamot annak esmérném, az ki az fenn való veszedelemből kimenthetné szegény hazánkot s nemzetünket, sem Kegyelmeteknek nem szükséges volna ilyen szép adhortatióval engem serkengetni, sem az magam itthon való alkalmatlanságim és gonosz szomszédságinknak igye ennyi ideig itthon meg nem tartóztatott volna, de hanyatlóban állván nemzetünknek fátumja, az Isten keze az, az ki felemelje. Mindazonáltal az én kétségemből írt Kegyelmetek confidentiája nem akarom, hogy fogyatkozzék, íme, megyek s ha lehetne, repülnék, pünkösd előtt talám nem lehet megindulnom, tudja Kegyelmetek, micsodás helyen lakom, és mely observatióval minden alkalmatosságokra excubál ellenségem, de az semmi volna, csak Kegyelmeteknek szolgálhatnék, az mint hogy minden tehetségemet s erőmet arra designálom, s maradok Kegyelmeteknek szolgája.

Zrini Uj Varban, 20. Maii. A. 1662.

Zrini Miklos

 

{127} 127.

 

JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK

(Fordítás olaszból)

Pozsony, 1662. [július 20. ?]

Excellenciás Herceg Uram!

Már kezdtem jó reménységgel lenni afelől, hogy követeléseikből néhány engedményt vagy mérséklést kívánhatunk a lutheránusoktól. Ám ma reggel a nádor úr, nem tudom, vajon féltékenységből vagy valami más, számomra rejtélyes megfontolásból, ünnepélyesen tudtára adta a lutheránusoknak, hogy őfelsége, legkegyelmesebb urunk azt parancsolta számukra, hogy senki mással ne tárgyaljanak, hanem csakis a nádor úrral. Ezt akartam Excellenciád tudtára adni, és előterjeszteni azt, vajon folytatnom kell-e avagy sem a lutheránusokkal az eltervezetteket. Ha Excellenciád azt parancsolja, hogy folytassam, szükséges, hogy továbbra is hitelt adjon nekem, mivel éneikül nem leszek képes eredeményt elérni. Maradok Excellenciádnak legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája

C Nic di Zr

A Szálláson.

A lutheránusok a nádor úrnak való válaszadást holnapra halasztották.

 

128.

 

JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK

(Fordítás olaszból)

Pozsony, 1662. július 20. után

Excellenciás Herceg Uram!

Amióta Excellenciád megparancsolta nekem, hogy a mostani intrikák elsimítása érdekében fáradozzam, nem tettem mást, mint hogy alkuba bocsátkoztam a pártokkal. Tegnap hosszasan tárgyaltam az evangélikusokkal, ám azok még mindig nem hagynak fel a gyanakvással, és azt hiszik, hogy amennyiben néhány engedményt javasolnának, teljesen és minden téren elesnének követeléseiktől. Semmit sem használt nekem, hogy rámutattam ellenkezőjére, és végső döntésük az volt, hogy megvárnak egy futárt főembereiktől, aki minden bizonnyal hat nap múlva érkezhet meg, és akkor fognak megtenni mindent, amire képesek lesznek. Én még nem látom az ügyet elveszettnek, biztosan jól felbolygattam őket, és hívatni fogom Vitnyédyt, akinek igen nagy hitele van náluk. Biztosítom {128} Excellenciádat hűségem felől, hogy minden lehetséges erőfeszítést meg fogok tenni annak érdekében, hogy szolgáljak Legfelségesebb Párfogómnak és véremet szánjam Excellenciád dicsőséges szolgálatának teljesítésére, akinek alázatosan csókolom kezeit

C Nic di Zrin

 

129.

 

JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK

(Fordítás olaszból)

Pozsony, 1662. augusztus 16.

Excellenciás Herceg!

Mindenki úgy gondolja, hogy a közügy mellett engem is külön sérelem ért, amelyet nem tudom, hogy ki terjesztett el manifesztum formájában. Számomra igen kényelmetlen, hogy nem ismerem ezt a sérelmet, miközben mindenki figyelmeztet és rám mutat. Ezért akarom kegyes levelére is válaszolva Excellenciád tudtára adni sanyarúságomat és szenvedésemet, bármit mondjanak is. Teljes lelkemből fáradozni fogok tehát azon, amennyire csak képes leszek, hogy a felgerjedt lázongásokat lecsillapítsam, és Excellenciád legyen biztos afelől, hogy minden erőmet arra fordítanám, hogy Excellenciádnak kimutassam parancsai iránti engedelmességemet és tiszteletemet, ám az a helyzet, hogy nem rajtam áll minden, és Excellenciádat Rottal gróf úr értesíteni fogja arról, hogy milyen kiutat találtak az ország által ebben az ügyben kiküldött biztos urak. Mindeközben Excellenciádnak mély alázattal csókolja kezeit

Helyben, 1662. augusztus 16.

legalázatosabb és legodaadóbb szolgája

C Nic di Zr

 

130.

 

SZUNYOGH GYULÁNAK

Pozsony, 1662. szeptember 1.

Spectabilis ac Magnifice Domine Frater mihi observandissime! Servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Isten szerencséltesse Kegyelmedet kévánt javaival. Az Kegyelmed levelét édes Öcsém Uram, vettem, azzal az Kegyelmed hozzám megmutatott jóakaratját s atyafiságát is megértettem, Isten éltetvén, {129} Kegyelmed atyafiúságát minden alkalmatossággal meg igyekezem szolgálni. Igen bánom, hogy Kegyelmednek nem szolgálhatok, mivel szintén indulófélben vagyok. Ha az Kegyelmed levele előbb talált volna érni, valamint Kegyelmed ittlétében tehetségem szerint kévántam az Kegyelmed dolgait atyafíságosan segítenem, úgy mostan is meg nem fogyatkoztattam volna Kegyelmedet. Ennek utána alkalmatosság adatván és parancsolván Kegyelmed, jó atyafisággal kedveskednem Kegyelmednek és szolgálnom kévánok. Tartsa Isten és éltesse Kegyelmedet jó egészségben.

Datum Posonii l Septembris anno 1662.

Spectabilis et Magnificis Dominationis Vestrae Servitor et Frater paratissimus

C. Nicolaus a Zrin

 

131.

 

VITNYÉDY ISTVÁNNAK

(Fordítás latinból)

[1662 nyara–ősze]

Az új erősségből tizenkét gyalogosom kicsapott török területre egészen Pécsig, hogy valami zsákmányt szerezhessenek a törököktől, de balszerencséjükre véletlenül észrevette őket egy török, és lám, nem csupán a pécsi török katonák vonultak ki rögtön, hanem az egész nép is, és körülfogták őket; többen lehettek ezer fegyveres embernél. Sőt, maga a basa, aki Kanizsán volt, és most is ott tartózkodik, ellenük jött egész kíséretével. Mikor a mi katonáink látták ezt, bár a maguk megóvására semmi reményük sem volt, mégis fellelkesítették egymást, és maguk között kölcsönösen megesküdtek rá, hogy utolsó leheletükig védekeznek. A török lovasok pedig először vaktában rohantak rájuk, mert megvetették oly csekély számukat, ám rögtön meg is bűnhődtek érte, mert néhányukat puskával megölték, és elvették tőlük fegyvereiket és puskaporukat, amelyek birtokában már hosszú harcra nyílt módjuk. A csata el is húzódott reggeltől délig, sőt még tovább. Ebben negyven török ott helyben elesett, mintegy hatvan halálosan megsebesült és több mint száz ló pusztult el. A basának főbb emberei közül a három legelőkelőbb török, és annak a helynek négy agája veszett el néhány más kisebb rangú tiszttel együtt, maga a basa is alig menekült meg a végveszedelemből. De a mi keresztényeinket sem mentette meg nagy virtusuk. Miután a hatalmas lövöldözéstől áttüzesedett puskáknak a {130} szerfölötti meleg miatt már nem vehették hasznát, elhajították őket, és kardot rántva rárohantak a legsűrűbb ellenségre, s végül számtalan súlyos sebet adva és kapva, tizenegyen közülük elestek közvetlenül egymás mellett. A tizenkettedik pedig közülük a harcban valahogy elszakadt tőlük, és súlyos sebekkel átjutva az ellenség sorain, egész éjjel félholtan lapult valami bozótban. Reggel keresztény parasztok bukkantak rá, élve hozzánk hozták, és élete felől jó reménységben vagyunk.

Bizony sok nemzedék nem látott ilyen virtust, s nem kételkedem benne, hogy a római hősök bármelyikével össze lehet hasonlítani őket. Azért magam akartam írni róluk Kegyelmednek, hogy maga is tudtára adhassa magyar barátainak. Bárcsak követésre lelkesítené őket ily nagy dicsőség! Én bizony méltóknak ítélem őket arra, hogy bekerüljenek e század históriáiba és krónikáiba.

 

132.

 

ZICHY ISTVÁNNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1663. április 1.

Tekintetes és Nagyságos Uram, igen tisztelt Barátom és Atyámfia! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat legkészségesebben ajánlom.

Minthogy Zágráb városában a harmincadellenőri hivatal néhai jeles Magyaradi István halála miatt jelenleg betöltetlen, a nemes és jeles Jellacsics Ferenc elhatározta, hogy ezért a hivatalért Kegyelmetekhez kérvénnyel folyamodik, és mivel ezen kérelmező egyéb vetélytársait mind a műveltség és bölcsesség, mind ezen hivatal megfelelő igazgatásának terén is könnyedén megelőzi, amennyiben javait az említett Zágráb városának közelében, ugyanazon vármegyében bírja, s emellett az ország szolgálatában eltöltött hosszú idő alatt érdemes személlyé vált. Ezért kívántam Kegyelmeteknek ez említett kérelmezőt barátian figyelmébe ajánlani, kérve, hogy számára az ellenőri hivatalt jóindulatúan odaadományozni méltóztassék. Mely jóakaratért igyekezni fogok Kegyelmeteknek és az egész Nemes Kamarának szolgálni és kedvére tenni. A továbbiakra kívánok Kegyelmeteknek jó egészséget.

Kelt Csáktornyán, 1663. év április 1. napján.

Kegyelmeteknek szolgálatra kész barátja és atyjafia:

C Nic a Z

 

{131} 133.

 

JOHANN SIGISMUND STÄDLERNEK

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, 1663. április 22.

Nagyságos Uram, Meghitt Barátom!

Tudomásomra jutott, hogy Uraságod, fizetetlenül hagyva Batthyány gróf úr őrségeit, ide készül hozzánk, hogy az ittenieket kifizesse. Én nem tudom átlátni az ügyet, s mivel korábban ilyen eljárás sosem történt, kérem Uraságodat, álljon el ettől az utazástól, mert inkább kivárjuk, ameddig a nevezett gróf úr teljességgel elintézi hátralékát és ügyeit, bármilyen hosszú késedelmet is szenvedjünk, mintsem hogy bárkinek is féltékenykedésre adjunk alkalmat. Remélem, hogy utóbbi gondolatomat ezen a ponton Uraságod nagylelkűsége jóra értelmezi. Ami a fizetséget illeti, amelyet Uraságod magával hoz, mindenkinek belátására bízom, milyen is légyen oly sok halasztás után; egyedül azt jelentem, hogy a végek katonái vitatkoztak, és nem jutottak egyetértésre, vajon meg kell-e kapniuk az egész évi járandóságukat – mert talán nem adódik újra ilyen alkalom. Közben én közlöm majd velük Uraságod levelét és mindent, ami szükséges. Minden jót kívánva Uraságodnak zárom soraim.

Csáktornyán, 1663. április 22.

Nagyságos Uraságodnak alázatos szolgája

C. N Zrin

Semmilyen módon sem vezethet jóra ez a hír, hogy ki akarják kerülni és elmellőzni Batthyány gróf úr őrségeit, s én sem tudom elfogadni. Ezért kérem Önt a fentiekre, ha ide akarna jönni, mielőtt kifizetné amazokat az őrségeket. Másrészt Ön ismeri az őrségek szegénységét s szinte végletes elkeseredését; kérem tehát Istent, hogy Uraságod mint régi barátom, legyen belátással e megbízatásában.

 

134.

 

JOHANN SIGISMUND STÄDLERNEK

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, [1663.] április 23.

Nagyságos Uram, Meghitt Barátom!

Mivel amúgy is ott tartózkodik, döntésére bízom, ide óhajt-e látogatni vagy sem a fizetőmesterrel, de tájékoztatom az itteni {132} katonaság általános elégedetlenségéről, s arról, hogy igencsak tartok tőle, nehogy ez a kései fizetés nem kívánt következményekkel járjon; Isten adja, hogy tévedjek benne. Végül maradok Nagyságos Uramnak szolgálatára készséges barátja

C Nico. Zrin

Ha mégis jönni szándékoznának, értesítsenek egy nappal előbb.

 

135.

 

JOHANN SIGISMUND STÄDLERNEK

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, 1663. április 25.

Nagyságos és Igen Tisztelt Barátom Uram!

Arra nézve, hogy folytassa-e útját, nem adhatok tanácsot Uraságodnak, lévén hogy nem ismerem a végbeli katonaság hangulatát és legutóbbi határozatát. Ami engem illet, fizetéssel vagy anélkül, készen állok, hogy továbbra is önzetlenül szolgáljam uramat őfelségét, így futárt küldtem a főbb kapitányokhoz, hogy tárgyalásra hívjam őket, s remélem, két napon belül meg is jelennek; a várható eseményekről azonnal tudósítom Uraságodat; egyébiránt bölcs döntésére bízom, hogy idejön vagy ottmarad ama városban, s végezetül továbbra is maradok Nagyságos Uramnak legalázatosabb szolgája

C Nic di Zeriny

Csáktornyán, 1663. április 25.

 

136.

 

JOHANN SIGISMUND STÄDLERNEK ÉS KÜLDÖTTSÉGE TAGJAINAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1663. április 27.

Nemzetes Uraimnak és Barátaimnak üdvözletemet küldöm.

Mint a minap jeleztem, összehívtam a főbb kapitány urakat, úgy a báni hatóság alá tartozókat, mint a muraközieket, hogy szemtől szembe halljam végső döntésüket. Ők a maguk részéről továbbra is készek a szent császári felséget szolgáim, járandósággal vagy anélkül, ám a többi nélkülözőért nem felelhetnek, különösen azok után, hogy oly hosszan türelemmel várakoztak, s végül oly kevés {133} juttatásban részesültek. Így tehát, mivel az ügyet nem lehet levelezés útján annyira jó móddal megtárgyalni, s a többszöri válaszolgatás sokáig húzódhatna, tanácsosabb volna, ha Uraságtoknak úgy tetszik, idefáradni, hogy szóban tárgyaljanak a nevezett kapitány urakkal. Addig itt tartom őket, jóllehet szándékukkal kapcsolatban semmiről sem biztosíthatom Uraságtokat. Holnap estére várom a választ, s maradok Nemzetes Uraságtoknak a legnagyobb készséggel.

Csáktornyán, 1663. április 27.

C Nic a Zrin

 

137.

 

CSÁKY ISTVÁNNAK

Csáktornya, 1663. április 28.

Édes Gróf Öcsém Uram! Köteles kész szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek mint uramnak, barátomnak.

Nem szakadt volt még, édes Gróf Uram, az Kegyelmedrül való jó emlékezetem annyira elmémbül, hogy ilyen nagy maga alkalmatlanságával, böcsületes főember szolgája fárodságával s úri ajándékjavai kellett legyen megújítani és engem nagyobb kötelességre indítani és állandóssá tenni. Sokat kellene Kegyelmednek köszönnöm egyszersmind, de az cifra szók helyett kérem Kegyelmedet, édes Öcsém Uram, mast elégedjék meg az én tökéletes, Kegyelmedhöz való szeretetemmel, hű barátságommal, mellyel, míg élek, ajánlom és fogadom Kegyelmednek, hogy holtig megmaradok.

Ó, én édes Grófom, édes Öcsém Uram, mely igen vész hazánk, nemzetünk, láthatod-e ezt szároz szemmel és nyugodhatik-é meg lölköd rajta, hogy semmit ne cselekedjél? Úgy tudom én, az Kegyelmed familiája azok az vitéz kapitányok közül számozott, az kik először Szcitiábul kijüttek. Elég ez az ösztön egy nagy léleknek (avagy mast, avagy sohasem).

Én penig, az mint fölyül írám Kegyelmednek, édes Gróf Uram, maradok minden üdőben

Kegyelmednek köteles igaz szolgája, míg élek

G. Z. Miklos

Csáktornyán 28. Ápr. 1663.

[Oldalt] Édes Gróf Uram, ha többször az Kegyelmed nekem szóló leveleiben Nagyságos nevet találok, kezemhöz sem veszem, mert immár ennekutána csúfságnak is tartanám, hadd legyek én inkább {134} Kegyelmednek confidens atyafia, szolgája; emellett arra is kérem, nekem írjon az ott való állapotoknál gyakran, én is azt cselekszem, csak írja meg nekem, merre kűdjem az leveleket.

 

138.

 

GIOVANNI SAGREDÓNAK (?)

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, 1663. április 30.

Örömmel vettem Nagyságod 22-én kelt levelét, barátságának újabb jeleként. Hogy én vagyok a török szándékainak a célpontja, nem tartom tréfának, sőt a legnagyobb dicsőségnek veszem, hogy egy ilyen páratlanul erős ország és hatalom ilyen sokra becsül. Remélem, nemes lovaghoz és katonához illő ellenállásra talál bennem, és ha erőben és embereimnek számában nem is vetélkedhetem vele, de bátorságban és harci kedvben nem adom alább nála. Nem kétlem, hogy akik ugyanebben, sőt ennél is nagyobb veszedelemben forognak, megfelelő segítséget nyújtanak majd nekem. De ha magamra maradnék is, legalább nem halok meg hitvány emberként, mert a vallásért és hazáért meghalni a legnagyobb dicsőség és sokkal nagyobb szerencse, mint ágyban, orvos keze által halni meg, vagy tüdőbajban, tehetetlenségre kárhoztatva pusztulni el. Nem szokatlan immár az ilyen halál családunkban, hiszen ugyanígy végezte dédapám Szigetvárott, aki a megígért segítség híján inkább akart dicsőségesen meghalni, mint hitvány emberként megmaradni. Nem kell hát sem sajnálni, sem siratni az ilyen jóra fordított életet. Akik most irigyelnek, sírnak majd akkor, amikor számukra üt az óra, hogy a nyomomba lépjenek és ők váljanak a török csapásainak célpontjává.

A török készülődését figyelő kémeim jelentései ugyanezt erősítik meg, ha nem is írtam még róla az udvarnak, mivelhogy nem kaptam teljesen biztos tájékoztatást; igyekszem fölkészülni, és másként intézni a dolgokat, mint Rákóczi és Kemény János. Hogy a török azt mondja, nem lehet béke ott, ahol én vagyok, azt elhiszem, mert ha nem is tettem soha semmit az úgynevezett béke ellen, amely köztünk és a török között fönnáll, de gyakran igyekeztem elrontani az étvágyukat és elvenni kedvüket a stájerországi kövér falatoktól – ami bizony felettéb nem tetszett nekik, és az étvágyuk csak egyre nő, mert továbbra is kielégítetlen.

{135} Az én váram, ha nem is olyan mint Breisach vagy Dunquerque, tudja meg Nagyságod, hogy sem Ivanics, sem Szentkereszt, sem Petrinja vagy bármely más hely a határon, Kaproncát kivéve, nincs olyan erős, fekvését és építését tekintve. Hogy nem védi Stájerországot, csupán az én szigetemet, az tudatlan és irigy beszéd, olyanoké, akik szívesen látnák az egész vidék romlását. Mert a sziget megtartásán vagy vesztén áll Stájerország megtartása vagy veszte is, lévén minden más védelem híján közvetlenül határos vele. Bárhogyan akarják is: lerombolják, vagy átadják a törököknek, vagy az én kezemen hagyják ugyan, de olyan egyezséggel és feltétellel, hogy soha nem akadályozom szándékaikat, félek, hogy Stájerország fölébred majd, de túl későn, és akkor veszi majd észre, mennyivel jobb kis segítséget adva távol tudni az ellenséget, mint ha itt liheg a nyakunkban. Más újság nem lévén, Nagyságodnak a legjobbakat kívánom, és befejezem írásomat.

Ui. Éppen le akartam zárni ezt a levelet, mikor egy jó barátomtól hírét vettem, hogy gonosz és irigy emberek nagy lármát csaptak az udvarnál, mert katonáim legutóbbi portyázásuk alkalmával néhány katolikus rabot is fogtak. Hogy Nagyságod helyes fölvilágosítást adhasson pártfogóimnak és barátaimnak (másokkal mit is törődnék?), jelentem, hogy a mondott katolikusok sem nem adófizetők, sem nem parasztok, akik kényszerűségből szolgálnak a török alatt, hanem hadi nép, katonák és felfogadott tisztek, akik a török várakban szolgálnak, s akik éppen olyan szívesen gyilkolják, fogják el, kínozzák, gyötrik a mieinket, mint a törökök. Mivel pedig az én katonáim már hat éve egyáltalán nem kaptak zsoldot, engedelmet kértek, hogy valami zsákmányt kereshessenek, amit (más végbeli főkapitányok példáját követve) nem tagadhattam meg tőlük, és ezért, meg azért is, hogy ne tétlenkedjenek, s visszaadják a kölcsönt a törököknek, akik gyakran betörnek, és végül, mert ez a határőrök kötelessége, húsvét napján portyázásra mentek, hogy lest vessenek a törököknek és váratlanul rajtuk üssenek. Egy katolikus templom közelében, az erdőben nagy mozgásra lettek figyelmesek. Közelebb mentek, hogy lássák, nincs-e ott valami török. Ekkor az említett a katolikus zsoldosok gyorsan bementek a templomba, és vadul lövöldözve elkezdtek védekezni, miközben megöltek egy katonát gróf Leslie határőrei közül. Az adófizető katolikusok és a pap félrehúzódtak, és a legkisebb bajuk vagy kellemetlenségük sem esett, de a többieket, akik makacsul védekeztek, ki kellett füstölnünk onnan. Így azután leégett a kis fatemplom is. Nem tudom, mi bűn van ebben, {136} én a legszívesebben tüstént elfognám és kivégezném mindazokat a katonákat, akik a töröknek szolgálnak, és azt hiszem, minden jó kereszténynek ez a véleménye. Nem sokkal ez előtt a portya előtt Leslie gróf határőrei két hasonlót hajtottak végre, és elfogtak néhány ugyanilyen törökbérenc katolikust; s éppen most hallom, hogy ugyancsak ezek a határőrök már harmadízben ütöttek rajta azon katolikusok falvain, akik a töröknek szolgálnak, s végül, hogy Leslie gróf úr határvidékének a börtönei tele vannak ilyen katolikusokkal, és azokat is, akiket az én katonáim fogtak el, valamennyit Leslie gróf úr határőrei vásárolták meg, úgyhogy senki sem maradt az én börtöneimben. Trautmansdorf gróf úr is jó hasznát vette a mondott katolikusok egyikének, akit én ajándékoztam neki. Bizonyos, hogy nem ok nélkül engedte szabadon. Ennyi történt tehát, és ha valaki mást állít, azt mondom, hazudik, és Nagyságod se mondhat mást az én nevemben.

 

139.

 

ISMERETLENNEK

Csáktornya, 1663. május 2–15.

Szolgálok Kegyelmednek, mint barátomnak.

Úgy látom, az gonosz Fatum minden jó tanácsokat az inevitabilis necessitással excludál mitőlünk, szegény magyaroktól. Imo venit summa dies et ineluctabile fatum Pannoniae, minden más applicatióink, úgy tetszik, bolondság, contra stimulum calcitrare. Hanem még egy gondunknak kellene super laborem lenni, hogy emberül, vitézül, magyari szívvel, ellenségünk kimondhatatlan kárával vesznénk el, ne nevetnék senki az mi kimúlásunkon, mi penig az mi obligatiónkat, kivel az mi eleinkhez vagyunk, így dücsőségesen töltenők be; nehezebb-é ez? (Nem kérdem Kegyelmedtül, hanem az egész bágyadt és lankadt nemzetemtől.) Bizonyára nem, mert

Nincs talám könnyebb halál az hecticánál, de ezt csak egy emberi testben kell csak érteni, egy országban penig nincs semmi nehezebb, sem gyalázatosabb. Úgy szeressen az Isten, és úgy áldjon, hogy nem írom ezt Kegyelmednek úgy, hogy csak hívságoson argumentáljunk, hanem serio, jól elébb ruminálván mindeneket; ha ki {137} jobbat annál tudna, nem obstinálnám meg magamat ezen, hanem követném.

Kegyelmed énnekem igen szép példákat mind Ótestamentumból s mind új históriákból hoz elé, de édes Barátom, az énnekem, mint szegény ember kévánságának, álomnak és magunk édesítésének tetszik, mert valamint egy nap az másikhoz nem hasonló teljességesen, úgy egyik példa az másiktól különbőz. Nem szólok ugyan az Isten absoluta potentiájáról és véghetetlen irgalmáról, az kitül minden emberi elmétől megfoghatatlan dolgok is meglehetnek, de kérdem csak arra Kegyelmedet, csak az mi itéletünk által is megérdemli-é az magyar most, hogy olyan nagy csudát és nem csak szokott csudát, hanem duplázván duplázva valókat cselekedjék az Isten érettünk, hogy ily hatalmas nemzeteket, mint minket kik háromfelől környülvettek, mi érettünk elrontson és semmivé tegyen, hogy minket is még megszaporítson annyira, hogy magunk emberségével állhassunk in medio mundi et invidiae, hogy nobis invitis et refragantibus, szivet, bátorságot, egyességet közinkben teremtsen, hogy az mi szivünkben még hazánkhoz való szeretetet plántáljon?

Bizonyára nem tudom, remélhessünk-é mi ilyeneket az mi Istenünktől, noha véghetetlenebb jóvolta és kegyelmesebb; mi, az kik erre az csúfra, az melyben vagyunk, Európának magunk tunyaságával adtunk okot; mi, az kik egymást jobban, hogysem akármely nemzet ez világon, gyűlöljük és (salva venia illius boni genii, ki egynehány száz esztendeig az magyarral fáradott) csaknem mint az ebek vagyunk; mi, kik minden nyavalyánkban csak egymásra szánkat tátjuk, egyikünk az másikra vet, s mindnyájan vagyunk pedig rosszak s az vétkesek; mi, az kik mindenik az maga privátumáért eleget perel és pattog, az publicumért megnémul, és készek vagyunk s örömest látjuk felebarátunk házát égve látni, csak legyen annyi hasznunk benne, hogy annál melegedhessünk fél óráig; mi fegyvert kezünkben nem veszünk, hanem mint a szamárok nyögünk az ösztön alatt:

Oh nyomurult, oh elfajzott magyar, ilyenekből reméljem-e én, hogy az Isten az égből leszálljon, hatalmasságosan érted mindent cselekedjék? Te semmit se. Hogy küldje egy angyalát és verje meg {138} az Sancheribot, s te aludjál? Az ki ilyeneket ilyenképpen reménlhet, bizonyára meg nem érdemli. Desperate írok Kegyelmednek. Úgy, és talám csak ez volna az egy remediumunk: una salus victis nullám sperare salutem. Ne ítéljen azért Kegyelmed felőlem, hogy oly desperatióban vagyok csak, mint az oktalan állat, mert úgy gondolom: praestat mori ut leonem, quam vivere sicut asinum. Ha veszni kell hazámnak (kell penig), azon vagyok, rajtam kezdje el az veszedelmet. Ez az én testamentumom és resolutióm, kire Isten segéljen, nem mulatok el azonban semmit is, ha mi remedium volna, de bizony nincs, mert az kirül sokat szólunk, bizonytalan, veszedelmes, böcstelen, hanem várok Istentül, és kész vagyok minden occasióra, kit ébren és nyitott szemmel várok.

Datae Csáktornya, 2a Maii 1663.

Kegyelmednek barátja, míg él

G Zriny Miklos

Semmit sem tudok Kegyelmednek olyat írni, immár elég az sana ratio, virtus autem consistit in actione. Engem sem az, hogy nyíltan látom veszedelmét hazámnak, sem az, hogy kevés egy kakuk egy nagy erdőben, és hogy csaknem magam vagyok az, ki viriliter resolváltam magamat intentus in omnes occasiones, el nem ijeszt immár az én hazámhoz való obligatiómtól, hanem készen várom, az Isten mit ad és mit disponál felőlem, és annyira contemnáltam minden rettenetességeket, hogy ultro provocálom az Fátumot. Una salus victis, nullám sperare salutem.

Csáktornya die 15. Maii 1663.

 

{139} 140.

 

CSÁKY ISTVÁNNAK

Csáktornya, 1663. június 19.

Illustrissime Domine Comes, Amice et Frater Observandissime!

Két, szeretettel írt leveleit, édes Gróf Uram, igen nagy böcsülettel vettem Kegyelmednek, nagy kötelességgel és hálaadással veszem Kegyelmedtől. Mind az Kegyelmed leveleiből, mind máshonnan való hírekből úgy látom, hogy minden veszély öszve esküdt megnyomorodott hazánkra és nemzetünkre, és nem hiszem, hogy soha is lett volna egy nemzetnek úgy minden reménségen kívül való ügye, mint minekünk vagyon. Úgy hallom, Bécsben is semmit sem végezhettek az magyarországi urak, az hova én hivatalos sem voltam; mert oly rémülésben vagyon az szomszéd németség is, hogy csaknem jobban van őnekik az biztatásra szükségek, hogysem minekünk, az kik elsők vagyunk az veszedelmünkben; mit fog Isten továbbra adni, nem tudom ugyan, de az pogánságnak rettenetes nagy készületi, s a kevés applicatio, az kit cselekszünk oltalmunkban, semmi jót nem jövendülhetünk belőle.

Én itt, noha mindentől elhagyatott és minden oltalombul megszűkült vagyok, várom mindazonáltal nagy szűvel ennek az nagy sententiának executióját, amelyet Fatum reánk kimondott. Higgye meg Kegyelmed, édes Gróf Uram, örömmel adok hálát az Istennek, ha én rajtam, az mint híre vagyon, kezdődik el az utolsó romlás, kisebb keserűségemre leszen, hogysem ha mint látnám előttem veszni ezt a dücsőséges nemzetünket. Ezzel Isten tartsa és éltesse Kegyelmedet kedves jó egészségben.

Dátum Csáktor. 19. Junii 1663.

Illustrissimae Dominationis Vestrae amicus et frater addictissimus

C Nic a Zr

Megbocsásson, édes Gróf Uram, Kegyelmednek nem az magam kezével írok, jobban megolvashatja talán Kegyelmed így, mert igen rossz író vagyok.

 

{140} 141.

 

ISMERETLENNEK

(Fordítás latinból)

1663. július 4.

Kegyelmes Gróf Úr, Legkegyesebb Pártfogóm!

Amit óhajtottak a magyarok, ingerelvén a veszett kutyát, végre ebben az évben, még ha nem is akarták volna, előidézték a háborút: mert a nagyvezér óriási hadsereggel Eszéknél van, többen vannak százezernél, és napról napra többen érkeznek. Nagyon sokan olyanok is csatlakoznak, akik mindenüket önként hátrahagyták a zsákmány reményében; sietnek Magyarországra, hogy megakadályozzák az aratást. A nagyvezér tanácskozik Ali basával és néhány más basával itt Eszéken, hogy merrefelé kell támadni előbb, és valószínű, hogy a hadsereg egy részét Kanizsa felé küldi, maga pedig a nagyobb résszel Buda felé siet majd Magyarország elpusztítására. Először hozzá sietett a mi futárunk. Hogy milyen feleletet kapott a nagyvezértől, nem akarom kíváncsian megtudni, mégpedig azért nem, hogy elkerüljem a gyanakvást. Erdélyből, Oláhországból, Moldvából magával viszi a követeket a nagyvezér, azt gondolom azért, hogy lázadás ne keletkezhessek. Csauszt küldött Moldvába és Oláhországba azzal a rendelkezéssel, hogy Moldvából tizenötezren, Oláhországból ugyanannyian jöjjenek segítségül. A hadseregben nagy fegyelmet tartanak, egy erőszakkal elvett almáért fölakasztják a rablót, fejvesztés terhe alatt tilos a borivás, ha valamelyik török egy asszonyt szerelemből csak kézzel érint is, és az tiltakozik, a törököt rögtön lefejezik; a napokban többeket ítéltek erre. Mondják, hogy a törökök császára inkognitóban a seregnél van, éjjel a nagyvezér szolgál neki. Buda felé a harchoz szükséges dolgokat szállítanak. A török azt tervezi, hogy vagy ebben a hónapban learatja a kereszténységet, vagy ő maga lesz a keresztények aratása. Készen kell lennünk, mivel a sodomita csellel él, és itt áll már a kapuban.

Kelt a hadseregben, 1663. július 4-én.

 

{141} 142.

 

JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK (?)

(Fordítás latinból)

[1633. július 12.?]

Rendkívül elégedett vagyok Kegyelmed készségességével, és mivel arra utasít, hogy jelezzem azokat a dolgokat, amelyekre szükség van, ezt szívesen megteszem. Azokat tehát, amelyek valóban szükségesek, ezúttal jegyzem fel, s kérem Kegyelmedet, hogy adjon reményt afelől is, amire majd a jövőben szükség lehet. Egyszersmind biztosítom róla, hogy még a körülményekhez mérten sem kérek semmi különlegeset.

Először: A felség jóságos megbízásából tesvérem vezesse a báni hivatalt mindaddig, amíg én itt tevékenykedem.

Másodszor: Őfelsége kegyeskedjék gondoskodni a Zrínyvárban tartózkodó muskétásokról, akik úgy, ahogy most vannak – lerongyolódva és éhezve – semmilyen szolgálatra nem foghatók. Továbbá méltóztassék a felség az említett várba még két-háromszáz muskétást vagy dragonyost elhelyezetetni, s addig is bízza őket a holland mérnökre.

Harmadszor: Méltóztassék őfelsége gondoskodni számomra a felhatalmazásomnak megfelelő ellátásról, amely lehetővé teszi, hogy a táborban és innen oda s vissza utaztomban szükséget ne szenvedjek.

Negyedszer: Pontosan miféle katonák alkotják majd testőrségemet? Ötödször: Ki lesz a helyettesem?

Hatodszor: Ha ez a kompánia odébbáll, méltóztassék őfelsége saját katonanépünket idevezényelni. Hetedszer: Történjék intézkedés a szükséges fegyverzetről.

 

143.

 

CIAN MONETTINEK

(Fordítás olaszból)

Zrínyi-Újvár, 1663. augusztus 13.

Nagyságos Uram.

Kíváncsian várom, hogy Mecyer doktor elinduljon Törökországból, s beszámol-e valami kifogásról ellenem és váram ellen? Kérem Uraságodat, tájékoztasson mindenről, és ezt a mellékelt levelet vigye el Porcia herceg úrhoz. Ne csodálkozzék, hogy ritkán írok; {142} annyira el vagyok foglalva a végeken, hogy nincs egy óra nyugalmam sem. Ezzel maradok Uraságodnak

Zrínyi-Újvár, augusztus 13.

Nic di Zrin

 

144.

 

VARASD VÁROSÁNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1663. november 26.

Nemzetes, Jeles, Nemes, Bölcs és Körültekintő Urak, Tisztelt Barátaim!

Mivelhogy Isten kegyelméből szerencsésen visszaérkeztünk a magyar táborból, méltányosnak és helyénvalónak ítéltük, hogy a haza közönséges javára és segítségére, az ellenség jövendő cselvetéseinek megelőzésére országgyűlést hirdessünk. Tehát ezt az országgyűlést a most következő december hónap 12. napjára Varasd szabad királyi városban tűztük ki. Kegyelmetek jelen legyenek ezen, adják szavazatukat a haza közös javára, és éljenek sokáig a legszerencsésebben.

Kelt Csáktornya várunkban, az Úr 1663. évében, november hónap 26. napján.

Kegyelmeteknek jóakaró barátja

C Nic a Zr

 

145.

 

I. LIPÓTNAK

(Fordítás latinból)

Légrád, 1663. november 28.

Szent Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram!

Tegnap az Isten irgalmassága nemcsak hogy megmentett csodálatos módon engem és a szomszédos tartományokat a török kezéből, hanem meg is bosszult minket. A törökök és tatárok ugyanis hatalmas sereggel megjelentek Kotoriba fölött, méghozzá nem is titokban, hanem nyíltan, sőt fényes nappal, hajóhíddal és minden más szükséges dologgal fölszerelve. Kétezer tatárt előreküldtek, és hozzákezdtek, hogy hidat verjenek a hadsereg többi része számára. Én azt a csekély erőt, amellyel rendelkezem, szétosztottam a {143} megfelelő helyekre a Mura mentében, magam pedig reggel felderítőútra indultam háromszáz lovas kíséretében. Egyszerre csak az egyik őrhelyről egy kisebb mozsár lövésével jelezték az ellenség megjelenését. Tüstént odasiettem, de arra érkeztem, hogy addigra már átkelt az a kétezer fő, és ők is ugyanúgy észrevettek engem. Meggondolva azt, hogy milyen kétségbeejtő helyzetben vagyok, én és velem együtt az egész Muraköz, nem találtam más reménységet és menekvést, mint nem sokat törődni a reménnyel, s mivel vissza már nem fordulhattam, nem maradt más hátra, mint hogy amennyire csak lehetett, fellelkesítsem a katonákat és rárontsak az ellenségre. Az Isten pedig megmutatta, hogy a keresztények ügyét szívén viseli: elvette az ellenség erejét és bátorságát. Mert azután, hogy először kilőtték nyilaikat – szinte elborítottak vele minket –, olyan félelem szállta meg őket, hogy futni kezdtek a Mura felé, és szembetalálkozva a folyóban a szemközt jövő tatárokkal, a legnagyobb zavarban úgy összetorlódtak mindnyájan, hogy sem úszni, sem kimenekülni, sem védekezni nem tudtak. A folyó hosszú szakaszát szinte elborították a lovak és emberek, olyannyira, hogy alig látszott a víz. Én sem szalasztottam el az alkalmat, hanem keményen üldözőbe vettem őket, és megparancsoltam, hogy senkit élve el ne fogjanak. Így történt, hogy jóllehet a folyóban összetorlódott tatároknak egy kis csapata ki tudott menekülni, a többieket azonban részint az örvény nyelte el, részint dárdáinktól elborítva lelték halálukat nyomorultan.

Körülbelül ezer lovat kimentettünk a vízből, a többi elpusztult gazdájával együtt, néhány kivétellel. Ezeket jó szerencséjük mentette meg. De a vezérük, aki parancsolt nekik, egyáltalán nem rémült meg katonái pusztulásának láttára, hanem a gyalogságért küldött, amely nem volt messze onnan. Csakhogy mire ezek megjöttek, addigra az enyéim közül is odasietett háromszáz gyalogos, akik parancsomra két kis ágyút is hoztak. Ezekkel védekeztem, amíg más katonáim is mindenfelől összegyülekeztek, s így harcoltunk tegnap egész nap és az elmúlt éjjel, puskákkal és ágyúkkal, mígnem végre hajnal előtt a reményét vesztett vezér dühöngve, fogcsikorgatva és bosszút esküdve, de mégiscsak csöndben elvonult. Bizonyos, hogy a tegnapi nap nekem és ennek a vidéknek emlékezetes marad. Hogy a következőkben mi vár rám, azt nem tudom megmondani, mert az ellenség Kanizsa táján tábort ütött, és azon töri a fejét, hogy el nem távozik, mielőtt újra szerencsét nem próbál. Hogy mekkora ez a hadsereg és ki a vezére, azt nem tudom Felségednek bizonyosan megírni. Mivel nem engedtem, hogy foglyot {144} ejtsenek, nincs más értesülésem róluk, mint az a kósza hír, amit ők maguk terjesztettek magukról megtévesztés céljából, hogy tudniillik negyvenezren vannak, törökök és tatárok, vezérük pedig Ali, váradi basa. Én, amennyire távolról, a folyó túlsó partjáról szemügyre vehettem őket, valamivel több mint tízezerre becsülöm számukat. Szándékuk pedig világos, maguk is nyíltan beszéltek róla, mielőtt idejöttek: azok a tatárok és törökök, akik Komárom mellett némi vereséget szenvedtek tőlem, most bosszút akarnak állni, és az egész Muraközt elpusztítani, azután továbbmenni Stájerországba egészen Grácig, ott átkelni a Murán, s Batthyány gróf birtokain és végvidékén keresztül hazatérni.

Ezekről számolok be Felségednek és adok tájékoztatást, amennyire tőlem telik, és az Isten szerelmére kérem Felségedet, méltóztassék módot találni, hogy idejében kapjak ágyúgolyókat és más szükséges felszerelést, s valami katonaságot is, mert ezek nélkül nemcsak az én szigetem, hanem a szomszédos tartományok is menthetetlenül elpusztulnak.

Tartsa meg Isten Felségedet sokáig jó egészségben.

Kelt Légrádon, 1663. november 28-án.

Legszentebb Felségednek alázatos és örökké hű szolgája

 

146.

 

CSÁKY ISTVÁNNAK

Csáktornya, 1664. január 6.

Isten minden kívánta jókkal és sok jobb szerencsés esztendőkkel, hogysem aki elmúlt, áldja és vigasztalja meg Kegyelmedet.

Az Kegyelmed atyafiúságos levelét, édes Gróf Uram, együtt az őfelsége manifestumával megadták e napokban, és jóllehet, hogy onnan is nem ír Kegyelmed semmi consolatióra való dolgot, mindazonáltal csak az is lehet valami kevés vigasztalásra való okom, hogy Kegyelmedet is hazánk hanyatlását annyira érzeni látom. Bizony dolog, minden szerencsétlenségeknél feljebb való az, hogy lássa ember nemzetének, hazájának utolsó veszedelmét. De ha az nagy Isten minket arra rendelt, mit tehetünk róla? Úgy legyen, valamint Ő Szent Felsége akarja. Ha penig ez úgy vagyon, legalább igyekezni kell minden jó magyarnak s legkiváltképpen az nemes vérnek, hogy ellensége romlása nélkül ne legyen az mi veszedelmünk is. Igazán írom Kegyelmednek, amennyire a veszedelmünket érzem, annyira búsulok azon is, hogy nem ez szerint voltak az {145} elmúlt esztendőbeli operatiók, hanem nevetségessé lett minden emberségünk és vitézségünk. Úgy tetszik, hogy hazánkkal együtt minden böcsületünket is minden nemzetségeknél és ellenségünk előtt is elvesztettük.

Mit jövendöljek továbbra, nem tudom, de még apparentiáját jóra való fordulásunkra nem igen látom. Mindazonáltal, mivelhogy az Isten az veszett dolgokban leginkább szokta megmutatni hatalmasságát, bizony mondom Kegyelmednek, most sem estem még kétségben, és assecurálom Kegyelmedet, hogy az imperiumbeli fejedelmek oly szűvesen fogták az mi dolgainkat, hogy csak az mi magyarink egy szűvel-lélekkel fogjanak a magok dolgához, és restituálják az militaris disciplinát, nem veszünk el, hanem megfordul jobbra még egyszer állapotunk.

Immár az imperiumból számos hadak vannak itt körülettünk, s úgy látom, hogy mindenre készek, csak Isten szerencsét, üdőt adjon a jó szándékhoz. Én is a magam részérül azt írhatom Kegyelmednek, hogy szűvel-lélekkel mesterkedem minden előmenetelükben, sem értékemet, sem életemet bizony nem szánom, s valami véget rendelt az Úr Isten az én szándékimnak, jó szívvel elvárom. Eddig még, hála Istennek, én rajtam hatalmot az ellenség nem vett, az elmúlt esztendőben háromszor derékképpen hol törökkel, hol tatárral megvonyakodtunk, de mindenkor itt hagyta a körmeit. Mint lészen azután szerencsém, csak az jó Isten tudja, ha peniglen élek, Kegyelmednek azt is tudására adni el nem mulatom. Tartsa és éltesse Isten Kegyelmedet sok esztendeig kedves jó egészségben.

Datum Chaktor. 6. Januarii 1664.

Kegyelmednek köteles szolgája

C Nic a Zrin

 

147.

 

JÁNOS FÜLÖPNEK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1664. január 11.

Legkiválóbb Választófejedelem, Legkegyelmesebb Uram!

Legkiválóbb Felségednek örök hálával tartozik Szlavónia ezen meggyötört tartománya, ugyanis a barbárok hatalmas sokasága midőn ezen elmúlt napokban tűzzel-vassal elpusztításunkra jött volna, miután híre ment ezen szomszédos tartományi hadnak, és az oly készséges gyorsasággal odasiető Hohenlohe tábornok úr érkezésének, {146} amilyet sem mi, sem ellenségeink több éve nem láttunk, reményükben megcsalatkozottan csak a határig merészkedtek jönni, és innen szinte menekülésszerűen a téli szállásra visszavonultak. Jóllehet pedig az egész keresztény világ tudja, hogy a kevéssel ez előtt megszabadított és a jövőben megszabadítandó hazánk ezen szerencséje legkiválóbb Felséged kegyessége által történik, én, aki ennek a tartománynak érdemtelen minisztere és fővezére vagyok, a hálátlanság szégyenfoltja nélkül nem tudtam most hallgatni, hanem a tartomány nevében a legalázatosabban mondok köszönetet legkiválóbb Felségednek, és kérem, hogy továbbra is kiváltképpen méltóztasson bennünket kitüntetni oltalmával (amely nélkül bizonyosan elveszünk).

Én magam, legkiválóbb Felségednek mélységesen lekötelezettje lévén, semmi mást nem kívánok, mint megmutatni, hogy legkiválóbb Felséged legalázatosabb és legragaszkodóbb szolgája vagyok, amíg csak élek.

Csáktornya, 1664. január 11.

Nicolaus a Zriny

 

148.

 

A REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉSNEK

(Fordítás olaszból)

Babócsa alatti tábor, 1664. január 24. (?)

Dicséret és hála az Úrnak, amit nem reméltünk ily hamar, megadta az Isten: elfoglaltuk Berzencét, Babócsát és Barcsot. A törököket váratlanul érte az ágyútüz, azonnal megadták magukat. Ezidáig nincs hírünk olyan ellenséges erőről, amely árthatna nekünk. Holnap elhagyjuk ezt a helyet, s ha az Úr Isten megáld bennünket, mint azt eddig tette, az alkalmas idővel, nem térünk vissza, míg fel nem égettük az eszéki hidakat. Imádkozzanak értünk hathatósan; eddig, hála Istennek, jól vagyunk, és nem vesztettünk csak négy katonát a mieink közül.

 

{147} 149.

 

I. LIPÓTNAK

(Fordítás olaszból)

Kanizsai tábor, 1664. február 10.

Szent Császári Felség!

Fivérem érkeztével rövid jelentést kap Császári Felséged ebben a levélben arról, hogy mit végeztek dicsőséges seregei Csáktornyáról való elindulásom után. Miután az ellenséget szétvertem a Mura folyónál, behatoltam területére, s egyesülve és meggyarapodva Esterházy hadinépével és sok katonával, akik önként álltak Felséged zászlai alá, néhány nap leforgása alatt Felséged hűségére térítettem több jelentős helyet, köztük az erős berzencei és a fontos szigetvári erődöt. Ezután Eszék várának lerombolására indultam, ahol sokakat elvesztettem Felséged vitéz harcosai közül, de Istennek hála, végbevittem szándékomat, a várral együtt megsemmisítve tizennégyezer ellenséges katonát, akik védték. Miután rövid pihenőt adtam a csapatoknak, szinte ellenállás nélkül vettem birtokomba az összes kisebb helységet Kanizsa körül, nem minden szándéka nélkül annak, hogy ezt az erődöt is a Felséged iránti engedelmességre hajlítsam, akit most kérve kérek, foganatosítsa azokat az intézkedéseket, amelyeket fivérem, Péter gróf terjeszt majd elő. S ha a zord évszak nem akadályozza terveimet, s az ügy igazsága és az ég is segítségemre lesz, remélem, hogy Felséged nagyobb dolgokat is hall majd a seregek felől, melyeknek parancsol.

Örökös szolgája és alattvalója

Nicolo Co di Sdrino

A Kanizsa alatti táborból, 1664. február 10-én.

 

150.

 

WESSELÉNYI FERENCNEK

Csáktornya, [1664.] február 17.

Méltóságos, Nagyságos Magyarországi Palatinus, nekem Bizalmos Uram Apám!

Hála legyen a kegyelmes Istennek, ezt az új esztendőt szegény hazánknak vigasztalására láttuk. Ha a jó Isten tovább ilyen progressusokat ad, hiszem, még egyszer nemcsak az Istennek bosszúállását a pogány ellenségen látjuk, hanem nemzetünknek még egyszer talpra állását. Nagyságod ebből az őfelségének írt levelemnek {148} copiájából megérti minden successokat, mert engemet az sok gondjaim elvonnak az írástól. Most, avagy soha sem ronthatja, vagy legalább tántoríthatja meg őfelsége az ottomán hodot; de ha sokáig tanácskozunk, ezt is, akit cselekedtünk, elvesztegetjük. Bezzeg, ha nekem egy kis erőm s értékem volna most, több hogysem most vagyon, Kanizsát három hétig magyarévá tenném, de mindenemet, amim volt, erre az expeditióra költöttem, magam jószágát ott kinn, Muraközt itt benn elvesztegettem ezekkel a hadakkal; ha őfelsége nem segít, élhetetlenné leszek ezután. Ezek után ajánlom Nagyságodnak mint bizodalmos Apám Uramnak kötelességgel való szolgálatomat.

Chaktornian, 17. Februarii.

C Nic a Zrin

 

151.

 

I. LIPÓTNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1664. február 19.

Felséges Császár, Legkegyelmesebb Uram!

Amit kora ifjúságom óta forró imádságokkal kértem a végtelenül jó és hatalmas Istentől, azt most mérhetetlen jósága részben megadta; mert barbároktól gyötört hazámnak olyan vigasztalását láthattam, amilyen csak lehetséges Felséged szolgálatával és a kereszténység javával egyesítve. Legkegyelmesebb Uram, Felséged győzelmes fegyverei most tértek vissza nagy szerencsével és eredménnyel a török területeknek mélyéről. Amit ott véghezvittek és elértek, a következő: Berzencét és Babócsát említésre méltó veszteség nélkül bevettük, és most is tartjuk. Azután tovább előrehaladtunk, s elfoglaltuk és felégettük Barcsot a Dráva mellett, majd Turbékot Szigetvár közelében. Innen még tovább nyomultunk, rajtaütéssel hatalmunkba kerítettük és tűzzel pusztítottuk el Pécs városát, de a tél hidege megfosztott bennünket magának a várnak birtokától. Ezután Eszék felé haladtunk előre, s fölgyújtottuk ama híres hidat, amely valóban királyi építmény, a hidfőt védő Dárda palánkvárával együtt. Innen visszatérve elhamvasztottuk Baranyavárat és Sásdot, amelyek igen jól ellátott palánkok. Az összes tatárt, aki csak ebben a tartományban volt, elűztük: menekülés közben nagy emberveszteséggel keltek át a Dunán. A falvakat mind felgyújtottuk, egyszóval felperzseltük az egész tartományt. Istennek hála, {149} vállalkozásunk célját elértük, mégpedig hadseregünknek említésre méltó kára nélkül. Egy dolog mégis volna, amit nem hallgathatok el. Mégpedig azt, hogy Hohenlohe gróf Pécs ostromát a kelleténél hevesebben követelte. Minthogy azonban számolnunk kellett az idővel, és a hadsereg megőrzését mindennél fontosabbnak kellett tartani, Felséged katonáival és a bajorokkal együtt úgy véltem, jobban szolgálja Felséged ügyét, ha inkább otthagyjuk azt a várat, amelynek Felséged úgysem veszi sok hasznát, mintsem hogy nagy véráldozattal megszerezzük az állítólag benne rejlő sok zsákmányt. Mert nemcsak azok pusztultak volna el nyomorultul, akik elesnek, hanem a sebesültek is, hiszen a sebesülteken kívül is naponta annyian betegedtek meg, hogy alig tudtuk magunkkal hozni őket. Nem szólok arról, hogy ilyen veszedelmes és nagyon is bizonytalan rajtaütéssel nem vágtuk-e volna túl nagy fába a fejszét. Erről majd Császári Felséged a hadmérnöktől fog részletesebben hallani.

Visszatértünkben Segesdet is elfoglaltuk, és megszállva tartjuk. Ha azt a három helyet, Legkegyelmesebb Uram, egy kissé tartani tudjuk, Kanizsa magától elesik, mivelhogy nincs összeköttetése a török területtel. Babócsába és Berzencébe kétszáz német katonát helyeztem el a Spick-féle ezredből, és melléjük néhány száz magyart, a saját költségemre. Most tehát veszedelmes minden időhúzás, és nagyszerű alkalom nyílik arra, hogy a közjó érdekében cselekedjünk, különösen azzal, hogy ezeket a területeket biztosítjuk, amint erről Császári Felségedet a hadmérnök részletesebben és világosabban fogja tájékoztatni, mint ahogyan én ilyen súlyos kérdésekre vonatkozólag egyszerű és hűséges javaslataimat le tudnám írni. Alázatosan kérem, méltóztassék neki mindenben hitelt adni. Addig is tartsa meg a Mindenható Felségedet szerencsésen és jó egészségben.

Csáktornya, 1664. február 19.

Legkegyelmesebb Felségednek

 

152.

 

CSÁKY ISTVÁNNAK

Csáktornya, [1664.] február 20.

Illustrissime Domine Comes, Amice et Frater Observandissime!

Nagy böcsülettel és szeretettel vettem az Kegyelmed levelét az török császár manifestumával együtt, az mely ha ugyanolyan valóságos, hihető, az Úr Isten meg akarja verni: Jupiter, quem perdere {150} vult, dementat. Én nem szintén haszontalanul töltöttem e telet, egész Eszékig az Törökországot az üfelsége magyar s német hadaival erősen raboltattam, feles és alkalmatos várakot megvettem, s kit megégettem, kit most is tartok, az őfelsége dispositiójáig, s ha még ennyi tántorítást másfelől is teszen valaki az pogányságon, hiszem Istent, alábbhagy istentelen maga felfuvalkodásában. Kegyelmed pedig, édes Gróf Uram, bővebben megérti az őfelségének írt levelemnek páriájából az én szerencsés munkáimot, kit az Úr Isten fordítson szegény, hanyatlott hazánknak örömére. Tudom, Kegyelmed is velem együtt sziből kívánja, emellett maradok Kegyelmednek

köteles szolgája s atyafia

C Nic a Zrin

Chaktor. 20. Febr.

 

153.

 

PETRETICS PÉTERNEK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1664. március 28.

Nemes és Főtisztelendő Uram, Krisztusban Igen Tisztelt Atyám!

Ezen órában érkezett a hadmérnök, átadván nekem őfelsége hozzám intézett parancsát, hogy ezekben a most következő napokban kezdjem meg Kanizsa ostromát. Én – jóllehet szerfölött nehéz és terhes nekem, hogy magamra vállaljam ezt a szinte megoldhatatlan és nagyon nagy feladatot – elsősorban a jóságos nagy Úristen tisztességéért és dicsőségére, az őfelsége iránti hűségből, és végül a haza megmaradásáért fölvállalom azt. Tehát a most következő április hónap 7-re a vidék minden rendelkezésre álló és összegyűjtött haderejével Zrínyi-Újvárból ott leszünk, és rögtön a következő napon (ha Isten adja) megkezdjük Kanizsa ostromát. Szívesen vettem volna, ha több időm maradt volna az országgyűlés kihirdetésére, de mivelhogy magamnak nincs időm a kihirdetésre, így Főtisztelendőségedre ruházom a teljes hatalmat, hogy amikor alkalmasnak látszik, Varasd szabad királyi városban meghirdesse, nehogy úgy tűnjék, ez az ország semmit sem tesz, hanem inkább segítségére van e vállalkozásnak rendkívüli adóval és gabonával, amelyet ezen ország eddigre már kétségtelenül megadott és összegyűjtött. Nem kétlem, hogy igen sok más dolog fordul elő, amelyekről azután – mivel Kanizsától nincs messze Varasd – levél {151} útján tárgyalhatunk. Főtisztelendőséged ugyancsak szíveskedjék nekem mindent megírni, amit ezen a gyűlésen határoznak. Éljen soká a legszerencsésebben.

Csáktornyán, 1664. március 28-án.

Főtisztelendőségednek legodaadóbb fia

Comes Nicolaus a Zrin

 

154.

 

ESTERHÁZY PÁLNAK

Csáktornya, 1664. március 28.

Illustrissime Domine Comes, Frater Observandissime!

Ezen órában érkezett az mi kegyelmes urunk őfölsége parancsolatja, hogy Kanizsát mentül hamarébb megszálljam, és jóllehet ugyan, hogy elegendő és méltó okaim is volnának, hogy ezt az terhet semmiképpen magamra nem vállalnám, de mivelhogy mast nincs ideje, hogy difficultásokat csináljunk, hanem inkább könnyebbítsük nehéz igyünket: azért én is Istenre bízván dolgomat, fölválloltam Istenemért, hazámért s uramért ezt az munkát. Édes, kedves atyámfia, Gróf Uram, ezelőtt két nappal is Rauch uramnak írtam, s ő általa Kegyelmednek izentem, de másképpen rendelte mast az Isten. Énnekem penig az Kegyelmed hazájához való szeretetiben, érzelmeiben és tehetségében minden magyarországi urak előtt legnagyobb reménségem vagyon.

Istenre s hazája szeretetire kénszerítem Kegyelmedet, ne hagyja el hazáját s nemzetit ebben az nagy fönnforgó ügyében. Jüjjön el Kegyelmed, hozzon népet, hozzon munitiót és élést magával; az én szándékom penig úgy vagyon, hogy nyolcadik napján áprilisnak szállanánk meg Kanizsát; arra az napra, ha eljühet is Kegyelmed, igen jó lészen, és ha minden apparátussá nem jühetne is akkorra, Kegyelmed után is eljühetne, csak jól elrendelje Kegyelmed otthon minden állapotokat. Talán késedelmes volna, ha igen nagy álgyúkat kérnék Kegyelmedtül, mivelhogy talán nincs is minden szükségivel készen, de ha öreg ágyút nem hozhat is Kegyelmed, hozasson Kegyelmed akkorákat, az mint lehet, mentül többet, annál jobb, minden hozzá való szükségivei és jó pattantyúsokkal együtt. Népet penig mentül többet és jobbat hozhat, annál nagyobb szolgálatot teszen, és magának is nagyobb dicsőséget szerez. Írjon penig Kegyelmed más barátinak is, és valamit tud Kegyelmed meggondolni {152} igyekezetünknek segítségére, ne mulasson el, kérem, úgy áldja meg Kegyelmedet Isten, és én is maradok Kegyelmednek édes Gróf Uram

köteles szolgája, atyafia

Chaktorniae, 28. Martii 1664.

C. Nic. a Zr.

 

155.

 

ALESSANDRO MORÁNAK

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, 1664. március 30.

Uraságod arról értesít, hogy őexcellenciája, Franciaország követe utasítást kapott arra, hogy őfelsége, a király nevében bizonyos pénzösszeget küldjön nekem királyi ajándékképpen. Nem tudom megérteni, sem fölfogni, honnan szerzett tudomást rólam és nevemről a legkeresztényibb király. De ha már így van, a követ úrtól várok pontosabb tájékoztatást, nehogy elmulasszak válaszolni és köszönetet mondani alázatos és hódoló szavaimmal. Addig is kérem Uraságodat, hogy köszöntse szívesen az én nevemben őexcellenciáját. Én éppen most készülök arra, hogy megszálljam Kanizsát, remélem egy héten belül elkezdhetem. A jóságos Isten segítsen minket, mert nagy áldás lenne a kereszténység számára annak a helynek az elfoglalása.

[Mellékleten] Amikor a francia követ el akarja küldeni nekem a pénzt, alkalmasabb lenne nekem, ha Grácban kaphatnám meg. Ez javára lenne barátjának.

 

156.

 

PIERRE DE BONSYNAK

(Fordítás olaszból)

Csáktornya, 1664. április 21.

Nagyságos és Excellenciás Uram!

Excellenciád kegyessége nagyon megtisztelt, amikor közvetítette nekem a legkeresztényibb király jóakaratát és bőkezűségének királyi adományát. Az ő kegyessége annál inkább lekötelez, amennyivel kisebbek az én érdemeim ahhoz, hogy egy ilyen nagy uralkodó megemlékezzék róluk. Rendesen úgy van, hogy az üres edények {153} nagyobb hangot adnak, és a legkeresztényibb király nagylelkűségének és bölcsességének elég volt a vitézségnek csak a híre, bár valójában nem érdemeltem meg felséges kegyelmét, amely arra buzdít, hogy még nagyobb odaadással és lelkesedéssel szenteljem magamat a kereszténység szolgálatának azzal, hogy ezt a kegyes ajándékot és adományt a köz javára fordítom. Amíg csak élek, megbecsülöm a kitüntető megtiszteltetést, és alázatos szolgálatommal hálálom meg ő legkeresztényibb felségének.

Mora úrnak is, aki meg van bízva a pénz elküldésével, megírom, mit tegyen vele. Végül, azt hiszem, ebből az alkalomból felajánlhatom Excellenciádnak örökös szolgálatomat azzal a kéréssel, hogy tiszteljen meg parancsaival. Legfőbb törekvésem az, hogy Excellenciád parancsait azzal az odaadással és készséggel teljesítsem, amelyet Excellenciád érdemei és kegyessége, meg az én kötelességem megkövetelnek.

Egyébként most kevés említésre méltó újság van, amelyet Excellenciád tudomására kellene hoznom. Csak az, hogy Kanizsa ostromát, amely folyó hó 8-ra volt kitűzve, bizonyos nehézségek és akadályok miatt elhalasztottuk mostanáig, mégis remélem, hogy 27-én vagy 28-án mindenképpen megkezdjük. A hely nagyon erős, részben mocsarak és lápok veszik körül. Dicsőségessé és szinte halhatatlanná tette az 1602-ben megkísérelt ostrom, amelyben a mieink közül sokan meghaltak, és végül is fel kellett adni a vállalkozást. E hely bevétele kimondhatatlan megkönnyebbülést okozna a vidéknek, mert ez az a műhely, ahol minden rossz készül, a török számára pedig a legnagyobb kár és veszteség lenne, mert nagy kényelmükre és hasznukra van.

Mégis bízom benne, hogy őfelsége fegyverei győznek, főleg, mert jönnek ő legkeresztényibb felsége katonái, akiket várunk az ostromhoz. Az egyetlen akadály céljaink elérésében az lenne, hogy mivel a számunkra legalkalmasabb idő már elmúlt, és az évszak már nagyon előrehaladott, esetleg megérkeznék az ellenséges sereg, amely állítólag hatalmas, a mieink pedig csak kis számban tudnának gyorsan idejönni.

Az Isteni Felség segíteni fog saját ügyén. Kérem az ő legfőbb jóságát, halmozza el Excellenciádat boldogsággal, ahogyan elhalmozta érdemekkel is.

Csáktornya, 1664. április 21.

Excellenciád odaadó és lekötelezett szolgája

Nicolò di Zrini

 

{154} 157.

 

WOLFGANG JULIUS HOHENLOHÉNAK (?)

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1664. április 22.

Kegyelmes Gróf Úr, Igen Tisztelt Pártfogóm!

Hálát adok Excellenciádnak az igen barátságos üdvözletért és az irántam való állandó kegyességéért. Én viszont mind a magam hajlandóságából, mind azért a sok figyelmességért, amellyel Excellenciád lekötelezett, vallom, hogy változatlanul a leghívebb szolgája vagyok. Ezt hagyta meg legkegyelmesebb uram, a császár és a maizni választó is, az én nagy uram és pártfogóm. Azért esedezem Excellenciádnak, hogy ne csupán jóakaró kegyességét tartsa meg továbbra is irányomban, hanem tegyen alkalmassá és érdemessé parancsolataira.

Ami seregének előnyomulását illeti, azt írtam a gráci tanácsosoknak, hogy akik a Mura mellett vannak, vonuljanak le a Szigeten keresztül, akik pedig a Drávánál, keljenek át, és Szlavónián keresztül haladjanak. A legalázatosabban kérem Excellenciádtól, higgye el szilárdan, hogy a Dráván túl jobbak a viszonyok, és utat is találnak, míg itt két vagy három falun kívül – azok is már elpusztítva és szétrombolva – semmit se találnak, amint Excellenciád maga is tudja; írja meg nekem, melyik napon kell várniuk a biztosoknak a Muránál. Amennyiben van szénám, talán öt nagy kazal Kotoribában, ments Isten, hogy eladjam Excellenciádnak. Egy részét nagyon szívesen átengedem, de a többit a tüzérség lovai és más ezredek számára ígértem el. Ám a szomszéd falvakban is találni még szénát Kanizsa körül, amíg csak megtartatik a jó rend. Én bizony semmit sem fogok elmulasztani, hogy megtegyem Excellenciádért, még ha a magam vérével kellene is szolgálnom.

A legközelebbi pénteken Kanizsa egyik részét megszemléltetem, vagy magam fogom megszemlélni. Két helyen lesz ugyanis szükségünk odavezető útra.

Semmi megbízható hírt nem tudok; mondják, hogy az eszéki híd elkészült, és a törökök néhány lovas szakasza átkelt, de azt hiszem, csak a híd védelmére maradnak ott, a hidat pedig állítólag rőzséből készítették, amelyet, ha árvíz jő, az kétségtelenül szétszór.

Feleségem pedig Excellenciád jegyesével együtt végtelenül hálás az ajándékért, az üdvözletért és jóindulatért, de menyasszonyának a saját arcképe jobban tetszik. Isten őrizze meg Excellenciádat a {155} kereszténység és Magyarország javára, amint mindnyájan reméljük is. Maradok Excellenciádnak legodaadóbb és leghűségesebb szolgája.

Csáktornya, 1664. április 22.

Alázatosan kérem, parancsolja meg, hogy a pórnép bántatlan maradjon a Szigeten és Szlavóniában, így többet szolgálhatok Excellenciádnak.

 

158.

 

I. LIPÓTNAK

(Fordítás olaszból)

Kanizsai tábor, 1664. május 9.

Szent Császári Felség!

Felséged utasításainak engedelmeskedve a múlt hónap 28-án vettem ostrom alá Kanizsát, ám oly erőtlenül és oly nagy hiányosságokkal, hogy úgy vélhetném, a világ szemében inkább hazárdjátékosnak tűnök, mint katonának, ha nem tudnám, hogy a szent Úr Isten és az igaz ügy nagyobb dolgok felvállalására is kényszeríthetnek. Nehézségekbe ütköztem azt illetően, hogy a birodalmi segélycsapatokat a Felséged seregétől elkülönített harcálláspontra osszam be, de végül rávettem parancsnokaikat, hogy az én elképzeléseimet kövessék. Folyó hó elsején tehát előrenyomultunk az árkokig; az egyikben a magyar önkéntesek, a másikban a németek működtek sikerrel, igaz, volt némi veszteségünk, minthogy a törökök éjjel-nappal szünet nélkül ágyúztak, azonban csak rövid lőtávolra és kőgolyókkal – amiből arra következtettünk, hogy az ellenséges parancsnokok a végső rohamok erőpróbájára tartogatják az ólmot. A harmadik napon megkezdtem a bombák és gránátok bevetését, amelyek, mivel rossz mester fabrikálta őket, nem használtak semmit, a levegőben robbantak fel. Hohenlohe gróf úr, türelmét vesztve a késlekedés miatt, megpróbált vitézül előrehatolni az ostromütegekkel, Strozzi gróf úr pedig semmilyen veszélyt nem került ki a külső árok elfoglalása érdekében. Időközben jelentés érkezett a táborba kémeinktől, hogy a Szigetvár környékén nagy számban összegyülekezett törökök segítséget akarnak bejuttatni Kanizsára. Erre fel Hohenlohe gróf úr, aki az arrafelé eső részen táborozott, megfeledkezve a szükséges óvintézkedésekről, háromezer emberével nekivágott, hogy találkozzon és megütközzön az ellenséggel. Ám amikor messziről meglátta őket, és úgy vélte, háromszor {156} annyian vannak, mint amennyiről jelentést kapott, azonnal segítségül hívatott engem, aki Felséged ötezer lovasával odasietve szétvertem az ellenséget és megszereztem a zsákmányt. 6-án reggel elkészült egy óriássánc, majd sikerült szerencsésen eltalálnom az ellenség hasonló ütegét, így Strozzi gróf behatolt az árokba s birtokába kerítette az egyik bástyát. 7-én megtétettem a felhívást, de az ellenség azt válaszolta, utolsó csepp véréig akar védekezni. 8-án tehát, felállítva két további üteget, nappal és az éjszaka folyamán több mint háromszáz lövést adattam le, miközben Strozzi és Hohenlohe grófok, térkép segítségével átkelve a mocsáron és a másfél kopja mély vizű árkon, életük súlyos kockáztatásával dicsőségesen elfoglalták az óvárost. Most a fellegvár ágyúsáncait készülünk megtámadni, s jóllehet az ellenség minden erőfeszítést elkövet a védelem érdekében, mindazonáltal reméljük, hogy Császári Felséged rövid időn belül hírét veszi majd a vár elestének. Seregünk jelenleg harmincezer harcosból áll, akiknek vitézségét Felséged a további hódítások zálogának tekintheti. S ezzel, könyörögve, hogy minden nap küldje a segítséget, megemlékezik Felségedről legalázatosabb és leghűségesebb szolgája és alattvalója

Nicoló Co di Sdrino

A Kanizsa alatti táborból, 1664. május 9-én.

 

159.

 

FERDINÁND MÁRIÁNAK

(Fordítás latinból)

Kanizsai tábor, 1664. május 19.

Fenséges Választófejedelem Úr, Legkegyelmesebb Uram!

Fenséged múlt hónap 18-án kelt jóakaratú levelét itt a kanizsai táborban vettem kézhez, amelyből megértettem Fenséged legmagasabb jóakaratát, mellyel irántam, méltatlan szolgája iránt viseltetik, amit én csak a tőlem telhető legalázatosabb hódolattal viszonozhatok, s amíg csak élek, törekszem majd ki is érdemelni. Azt parancsolja továbbá Fenséged, hogy amit […] és amit csak tudnia érdemes, adjam hírül s ezt […] Nos, immár a tizenkilencedik napjánál tartunk ezen erőd ostromának, amely sem annyira […], sem pedig annyira bevehetetlen, mint gondolni lehetne. […] Ám mi oly kisszámú katonasággal és más szükséges felszerelés hiányában fogtunk támadásba, hogy igencsak kétes a vállalkozás sikere. Mégis, mivel a stájer […] ígérik, hogy előteremtik, amire még szükség {157} lesz, nagy reménységgel vagyok, ha valóban fel tudjuk állítani a […], és ha a török hadsereg nem érkezik ide. Mivel pedig a török sereg (mely, mint mondják, oly gyorsan nem képes összegyülekezni, vagy pedig a fölmerült nehézségei miatt nem tud majd felvonulni erre a területre, legalábbis nem annyira gyorsan) valóban reménykedem, hogy fel tudjuk állítani a […] Tegnap megérkezett Fenséged tábornoka, a segélycsapatok parancsnoka, Pücher úr, akinek hozzájárulásával, remélem, jobban haladhatunk. Ígérem, mindenről folyamatosan tájékoztatom majd, s neki és katonáinak minden szükséges dologban készséggel szolgálok és segítek. Erre indít úgy a Fenséged iránti tiszteletem és hódolatom, mint a kötelesség és e férfiú érdemei. Ha pedig a továbbiakban bármely fontos hírről szerzek tudomást, nem mulasztom el továbbítani. Közben is kívánom, hogy Fenségednek hosszú életet adjon és egészségben őrizze meg a Mindenható.

Kelt Kanizsa alatt, 1664. május 19.

Fenségednek legalázatosabb szolgája

 

160.

 

PIERRE DE BONSYNAK

(Fordítás olaszból)

Kanizsai tábor, 1664. május 19.

Excellenciás Uram!

Megkaptam Excellenciád lekötelező levelét, amelyben értesít, hogy őfelsége a legkeresztényibb király azt a pénzösszeget, amelyet nekem méltóztatott adományozni, Mora úr kezéhez küldötte. Azt hiszem, Bécsben fogja átadni nekem, amint írta. Amikor bizonyosat fogok tudni erről, értesítem Excellenciádat. Addig is köszönöm Excellenciád kegyes levelét és gondoskodását, hogy a pénzt eljuttassa hozzám. Minthogy pedig Excellenciád kegyessége bizalmat önt belém, azt is szeretném kérni, kegyeskedjék tanácsot adni nekem, mi módon köszönjem meg őfelségének ezt a kegyességét, amely minden érdememet felülmúlja, s így magamtól nem találok módot rá, hogyan háláljam meg. Udvariatlan lennék, hogyha hallgatnék, és nem mutatnám meg alázatosan nagy lekötelezettségemet.

Mint már írtam Excellenciádnak, Kanizsa ostromával vagyok elfoglalva, amely még tart. Nem az ellenség ereje, sem az erőd bevehetetlensége miatt, hanem a szükséges eszközök hiánya folytán, amelyeket olyan szűkösen küldenek nekem, hogy szégyellem {158} megírni Excellenciádnak. De ezt Excellenciád jobban meg fogja tudni a francia tisztektől, ha majd ideérkeznek. Bizalmasan csak annyit mondok, hogy ha ebben az ostromban és a következő hadjáratban valami nagyobb eredményt érünk el, az nem a mi érdemünk lesz, hanem az Isten csodája. Adja Isten, hogy ezek a derék francia csapatok gyorsan megérkezzenek, mert így remélem, sikeres lesz az ostromunk, amely most gyönge eszközökkel és felszereléssel folyik. Tartsa meg Isten Excellenciádat sok évig, én pedig maradok lekötelezett szolgája.

A Kanizsa alatti táborból, május 19-én.

Nicolo di Zrini

Ha megtudom, hogy Excellenciád nem neheztel rám ezért a rossz írásért (mivelhogy nagyon rossz íródeák vagyok), bátorkodom gyakrabban írni, titkárok segítsége nélkül.

 

161.

 

VII. SÁNDORNAK

(Fordítás latinból)

Kanizsai tábor, 1664. május 21.

Szentséges Atyám!

Szentséged levelét és kitüntető oklevelét a szent ajándékokkal együtt fiúhoz illő tisztelettel és alázattal fogadtam. Nekem és egész családomnak felbecsülhetetlen kincsek lesznek ezek. Nemcsak azért, mert a pápa, hanem mert egyúttal valóban a legjobb főpap küldte, akinek kivételes jósága és tündöklő erényei a mi világrészünkben már régóta annyira ismeretesek, hogy még maguk a római pápák esküdt ellenségei is kénytelenek voltak meghajolni a nyilvánvaló igazság előtt, és minden kereszténynek legnagyobb öröme, hogy a mostani válságos időben, amikor a barbárok és a hitetlenek megrabolni és felprédálni igyekeznek Krisztus örökségét, ilyen atyát és főpapot kaptak, akinek legfőbb törekvése és buzgósága, hogy a királyok és fejedelmek erejét és akaratát egyesítse, reményt nyújtva a kereszténység közös ellenségének legyőzésére. Ezzel az ellenséggel szemben törekedtem én is kora ifjúságom óta megtenni, ami – bár, megvallom, nagyon csekély – tehetségemtől tellett. Szentséged atyai kegyelmével és jóságával még további ösztönzést adott nekem arra, hogy a kereszténységnek szolgáljak, és az anyaszentegyház javára és fölmagasztaltatására véremnek utolsó {159} cseppjét is kész legyek kiontani. Egyébként, ha merészelhetek alázatosan közölni valamit a katonai helyzetről: már huszadik napja, hogy körülzártam és ostromlom Kanizsa várát, amely bizony nem annyira bevehetetlen, hogy ne lehetne elfoglalni, de olyan híjával vagyunk katonának és minden más szükséges dolognak, hogy aligha lehet sikeres eredményt várni. Mégis remélem, hogy Isten különös segítségével pótolja minden hadi felszerelés hiányát. Erről annál is inkább meg vagyok győződve, mert a szomszéd tartományokból már megígérték nekem az említett hadiszereket. Őrizze meg Szentségedet az Isten a keresztény világ javára minél tovább.

Szentséged alázatos szolgája és fia

A kanizsai táborból, 1664. május 21.

C Nicolaus a Zrin

 

162.

 

I. LIPÓTNAK

(Fordítás latinból)

Zrínyi-Újvár alatti tábor, 1664. június 27.

Habár mindig a legalázatosabb tisztelettel fogadom Felséged levelét, sohasem szolgált nagyobb vigasztalásomra, mint utolsó legkegyesebb írása, amelyben méltóztatott kétségtelen reményt adni, hogy Montecuccoli gróf ebben a mostani szükségben Felséged hathatós segítségét hozza, s az ellenséget bátran meg fogja támadni és vissza fogja vetni. De amíg legjobban megalapozott reményemben bízom, örvendezem és alig várom, hogy valami nevezetes cselekedettel megkezdhessük hadműveleteinket, mégis későn veszem észre, hogy itt semmivel sem törődnek kevésbé, mint hogy valami értelmes dolgot próbáljanak az ellenséggel szemben, hanem amiképpen az elmúlt években is, pusztán a hadsereg megóvására és védelmezésére törekszenek. Így, Legkegyelmesebb Uram, nemcsak Felséged fegyvereinek a becsülete vész el, hanem egyik erősség is a másik után, s kétségtelenül követik majd őket a tartományok és országok is. Sok dolog kényszerít ezért engem, hogy leplezetlenül feltárjam ügyeinket Felséged előtt, de erre késztet Felséged szolgálatának szeretete és a hűség is. Bizonyosnak tartom ugyanis, hogy Felséged fegyverei soha nem lehetnek sem dicsőségesek, sem győzedelmesek, ha minduntalan ilyen módon harcolnak. Hogy innen is megtudja azt, amit már az előző évek tapasztalata is teljességgel megerősít, röviden írok Felségednek. Miután a nagyvezér minden {160} erejével megtámadta az én új váramat, én Felségednek azzal a kevés haderejével, ami itt rendelkezésre állott, tökéletesen megvédelmeztem, és most is megvédelmeztem volna. Ha csupán a vár és a Mura védelme feküdt volna a szívemen, sem gróf Montecuccoli, sem serege érkeztét soha nem óhajtottam volna: a feladat megkönnyítésére elegendő lett volna két-három ezred az ő katonaságából. Ámde azt mindenképpen reméltem volna, hogy legalább nem űzetünk ki innen teljességgel, mi több, amint Felséged hadseregének többi része gyarapodott, nem hagytam fel vele, hogy éjjel-nappal kérjem Montecuccoli grófot, szíveskedjék gyorsítani az útját. Ő maga végül korábban érkezett, mint a hadsereg, mégis idejében minden szükséges ott volt, és már annyi magyar és német csapattal rendelkezünk, hogy nem pusztán a szükségtől kényszerítve, hanem jó móddal is összecsaphatnánk az ellenséggel. Van ugyanis körülbelül húszezer magyar és horvát, valamint ugyanennyi német katonánk, s ezzel a számmal, ha nem is múljuk felül az ellenség erejét, de egyenlőek vagyunk vele. Ám mindettől az erőtől annyira távol áll a szándék, hogy valamit megkísérelt volna az ellenséggel szemben vagy hogy akár most meg akarna kísérelni, hogy még a legkisebb kicsapásra sem vállalkoztunk a várból. Ezen azután az ellenség annyira felbátorodott, hogy a keresztény katonaságot látótávolságban tartva, támadásaival megközelítette magának az erősségnek a sáncárkát. És ha mi nem nyújtunk segítséget, néhány napon belül ennek az egész hadseregnek a szeme láttára kétségtelenül el is foglalja a várat. Annak okát pedig, hogy miért nem tesz semmit a mi hadseregünk, nem látom másban, mint abban, amit a generálisok mondanak, tudniillik hogy meg kell várni az egész hadsereget és a badeni herceg segélycsapatait is, hogy azután teljes erővel megütközhessünk az ellenséggel. Bármilyen meggyőzőnek tűnnek is azonban ezek az érvek, súlyos veszélyt rejtenek, mert tudjuk, hogy a törökök serege, ha csak kis csapatokkal is, de napról-napra növekszik, s bizonyos az is, hogy két héten belül még két basa jelenik meg. A mi seregünk ellenben nemcsak azáltal veszít értékéből, hogy semmit sem tesz, hanem betegségek miatt nem látott mértékben fogyatkozik, és az élelem hiánya is teljesen tönkreteszi. Ezenkívül a magyar és horvát katonák, akik sohasem kaptak semmiféle fizetést, nyolc napnál nem tudnak tovább itt maradni, mert csak kenyeret hoztak magukkal; én, amim csak volt, mindent szétosztottam eddig nekik. Bizony mondom, Legkegyelmesebb Uram, a katonaság száma és lelkesedése minden órában csökken, miközben az ellenség ugyanannyival, sőt többel növekszik. Nekem sem az a {161} tervem, hogy az általános támadás döntésére tegyünk fel mindent; hanem inkább a várból való kicsapásokra, meg más irányból a táborba való rajtaütésekben bízom: ezek segítségével, ha nem is lehet az ellenséget teljes zavarba hozni, de legalább annyi időre távol tartanánk, hogy a várat, amely a legfontosabb, épségben megőrizve várhatnánk meg a többi sereg beérkezését. Ám ezek közül semmiről sem tudtam meggyőzni a generálisokat, és soha semmi nem is történt. Én azzal a kevés magyarral, akik kezdetben velem voltak, kétszer is sikeresen támadtam: mindkét alkalommal elveszett néhány száz török, s egyszer egy basa zászlaját is elhoztuk. Holnap a testvéremet küldöm, hogy valamit próbáljon a magyarokkal, horvátokkal, meg a párszáz némettel, akiket nagy nehezen kaptam. Felséged azonban tudja meg, s ne vetélytársaim üres és ingatag állításaiból ítéljen: amint az összes szökevények beszámolójából kivehettük, az ellenségnek valamivel több mint harmincezer katonája van. Maguk a némileg rangosabb foglyok is, akik a török dolgokat jól ismerik, kénytelenek ezt vallani. Ha pedig mindezt kétségbe lehet vonni, legalább annak a feljegyzésnek a másolata, amelyet Felséged követe tegnap egyik leghívebb emberem útján nekem küldött, alátámasztja, amit mondok. Itt pedig nekünk semmi sem ér semmit, jobban hisznek egy szökevény haszontalan fecsegésének, aki azt mondja, hogy a sereg létszáma százezer, mint az én legmegalapozottabb állításaimnak. Ezáltal odalesz a katonák bátorsága is, és joggal panaszkodnak Felségednek, hogy semmi jót nem kísérelünk meg. Legkegyelmesebb Uram! A legalázatosabban könyörgök, méltóztassék tekintetbe venni, hogy mit kell itt szenvednem hadseregünk fegyelmezetlen katonaságától is. Soha semmiféle ellenségnek a kegyetlensége, még a tatárok veszett dühe sem volt ahhoz mérhető, mint amit ez a szerencsétlen Sziget kénytelen most elszenvedni, amelyet negyven éven át annyi ellenség ellen védtem meg nagy verejtékemmel és véremmel. A pusztítás nem hagyott érintetlenül egyetlen templomot sem; teremtett lélek sem maradt a falvakban, minden vetést éretlenül arattak le, úgyhogy még a katonaság lovainak élelmezésére sem használható. Hallgatok a gyilkosságokról és más szörnyűségekről, hogy ne sértsem Felségedet. De mégis: mindezt kénytelen vagyok tétlenül szemlélni, anélkül, hogy a generálisoktól bármi reményem lenne az orvoslásra, sőt hogy az igazat megvalljam Felségednek, mindezek a cselekedetek a legvilágosabban tanúsítják Montecuccoli grófnak ellenem irányuló rosszakararát. Isten a tanúm, hogy mindez csak annyira érintene engem mint a legcsekélyebb füst, s nem bántana, ha tudnám vagy {162} remélném, hogy Felségednek ebből valami haszna következnék, ám ettől egy egész világ választja el. Megvallom, soha rosszakaratú tett nagyobb nyomással még nem nehezedett rám. Méltóztassék Felséged meggondolni, lesz-e még ezek után valami módom magamat megvédenem vagy akár csak tovább élni? Mégis, az áldott Istené legyen a dicsőség mindezért, amit eltűrök. Felségednek pedig szerencsét és sok sikert kívánok.

Kelt a zrínyi-újvári táborban, 1664. június 27-én.

 

163.

 

A GRÁCI HADITANÁCSNAK

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1664. június 30.

Amit egyetlen történetíró még fel nem jegyzett, és egészen hallatlan dolog, lelkem nagy fájdamával írom Excellenciátoknak, hogy az én új váramat, teljesen ép állapotban, ágyúktól össze nem rombolva és alá nem aknázottan, ma reggel a mi nagyobb létszámú seregünk szeme láttára, puszta karddal elfoglalta és megszállta a török. Ez hát a régen várt és remélt segítség! Montecuccoli gróf úr sohasem engedte meg, hogy kardot rántsunk ennek a várnak a védelmére. Ez arra kényszerített, hogy a postával őfelségéhez siessek, de a magyar főurak ma ismét nagyon kérleltek és maga Montecuccoli úr is, hogy térjek vissza. Amíg itt vesztegelek, és a visszatérést fontolgatom, érkezik hozzám a vár elfoglalásának gyászos híre. Excellenciátok intézkedjenek gyorsan, és bizonyítsák be őfelségének, hogy nincs a világnak olyan hatalmas hadserege, amely több várat és országot vesztene el, ha mindig így harcol. Én innen ismét visszatérek a táborba, amely a hír szerint egészen meg van döbbenve, és megvédem a Mura átkelőjét (még ha egyedül kell is maradnom), és nem hátrálok utolsó csepp véremig, mert itt az ideje és helye, hogy a haza minden polgárának meg kell halnia. A jövőről semmi többet nem írok, gondoskodjanak ők maguk mindenről. Tartsa meg Isten Excellenciátokat jó szerencsében.

Csáktornya, 1664. június 30.

Wassenhoven úr majd szóban többet mond el Excellenciátoknak. Én a fájdalomtól nem tudok többet írni. Már Sárvár ostromáról is van hír, de ez nem bizonyos.

 

{163} 164.

 

XIV. LAJOSNAK

(Fordítás olaszból)

Bécs, [1664.] július 19.

Szent és Legkeresztényibb Felség!

Már jó ideje annak, hogy eme levél révén Felséged lábai elé kellett volna borulnom, hogy köszönetet mondjak a királyi bőkezűségéről tanúskodó adományért, amelyet Béziers főtisztelendő püspöke juttatott el hozzám. De mivel akkor el voltam foglalva Kanizsa ostromával, majd váram védelmével, amelyek a végzet kifürkészhetetlen akaratából, önhibámon kívül, szerencsétlen végre jutottak, ezért történt, hogy későn teszek eleget annak, amit mindennél sürgetőbbnek kellett volna tartanom.

Tudja meg azonban Felséged, oly igen zavarba hozott, hogy engem, az arra érdemetlent, ily nagy király halmoz el kegyeivel, hogy nem találván méltó szavakat lekötelezettségem kifejezésére, még most is megmaradnék a tiszteletteljes hallgatás mellett, ha nem kívánnám olyannyira Felséged tudtára adni, hogy a királyi jótétemény emléke mellett meg akarom őrizni lelkemben a dicső neve iránti örökös tiszteletet, s azonfelül nem vágynék oly erősen tettekkel bizonyítani Felségednek őszinte és alázatos érzéseimet, hogy méltasson engem arra, hogy királyi parancsai szerint szolgálatára állhassak; s míg ezekért én tiszteletteljesen esedezem Felségedhez, arra kérem a jóságos Istent, hogy hosszú és virágzó életet adjon Felségednek, engem pedig részeltessen abban a szerencsében, hogy Felséged győzedelmes fegyvereinek segítségével feláldozhassam életemet a kereszténység javára, és minden más módon is annak mutatkozzam, aminek itt teljes hódolattal magamat ajánlom.

Szent és Legkeresztényibb Felségednek

alázatos és lekötelezett szolgája

Nicolo di Zrin

Bécs, július 19.

 

{164} 165.

 

PIERRE DE BONSYNAK (?)

(Fordítás olaszból)

Bécs, 1664. július 26.

Nagyságos és Excellenciás Uram!

Igen későn kaptam meg Excellenciád levelét, de nem annyira, hogy elhanyagolhassam nyugtázni a megérkezését. A váram védelmével kapcsolatos különféle elfoglaltságaim okozták a késlekedést – jóllehet ezek eredménytelenek voltak, ugyanis rosszindulatú irigyeim annyira el akarták veszejteni, hogy soha a legkisebb segítséget sem nyújtották a közelben állomásozó sereggel. Most azonban itt vagyok Bécsben ő császári felségénél a nemrég lezajlott események miatt, s remélem, hogy rövidesen elindulhatok innen a korábbiaknál jobb feltételek mellett. Csak annyit tudatok Excellenciáddal, hogy bármilyen helyzetben és bárhol legyek is, mindig arra vágyom, hogy valahányszor kitüntet parancsaival (amire most is nagyon kérem), bizonyíthassam, mennyire óhajtom, hogy örökké az maradjak, aki most is ajánlja magát Excellenciádnak.

Bécs, 1664. július 26.

Sajátkezűleg:

Esedezem Excellenciád jóságához, hogy miután lepecsételte, juttassa el alázatos levelemet a legkeresztényibb királyi felséghez. Ha Isten ezentúl jobb szerencsét ad nekem (s elég lenne annyi, hogy meg tudjam védeni magam irigyeimtől), nem mulasztom el, hogy gyakrabban írjak Excellenciádnak, ahogyan azt más alkalmakkor megígértem, s továbbra is hőn várom rendelkezéseit.

Excellenciád odaadó híve és lekötelezett szolgája

Nicolo di Zrin

 

166.

 

PIERRE DE BONSYNAK (?)

(Fordítás olaszból)

Bécs, 1664. augusztus 10.

Nagyságos és Excellenciás Uram!

Nem érkezik levél Excellenciádtól, s ez felbátorít, hogy kétszeresen is terheljem Önt, és ő legkeresztényibb felsége számára is küldjek egy másodpéldányt, amelyet, kérem, juttasson el hozzá. Igen {165} kedves számomra ez az alkalom, hogy kifejezzem örömömet, nem is annyira a magam, mint inkább az egész kereszténység nevében a példátlan hősiesség felett, amelyet a királyi csapatok tanúsítottak a legutóbbi alkalommal, amikor szinte a lehetetlenséggel dacolva vívták ki a győzelmet, éppen időben, főként azzal, hogy mialatt a hadsereg jelentős része hátrálni kezdett, ők egyedül bátran kitartottak, példájukkal lelket öntve azokba is, akik bátor szív híján rendezetlen és veszedelmes menekülésbe fogtak. Én minden hajlandóságom ellenére még mindig az udvarban időzöm, bár nem tudom átlátni az okait, mivel bizonyára túlságosan magasak és titokzatosak, ha azonban valami új dolog történik, nem mulasztom el hírül adni Excellenciádnak avégre, hogy bármilyen helyzetben is legyek, parancsai révén mindig gyakorolhassa azt a feltétlen hatalmat, amellyel fölöttem bír, mivel lekötelezettje vagyok azon páratlan kegyek miatt, amelyekben a legkeresztényibb király őfelsége részesített engem. Hogy iránta való hódolatomat kimutassam, nem tehetek mást, mint szüntelenül kérem a Magasságbelit, hogy sokáig őrizze meg őt az egész kereszténység javára.

 

167.

 

JÁNOS FÜLÖPNEK

(Fordítás latinból)

[Bécs, 1664. július–augusztus]

Legkiválóbb Választófejedelem Uram, Legkegyelmesebb Patrónus Uram!

A legnagyobb tisztelettel és alázattal vettem legkiválóbb Felséged levelét és megértettem óhaját Ludovicus Boisrenaut főadjutáns török fogságból való kiszabadítását illetően. Sajnálom, hogy ennek elintézésével most azonnal nem foglalkozhatom, mivel szándékom és várakozásom ellenére még mindig itt Bécsben kell időznöm, kegyelmes uram parancsára várakozva; amint viszont sikerül hazatérnem, azt az időt teljes egészében a fent említett főadjutáns kiszabadításának fogom szentelni. Én magam nem lebecsülendő török foglyokkal bírok, akiket – ha másként nem történhetne – egytől-egyig odaadok azért az egyért, és nem tagadom meg azt sem, ha készpénzt kell adnom, ezen cselekedetem jutalmául semmi fizetséget nem várva, mivel szerencsémnek tartom, hogy legkiválóbb Felségednek a legkisebb megbízást is {166} teljesíthetem, a legalázatosabban kérve legkiválóbb Felségedet, hogy méltóztassa utasításaival az irántam való kegyességét gyakran kinyilvánítani, ugyanis egyetlen kívánságom az, hogy minden adandó alkalommal megmutathassam, hogy legkiválóbb Felséged

legragaszkodóbb és legalázatosabb szolgája vagyok

Nicolaus Zriny

 

168.

 

A REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉSNEK

(Fordítás latinból)

Bécs, 1664. augusztus 11.

Legkiválóbb és Méltóságos, számomra Igen Tiszteletre méltó, Kegyelmes, Nagyságos Főtisztelendő, Nemzetes, Főnemes és Nemes Urak!

Legkegyelmesebb Fényességes Nagyrabecsült Uraságtoknak igen megtisztelő levelét illő alázattal vettem és átéreztem ugyanezen Legkegyelmesebb Fényességes és Nagyrabecsült Uraságtoknak aggodalmát Ludovicus Boisrenaut főadjutáns kiszabadítását illetően, mellyel egyszersmind engem is kérnek, hogy ezen ügyben amennyire csak képes vagyok, eljárjak. Valójában számomra semmi sem történhet örvendetesebben, mint ha a keresztényi szeretet ezen megnyilvánulásában is megmutatom Legkegyelmesebb Uraságtokhoz való hajlandóságomat és szolgálatkészségemet, és örömest adnám magam tüstént ezen foglalatosságra, ha nem kényszerülnék kivárni valamely hadi készületeket itt az Udvarnál, amelyek a köz javára szolgálnak. Mindazonáltal remélem, hogy rövid időn belül hazatérhetek, amikor is minél előbb testestül-lelkestől az említett főadjutáns kiszabadításával fogok foglalatoskodni, és akár más török foglyok kicserélésével (akiket igen értékesnek tartok, de ha másként nem megy, az összesét odaadom ezért az egyért), akár pedig készpénzért. Végül is akármilyen összegért lesz kiszabadítható, mindenképpen azon leszek, hogy kiváltsam, és Legkegyelmesebb Fényességes és Nagyrabecsült Uraságtoknak ne okozzon gondot, hogy ezen kiszabadítást megjutalmazzák, mert én a legnagyobb megtiszteltetésnek és szerencsémnek tartom, hogy Legkegyelmesebb Fényességes és Nagyrabecsült Uraságtoknak nem csak ebben a dologban, hanem minden más alkalommal szolgálatkészségemet {167} bebizonyíthatom. A kegyes Isten hosszú évekig őrizze meg szerencsésen nemzetségeteket.

Kelt Bécsben, 1664. augusztus 11-én.

Ugyanezen Legkegyelmesebb Fényességes Nagyrabecsült Uraságtoknak köteles szolgája

Nicolaus a Zriny

 

169.

 

III. FERDINÁNDNAK

(Fordítás latinból)

H. és k. n., de 1649. után

Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Urunk! Hűségünket és hűséges szolgálatainkat Legszentebb Felséged kegyelmébe alázatosan ajánljuk.

Mivel a monyorókeréki javakat az elmúlt időkben az Erdődy család – bármint csűrik-csavarják – birtokolja, és igen nagy hátrányunkkal és kárunkkal birtokában tartja, jóllehet egy, a máskülönben mindkét fél elődei által megkötött szerződés pénzösszegét nem tették le, és így az ugyanezen Erdődy család által a medvevári és rakonoki birtokokban okozott károk sem térültek meg, ezért az a szándékunk, hogy ezen Erdődy családot törvénnyel keressük meg. Ennek okáért Legszentebb Felségednek a legalázatosabban könyörgünk, méltóztassék Legszentebb Felséged számunkra egy új „cum Gratia” mandátumot kegyelmesen kiállítani és elküldeni. Mely kegyet Legszentebb Felségedtől hűséges szolgálatainkkal, míg élünk, megérdemelni igyekszünk. Kit örökké dicsőségesen és szerencsésen győzedelmeskedni óhajtunk.

Legszentebb Császári és Királyi Felséged legalázatosabb és örökké hűséges szolgái

Comes Nicolaus a Zrinio etc. Banus. etc.

Petrus similiter a Zrinio

 

{168} 170.

 

GUZICS MIKLÓSNAK

(Fordítás horvátból)

Zrínyi-Újvár, [1661–1664]

Nagyságos Uram!

Kapitány Uram. Nem tudtam Nagyságod számára a levelet és a szerződést megállni, mivel ez egy nagyon furcsa levél, de ez semmit sem tesz, amit én azt Nagyságodnak megígértem, Ön bármit is dönt, én amellett maradok, hanem holnap Csáktornyára nem tudok elmenni, de szombaton korán ott leszek. Tartsa Isten Nagyságodat egészségben.

{169–170}

{171}